(18+) The Lord's

Harmadik

Sabin mosolya szégyenlőssé vált.

- Nem voltam biztos a fogadtatásban, és nem akartam

kísérteni a sorsot. És mivel nem sikerült odacsalnom titeket,

Kane-nek unalmas éjszakája lesz a tetemekkel. Egyébként mit

csináltok itt? Ti is hallottátok, hogy itt lesznek a Vadászok?

- Elküldtük Torint a temetőbe, úgyhogy Kane éjszakája nem

lesz unalmas - mondta neki Lucien, miközben a helyiséget

fürkészte tekintetével. - És igen, idáig nyomon követtük a

Vadászokat, bár sehol nem látom őket.

- Betegség Kane-nel van? - Sabin homlokráncolva

előhalászott egy kis fekete dobozt a zsebéből. Eközben Reyes

kést szegezett a nyakának, nyilván azt hitte, hogy a másik a

fegyveréért nyúl. Amikor Reye rájött, hogy az egy rádió,

leeresztette a kést. Sabin a szájához emelte a rádiót, és azt

mondta:

- Kane. Pihenj. Barát közeleg.

- Vettem. Tudom - szólt a zümmögő válasz. Sabin

visszatette a rádiót a zsebébe.

- Rendben vagyunk?

- Távolról sem - csattant Aeron. Strider remegett a dühtől,

ahogy ott állt, szúrós

tekintete a helyiséget fürkészte. Sokan már újra elkezdtek

táncolni - alkohollal és vággyal tele kígyóztak egymás felé.

- Tudtok a Titánokról? Lucien Aeronra pillantott, azután

bólintott.

- Igen.

Cameo beharapta az ajkát.
- Van valami ötletetek, mit akarnak tőlünk? Istenek, Aeron

azt kívánta, bárcsak többet ne szólalna meg ez a nő!

- Nem - válaszolta, mielőtt valaki más tette volna. Nem

akarta, hogy a többiek megtudják, mit parancsoltak neki.

- Figyeljetek, régi barátaim, tudom, hogy gyűlöltök minket

- kezdte Sabin. - Tudom, hogy mást akarunk. De van valami,

ami mindannyiunkban közös: élni akarunk. Körülbelül egy

hónapja megtudtuk, hogy a Vadászok Pandora szelencéjét

keresik. Ha megtalálják, fennáll a veszélye, hogy az magába

szippantja a démonokat. Ez azt jelenti, hogy az életünk forog

kockán.

- Honnan tudod, hogy még nem pusztították el? -kérdezte

homlokát ráncolva Reyes.

Egy pillanat telt el, csak az izmok szabálytalan lüktetése

hallatszott.

- Nem tudom, de nem vagyok hajlandó vállalni azt a

kockázatot, hogy talán örökre elveszett.

Mindezen évek alatt Aeron alig gondolt a szelencére.

Azelőtt abban volt a démonja, most nincs, és már elfogadta

tetteinek következményét, ezzel az ügyet lezárta.

Most azonban visszagondolt arra a végzetes éjszakára,

amikor a démonját szabadon engedték, és próbált emlékezni

arra, ami történt. Ő segített legyőzni Pandora őreit, míg Lucien

kinyitotta a szelencét. A démonok kiszállingóztak belőle, és

megállíthatatlanul repültek az őrök felé, hogy felfalják őket.

Vér és halál szaga töltötte be a levegőt, és összekeveredett a

sikolyokkal. Valami Aeron nyaka köré csavarodott - most már

tudta, hogy egy démon volt -, és ő nem tudott lélegezni. Térdre esett, többé már nem tudta megtartani saját súlyát, és csúszott-

mászott a helyiségben, kétségbeesetten kereste a szelencét, de

nem találta. Az úgy eltűnt, mintha sohasem létezett volna.

Lucien beletúrt éjfekete hajába.

- Nem tudjuk, hol van. Rendben?

Hirtelen egy nő nyomult oda Parishoz, és megnyalta a

nyakát. Paris lehunyta a szemét, Reyes pedig a fejét rázta.

- Valahol máshol kellene folytatnunk ezt a beszélgetést.

- Menjünk az erődbe - javasolta Sabin. - Talán ha együtt

próbáljuk, feleleveníthetünk valamit a szelence eltűnéséről.

- Nem - mondta egyszerre Reyes és Aeron.

- Hát én boldogan maradnék itt egész éjszaka -mondta

Gideon nyilvánvalóan bosszankodva.

Aeron már el is felejtette, milyen gyorsan fel tudták

bosszantani Gideon hazugságai.

- Az erőd? - javasolta Sabin újra. - Kész vagyok indulni, ha ti is.

- Nem - mondta megint Aeron.

- Jó, akkor itt maradunk. Csak egy percet kérek, hogy

hazaküldjem az embereket. - Sabin becsukta a szemét,

arcvonásai elmélyültek.

Aeron tőrét markolászva óvatosan figyelte a férfit, nem

tudta, mire számítson. Hirtelen elhallgatott a zene, a táncolók

megálltak. Bizonytalanság áradt szét bennük, ahogy elkezdtek

motyogni és az ajtó felé sétáltak. Az egész épület percek alatt

kiürült.

Sabin válla elernyedt, és hosszan, kimerülten fújta ki a

levegőt. Szeme kinyílt.
- Tessék. Egyedül vagyunk.

Amun, aki egyetlen szót sem szólt a társalgás során, most

oldalra biccentette a fejét, és kitartóan bámulta Aeront:

tekintete, mint valami lézernyaláb hatolt a férfi homlokába.

Amun arca megfejthetetlen volt, és ez nyugtalanná tette

Aeront. Mivel a harcost a Titkok szelleme tartotta hatalmában,

vajon ki tudja találni, mit őriz Aeron mélyen a lelkébe

temetve?