(18+) The Lord's

Második

A többiek továbbra is csak bámultak rá, valami

megfejthetetlen volt a tekintetükben. Talán... csodálat? Percek

teltek el, kínosan lassan. Ashlyn meghozta a döntést, és ha saját

magát kell leszúrnia, hogy véghezvigye, akkor azt is megteszi.

- Rendben - mondta Lucien megdöbbentve a lányt. -

Megtesszük.

- Lucien! - csattant rá Reyes.

Lucien Reyesre pillantott, és Ashlyn jól látta, hogy remény

töltötte el heges arcát.

- Ez minket is megszabadít, Reyes. Több időre is

elhagyhatjuk az erődöt, nem csak egy napra. Elutazhatunk, ha úgy tetszik. Elmehetünk, és nem kell

visszajönnünk, ha magányra vágyunk.
Reyes kinyitotta a

száját, aztán be is csukta.

- Azokban a filmekben, amiket Paris kényszerít ránk -

folytatta Lucien -, a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz

felett, az önfeláldozás valamilyen szélsőséges formájával.

- Az emberi filmek nem jelentenek semmit. Ha ezt

megtesszük, még nagyobb átokkal sújthatnak minket.

Megbüntetnek, mert szembeszálltunk az istenek akaratával.

- Maddoxért, a szabadságért, miért ne kockáztassunk?

- Maddoxnak nem fog tetszeni - mondta Reyes, de most

már az ő hangjából is hallatszott a remény. -Azt hiszem... azt

hiszem, inkább megtartaná a lányt.

Az észrevétel felmelegítette Ashlynt, de nem hátrált meg.

Nem tudta - nem fogja - hagyni, hogy Maddox éjszakáról

éjszakára szenvedjen, ha tehet érte valamit. Már megfizetett a

bűneiért, kamatostul.
Szemet szemért, gondolta. A férfi békét adott neki. Ő is

ugyanezt fogja tenni érte.

- Előfordul, hogy nem arra van szükségünk, amit akarunk -

mondta Lucien. Hangja elhalkult, és csendes vágyakozás

szűrődött ki belőle. Mi olyat akart vajon, amire nem volt

szüksége?

- Rendben - mondta végül Reyes.

- Ma éjjel - mondta még Ashlyn. - Ma éjjel kell

megtörténnie. - Nem akarta, hogy Maddox megint szenvedjen,

és azt sem akarta kockáztatni, hogy esetleg ő meggondolja

magát. - Csak... hadd töltsek vele annyi időt, amennyit még

lehet, jó?

Mindkét férfi zordan bólintott.

A nap hátralévő részében Maddox Ashlyn minden

szükségletéről gondoskodott. A kezéből etette és olyan sokszor

szeretkezett vele, hogy már nem is tudta számolni. A közös

jövőjüket tervezgette. Hogyan fog a lány új munkája segíteni a

harcosoknak, hogy megtalálják Pandora szelencéjét - ha

Ashlyn is úgy akarja. Hogy összeházasodnak és minden percet

együtt töltenek - ha Ashlyn is úgy akarja. Hogy találják meg a

módját, hogy a lány ne öregedjen és egy örökkévalóságig

együtt maradhassanak - ha Ashlyn is úgy akarja. Bármit

kifarag majd neki, a lány pedig felolvashat a romantikus

regényeiből. Ha Ashlyn is úgy akarja.

Ashlyn vele együtt nevetett, ugratta, szerette, de körbelengte

valami csendes kétségbeesés, amit Maddox nem értett.

Szomorúság. Nem gyötörte vele, volt elég idejük. Most az

egyszer barátjának tekintette az időt. A lány nem tudhatta, hogy megszelídítette őt. Megszelídítette a szellemet. És épp

ezért most mindketten csakis azért léteztek, hogy kényeztessék

a lányt.

- Mi a baj, szerelmem? - kérdezte a férfi. - Mondd el, és

segítek.

- Mindjárt éjfél - válaszolta Ashlyn remegve. Aha, most

már értette. Lepillantott a lányra. Az

ágy szélén ültek, és Maddox megfogta Ashlyn kezét.

Kedves vonásait a holdfény fürdette, megvilágította a

szemében lévő aggodalmat.

- Minden rendben lesz velem.

- Tudom.

- Alig fáj, esküszöm.

Ezen Ashlyn lágyan kuncogott.

- Hazug.

A lány nevetése felmelegítette Maddoxot.

- Azt akarom, hogy ma éjjel egy másik szobában legyél.

Ashlyn megrázta a fejét, haja csiklandozta a férfi karját.

- Veled maradok.

Maddox felsóhajtott. Eltökéltség volt a lány hangjában.

- Rendben. - Nem fogja megengedni magának, hogy a lány

bármilyen reakciót lásson rajta. Nem hallat egy hangot sem,

meg sem mozdul. Mosolyogva fog meghalni. - Majd...

Reyes és Lucien lépett a szobába, és sokkal mogorvábbak

voltak, mint valaha. Maddox csodálkozott, mitől van ilyen

rossz kedvük, de úgy döntött, Ashlyn előtt nem fog rákérdezni.

Semmi értelme, hogy most még több terhet pakoljon rá, hiszen

éppen készült végignézni, ahogy őt meggyilkolják.