(18+) The Lord's

Ötödik

Maddox olyan nagy volt, hogy ő eltörpült mellette, vállai olyan szélesek, hogy eltakarták.

-Ashlyn -mondta a férfi a lágyan.

Szédítő volt az a gyorsaság, ahogy szörnyetegből aggódó úriemberré alakult át.

-Ezt még nem akartam megvitatni, de azt hiszem, most kell hallanom a válaszodat. -

Súlyos csend nehezedett rájuk, ahogy

Ashlynre meredt. -Tegnap éjjel megöltem azt a négy embert. Akik követtek téged.

-Követtek engem? -Meglátta valaki az Intézettől, és utánament? Ők... Ekkor tudatosultak benne a hallottak. Elakadt a

lélegzete, ahogy a hideg végigfutott a gerincén. -Megölted őket?

-Igen. - Hogy néztek ki? -bukott ki belőle. Ha Dr. Mcln-tosht megölték miatta... Szorosan összezárta az ajkait, hogy elfojtson egy fájdalmas sóhajtást.

Maddox elmondta, milyenek voltak a férfiak -magas, erős

harcosok -, és Ashlyn lassan megnyugodott. A legtöbben, akikkel az Intézetben találkozott, idősebbek voltak, akárcsak

Mclntosh. Sokan sápadtak voltak, kopaszodtak és szemüveget viseltek, mert szemük meggyengült a számítógép képernyője előtt. Megkönnyebbülés áradt szét benne, amitől viszont bűntudata lett. Emberek haltak meg múlt éjjel. Nem kellett

volna számítania, hogy ismerte-e őket, vagy nem.

-Miért tennél ilyesmit?

-Mert fegyverük volt, és készek voltak harcolni. Nem volt más választásom: én ölöm meg őket, vagy ők engem.

Mindezt egy cseppnyi bűnbánat nélkül mondta, mintha szimpla tény lenne. Milyen véres, erőszakos helynek bizonyult ez az erőd! És Maddox is. Ashlyn megmentője úgy beszélt, mint egy veterán katona...vagy mint egy hideg és kőszívű gyilkos, mint a lakótársai. Nem habozott, ha emberölésről volt szó.

Akkor mégis miért akarja annyira, hogy átölelje?

Akármilyen érzelmet látott is Maddox az arcán, úgy tűnt, az válaszolt a fel nem tett kérdésére. A férfi összevonta szemöldökét, és elvékonyodott az ajka. Nemtetszésében? De miért? Mielőtt Ashlyn tovább tanulmányozhatta volna, Maddox elfordult és elindult felfelé a lépcsőn.

-Felejtsd el, hogy szóba hoztam -

vetette még oda.
- Várj. -Ashlyn előreugrott, megrezzenve a bokájában újraéledő fájdalomtól, és megragadta a férfi karját. Apró

mozdulat volt, tényleg, de Maddox megállt.

Egész testében megmerevedett, aztán lassan megfordult, és a lány ujjai láttán felmordult.

Ashlyn elrántotta a kezét. Nem a reakciója miatt, hanem mert megint megérezte azt a furcsa bizsergést. Szerette volna azt hinni, hogy csak statikus vonzás volt. Valami, bármi, csak ne az az ó, de helytelen vágy.

-Sajnálom -

motyogta Ashlyn. Nincs érintés, emlékeztette magát. Mindkettőjüknek jobb volt így. Úgy tűnt, nem tud uralkodni a testén, ha Maddox közelében van. A valódi, hosszú érintkezés valószínűleg egy nyáladzó pocsolyává változtatná. -

Maddox?

Oldalról az arckifejezése üresnek, érzelemmentesnek hatott.

-Igen?

-Ne légy dühös, de gyakorlatilag később van, úgyhogy térjünk rá az Egyes Pontra. Mi vagy te? -Mielőtt Maddox

megint mozgásba lendülhetett volna, sietve hozzátette: -Én válaszoltam a kérdésedre. Kérlek, te is válaszolj az enyémre.

Nem tette. De újra szembefordult vele.

Ashlyn idegesen végigfuttatta nyelvét a fogain. A férfi tekintete követte a mozdulatot, és orrcimpái kitágultak. A lány

nem akarta, de elkezdett fecsegni.

- Figyelj, a világon mindenféle szokatlan teremtmények élnek.

-Ezt nálam jobban senki sem tudja. Mondtam már, hogy elsőkézből tudom, hogy léteznek démonok? Csak szeretném tudni, mivel

állok itt szemben. -Fogd be. Ne beszélj. Bárcsak válaszolna Maddox. Ashlynnek azelőtt sosem kellett kitöltenie a csendet. Sosem gondolta, hogy a csend kényelmetlen is lehet.

A férfi lejjebb lépett egy lépcsőfokot, pontosan, ki-számítottan, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, de válaszképpen a lány is lejjebb lépett egy lépcsőfokkal, hogy

megmaradjon a távolság.

-Nincs több kérdés. Azt akarom, hogy fürödj meg, egyél és pihenj egy órát. Koszos vagy, alig állsz a lábadon az éhségtől és fekete

karikák éktelenkednek a szemed alatt.Azután majd... beszélünk.

Megint ez a habozás. Ez nyugtalanította Ashlynt, és nyelt egyet.

-Ha megkérnélek, hogy vigyél vissza a városba, mit mondanál?

-Egyértelműen nemet.

Gondoltam. Ashlyn magába roskadt. Nem számított, mennyire akarja ezt a férfit

vagy talán pont azért, mert annyira akarta, muszáj úgy viselkednie, mint egy értelmes

emberi lénynek: megszökni.

Mi van, ha legközelebb őt, Ashlynt szúrják le? Ő nem fog feltámadni a halálból, ezt biztosan tudta.

Tegnap eladta volna a lelkét is, hogy ide jöhessen.

Kit akarsz becsapni? Tényleg eladtad a lelked. Lehet, hogy nem tudott uralkodni a hangokon, kivéve, ha Maddox ott volt vele,

de egyszerűen nem maradhatott. Túl sok bizonytalanság és túl sok erőszak volt itt. De ahhoz, hogy megszökjön, el kellett viselnie a hegyet, a hideget, a ködöt és a hangokat. Meg tudod csinálni. Meg kell csinálnod.