(18+) The Lord's

Negyedik

Amikor elérték a küszöböt, egy pillanatra megálltak. Aeron

megfeszült, és készenlétbe helyezte megmaradt kését. Kemény

arckifejezése olyan volt, mintha felkészült volna rá, hogy megtegyen bármit,

ami szükséges. Lucien is előteremtett egy fegyvert, egy 45-öst, kibiztosította, és készenlétbe helyezte.

- Nézzetek körül, mielőtt támadnátok - mondta Maddox

összeszorított fogakkal.

Bólintottak, de pillantásra sem méltatták Maddo-xot.

- Háromra. Egy.

Hegyezte a fülét, annyira figyelt. Semmi zaj nem szűrődött

ki odabentről. Nem hallatszott sem a fürdővíz csobogása, sem a

rágás nesze. Ashlyn tényleg megszökött volna? Ha igen...
- Kettő.

Gyomra dühében és félelmében összeszűkült, és a rajta lévő var égette a bőrét. Ujjai rászorultak a kés markolatára. Lehet,

hogy csak úgy elhagyja az erődöt, és a világ végére is elmegy,

hogy megkeresse a lányt.

Tényleg semmi különleges nincs benne. Három.

Elfordította a zárat, és kitárta az ajtót. Megnyikordult a

sarokvas. Mindhárom férfi beviharzott a szobába, csendesen,

mindenre elszántan. Maddox tekintetével tüzetesen átvizsgálta

a helyiséget. Padló: nincsenek rajta lábnyomok. Ablakok: még

mindig zárva vannak. Az étel: érintetlen. Néhány ruháját

kihajigálták a szekrényből, és azok most szanaszét hevertek a

földön.

Hol van a lány?

Aeron és Lucien szétrebbentek, ahogy Maddox a kis

szobához közelített, éberen, óvatosan. Fölemelt késsel a kis

helyiségbe ugrott. Nem talált semmit.

Az ágyon megemelkedett a takaró, és lágy, ziháló nyögés

hasított a levegőbe.

- Fegyvert le - parancsolta Maddox heves suttogással,

ahogy felforrt a vére attól a nőies sóhajtól.

Néhány másodperc telt el, mire mindkét férfi

engedelmeskedett. Csakis akkor közelítette meg Maddox az

ágyat, lassan... izzadva... Valami oknál fogva úgy remegett,

mint egy törékeny emberi lény. Gyanította, hogy a látvány

teljesen le fogja fegyverezni.

Igaza volt.
Egy alvó szépséget pillantott meg. Ashlynt. Egy angyalt. A

pusztulást.

A lány borostyánszínű haja szétterült a fehér párnán.

Szempillái, amelyek csak egy árnyalattal voltak sötétebbek,

mint a haja, tüskés árnyékot vetettek maszatos orcájára. Nem

fürdött, nem evett. Biztosan álomba merült, miután magára

hagyta.

- Csinos - mondta Aeron, kelletlen csodálattal a hangjában.