(18+) The Lord's

Nyolcadik

A fenébe morogta. Minden kétséget kizáróan Ashlyn volt a legédesebb emberi lény, akivel valaha találkozott. Ajka még mindig utána áhítozott, elgyötört teste izzadt. Egyáltalán nem akarta bántani, még akkor sem, ha a lány beismerte, hogy tud a démonokról, akikről csak Vadász vagy Csali tudhat. Csak gyönyört akart neki adni.
Visszafordulva kívülről bezárta az ajtót. Hogy ráfordította a reteszt, azt is a lány elcsábítása érdekében tette. Az egyedüli kiút a szobából a teraszon át vezetett, de Maddox kételkedett benne, hogy Ashlyn ki akarna ugrani, hogy öt emeletet zuhanjon és az éles sziklákon landoljon. Azért a biztonság
kedvéért beragasztotta a teraszra vezető ajtót. Maddox végigmasírozott a folyosón, remélve, hogy a többiek nem széledtek szét. Amikor felébredt, már gyógyuló testében első gondolata Ashlyn volt. Előkészítette a szobáját és az ételt, majd megkereste Lucient, hogy megtudja mi történt. Társát
a játékszobában találta.
-Kazamata -motyogta a férfi különös csillogással a szemében.
Maddox dühösen kiszáguldott a helyiségből, és kétségbeesetten próbálta meggyőzni magát, hogy Ashlyn �ugyanolyan állapotban van, amilyenben hagyta: élő és érintetlen. Azt gondolta, hogy a barátai legalább adtak neki ételt, vizet és takarót. Tévedett. Halálra fagyhatott volna. Éhen halhatott volna. És még csak nem is tudtak volna róla.
Azt hitték, hogy ezt tétlenül elfogadja majd? Ők is tévedtek.
Egy pillantás Ashlyn piszkos, ijedt alakjára elég volt hozzá, hogy meg akarjon ölni valakit. Alig tudta féken tartani ezt a késztető vágyát.
Vágy csillogott a szemében, amikor Maddoxra nézett, és folyton felé nyúlt, világossá téve, hogy valamiféle fizikai
kontaktust szeretne létesíteni vele. Maddox még a vágyát is érezte, a szenvedély, az ártatlanság és a kellemes méz illatának
keverékét. Ennek ellenére megijesztette a lányt, és félelme elsöpörte a vágyat.
Örülnöd kellene, hogy a Csali fél tőled. �Kellene, gúnyolódott magában. Mennyire kezdte gyűlölni ezt a szót.
Egyébként biztos, hogy a lány Csali?
Amikor Maddox megemlítte a négy embert, akik követték őt, �Ashlyn őszintén meglepettnek tűnt. Az igaz, hogy elborzadt a cselekedeitől, de a legtöbb nő elborzad a háborútól és vérontástól.
Mégis sokkal zavaróbb volt a tény, hogy beismerte: tudomása van a démonokról. Nem kínozta meg ezért az
információért. Miért ismerne be egy Csali ilyesmit magától?
Miért nem tettetné inkább, hogy azt hiszi, ő is ember, hogy csökkentse az ellenállását?
És ez ideig még nem próbálta kivezetni őt az erődből, és nem próbált meg senkit beengedni. De nem is volt meg a szabadsága, hogy így tehessen, emlékeztette magát Maddox. És nem is lesz.
Azonban a legjobban attól zavarodott össze, hogy a lány megpróbálta megmenteni őt a barátaitól. Ezt nem tudta megmagyarázni. Hogy megmentsen valakit, akit bántani akar, nevetséges volt. Meg is sérülhetett volna.
A lány egy két lábon járó ellentmondás volt az ő fekete-fehér világában.
Holnap majd foglalkozik azzal, hogy miért is van itt valójában. Ma azonban... nos, a mai nap más dolgokra való.
Csizmájának sarka kopogott a padlón, és visszhangot vert a falakról. Feltűnt előtte a játékszoba, és meggyorsította lépteit. A
szellem várakozón dorombolt, ahogy minden csontja harc után kiáltott. �Amikor beállt a széles ajtónyílásba, látta a szétszóródott pattogatott kukorica maradványait, amiket beletapostak a vörös
szőnyegbe. Edzett szeme számos odaszáradt vérpacát pillantott meg. Reyes nyilvánvalóan itt járt. Ez egyszer a tévé ki volt kapcsolva. A biliárdasztalon szanaszét hevertek a golyók, mintha valaki félbehagyta volna a játékot.
De a férfiaknak semmi nyoma nem volt, még Luciennek sem.
Hová lett mindenki? �