(18+) The Lord's

Hetedik

Maddox tudta, mennie kellene, hogy esélyt adjon Ashlynnek a pihenésre, hadd kövesse az utasításait, de azon kapta magát, hogy vonakodik. Az ajtónak dőlt, míg a lány a szoba közepén maradt, mellkasa előtt összefonta a karjait, szorosabbra húzva
keblein rózsaszín kabátját. Maddox megnyalta az ajkát. �- Már sok nővel megtetted ezt? - kérdezte a lány társalgási
hangnemben.
A férfi tekintete az övébe fonódott, teste megfeszült. �
-Mit? Elbűvöltem őket? Elcsábítottam őket? -Hirtelen hatalmas gombóc nőtt a torkában. Most Ashlyn horkant fel.
-Hogy bezártad őket. Mi mást? A gombóc gyorsan eltűnt.
-Te vagy az első -válaszolta Maddox, elrejtve csalódottságát.
- És mit tervezel velem, mint különleges lánnyal?
-Azt majd az idő megmondja -válaszolt a férfi őszintén.
Aggodalom árnyékolta be Ashlyn arcát.
-Mennyi idő?
-Erre a kérdésre együtt kell megtalálnunk a választ. Most
Ashlynen volt a homlokráncolás sora.
-Te vagy a legrejtélyesebb férfi, akivel valaha találkoztam.
Maddox vállat vont.
-Hívtak már rosszabbnak is.
-Ebben biztos vagyok -motyogta a lány.
Még a sértés sem üldözte el Maddoxot. Csak még egy kicsit.�

..
-Nem tudtam, milyen ételeket szeretsz, úgyhogy hoztam egy
kicsit mindenből, amit a konyhában találtam. Félek, nem sok mindenből válogathattam.
-Köszönöm -mondta Ashlyn, aztán összeszorította az ajkát, arcán düh suhant át. -Nem tudom, miért vagyok udvarias. Nézd meg, mit csinálsz velem.
-Gondoskodom rólad? �Ashlyn elpirult, és levette tekintetét a férfiról.
-Tartozol valakihez, Ashlyn? Egy férfihoz? -kérdezte Maddox, még a gondolatától is irtózva.
-Nem értem ezt a kérdést. Hogy férjnél vagyok-e? Nem. Járok-e valakivel? Nem. De vannak barátaim, és olyan emberek, akik aggódni fognak értem -sietett hozzátenni,
mintha hirtelen észrevette volna, hogy sebezhetővé tette magát.
Kit akart meggyőzni? A férfit? Vagy saját magát?
-Keresni fognak. így lesz -állította továbbra is, amikor amaz nem válaszolt.
-De nem fognak rád találni -�mondta magabiztosan a férfi.
Tegnap éjjel az a négy nem jutott fel a hegyre. A lány többi barátja sem fog.
Ashlyn a nyakához kapott, Maddox figyelmét kalapáló pulzusára irányítva. A férfi nem értette, miért bűvöli el annyira a
szívverése, hogy szinte kénytelen kézzelfogható bizonyítékot szerezni működéséről.
-Nem akartalak megijeszteni -mondta a lánynak. Nem tudta, melyikük lepődött meg jobban ezeken a szavakon,
Ashlyn vagy ő maga.
-Nem értelek téged -suttogta a lány.
Maddox sem értette saját magát. És minél többet beszélgetett vele, annál kevesebb értelmét látta. Kihúzta magát.
-Tedd rendbe magad, később visszajövök. -
Esélyt sem adva a lánynak, hogy ellenkezhessen, Maddox kilépett a folyosóra, és becsukta maga mögött az ajtót anélkül, hogy hátrapillantott volna. �Jobb így. Attól a pillanattól fogva, hogy megkérdezte
Ashlyntől, van-e valakije, a démon elkezdett kavarogni benne készen arra, hogy küzdjön. Ha ott maradt volna, megérintette
volna a lányt. �