(18+) The Lord's

Hetedik

Maddox tekintete a faliórára siklott, és egész testében megfeszült.

- Hívd fel Parist.
-Már hívtam. Nem veszi fel a mobilját.

-Hívd fel...

-Tényleg azt hiszed, hogy zavartalak volna ilyen kevéssel éjfél előtt, ha lenne valaki más? -

Torin megfordult ültében, és félelmetes határozottsággal bámult fel rá. -

Csak te vagy. Maddox a fejét rázta.

-Nemsokára meghalok. Nem lehetek a falakon kívül.

-Ahogy én sem. -

Valami sötét és veszélyes fény csillant

meg Torin szemében, valami metsző, amitől annak zöld színe veszedelmes smaragddá változott.
-Legalább te nem irtod ki az egész emberiséget, ha kimész.

-Torin...

-Nem fogsz győztesen kikerülni ebből a vitából, Maddox, úgyhogy ne pazarold az időt.

Maddox növekvő csalódottsággal túrt bele vállig érő hajába.

Odakint kellene azt hagynunk, azt az Embert hogy meghaljon, nyilatkozott

Erőszak.

-

Mi van, ha az egy Vadász -

mondta Torin, mintha hallotta

volna a gondolatait -, ha az Csali? Nem hagyhatjuk, hogy életben maradjon. El kell pusztulnia.

-És ha ártatlan, és a halálos átkom lecsap?- vágott vissza

Maddox, miközben minden tőle telhetőt megtett, hogy elfojtsa a démont.
Bűntudat futott át Torin arcán, mintha azok könyörögnének neki a tudatában, akik haláláért ő volt a felelős, hogy mentse meg a többit, akit csak tud.

-Ezt a kockázatot vállalnunk kell. Nem azok a szörnyetegek vagyunk, amikké a démonok akarnak minket tenni.

Maddox összeszorította a fogát. Nem volt kegyetlen ember, nem volt vadállat. Nem volt szívtelen. Gyűlölte az erkölcstelenséget, amely folyamatosan azzal fenyegette, hogy magával rántja a mélybe. Gyűlölte, amit tett, ami volt és amivé válna, ha egyszercsak abbahagyná a küzdelmet a sötét sóvárgás és a gonosz álmok ellen.

-Hol van most az ember? -

kérdezte. Ki fog merészkedni az éjszakába, még akkor is, ha keservesen megfizet majd érte. - A dunai határnál.

Az tizenöt perces futás. Épp elég ideje van, hogy

felfegyverkezzen, megtalálja az embert, biztonságos helyre vigye, ha ártatlan, vagy megölje, ha a körülmények úgy kívánják, és visszatérjen az erődbe. Ha bármi lelassítja, a

szabadban hal meg. Akárki, aki elég bolond ahhoz, hogy felmerészkedjen a hegyre, veszélybe kerül. Mert amikor először érzi meg a fájdalmat, olyanná válik, mint Erőszak, és azok a sötét sóvárgások felemésztik.

Olyankor nincs más célja, csak a pusztítás.

-Ha nem térek vissza éjfél előtt, szólj valakinek, hogy keressék meg a testemet. És Lucienét meg Reyesét is.
Halál és Fájdalom minden éjszaka eljöttek hozzá éjfélkor, akárhol is volt Maddox. Fájdalom mérte rá a csapásokat, és Halál kísérte a lelkét a pokolba, ahol tűz és majdnem olyan gyűlö

letes démonok kínozták reggelig, mint Erőszak.

Sajnos Maddox a szabadban nem tudta garantálni barátai biztonságát. Megsebezheti őket, mielőtt befejezik a feladatukat. És ha bántaná őket, az efölötti gyötrődése még a halálbüntetése miatti kínnál is nagyobb lenne.

-Ígérd meg - mondta.

Torin hideg tekintettel bólintott.

-Légy óvatos, barátom. Maddox sietősen kimasírozott a szobából. Azonban mielőtt a folyosó közepéig ért volna, Torin utána kiáltott.

-Maddox, lehet, hogy ezt látnod kéne.....