(18+) The Lord's

Negyedik

Amun pillantása hirtelen találkozott az övével, sötét

szemében sajnálat és tudás tükröződött. Aeron megmerevedett.

Ó, igen. Kitalálta.

Sabin mellkasa megdagadt, ahogy türelmet próbált magára

erőltetni.

- Miért nem egyezünk meg? Mi elbánunk a Vadászokkal,

akik megszállták a városotokat, ha ti segítetek megtalálni a

szelencét. Ez egy tisztességes ajánlat. Évek óta harcolunk

velük, tudjuk, hogy kell lecsapni rájuk.

- Korábban már találtam egyet és kikérdeztem -

mondta Strider. - így tudtuk meg, hogy itt lesznek a

klubban, de eddig még nyomát sem láttuk a többinek.

Aeron úgy látta, mintha valami mocorogna a messzi

árnyékban, és összevonta a szemöldökét.

- Valaki itt maradt - motyogta. Mindenki megmerevedett.

Ekkor látta meg Aeron négy másik ember körvonalait:

mindegyik férfi volt, jól felépített izomzattal, ami még így is

látszott rajtuk. Vonásai elmélyültek, ahogy orrát megcsapta a

puskapor szaga.
- Vadászok - üvöltötte. - Ez már jó nyomnak? Annak

ellenére, hogy megölték Badent, Aeron békén akarta hagyni

őket. Pontosan ugyanannyi fájdalmat okozott nekik ő is

évszázadokkal korábban. De most eljöttek ide. Új háborúba

kezdenének, ha esélyük lenne rá.

Az egyik embernek feltűnt, hogy észrevették őket, és

előrelépett.

A stroboszkóp még mindig forgott, és minden irányba

lövellte a tört fénysugarakat, amelyek áttáncoltak a halandó

fiatal, eltökélt arcán. Elmosolyodott. Megdörzsölte jobb

csuklóját a hüvelykujjával, és a vad fényáradatban Aeron ki

tudta venni a végtelen szimbólumát.

- Ki gondolta volna, hogy a világ minden gonosz lénye

összegyűlik ebben a helyiségben? - A férfi a magasba tartott

egy kis fekete dobozt, amelynek mindkét oldalán apró drótok

lógtak. - Most komolyan, karácsony van?

Néhány harcos felüvöltött. Páran pisztolyt rántottak, a

többiek inkább legélesebb tőrüket kapták elő. Mindannyian

felkészültek a harcra. Aeron nem várt. Rájött, hogy nem tud,

nem is akar, hanem cselekvésre vágyik. Harag már elítélte ezt

az embert, bűnösnek találta ártatlanok meggyilkolásának

gaztettében, miközben a Lordok meggyilkolásának küldetésén

dolgozott.

Aeron elhajította a késeit, egyiket a másik után, és

mindegyik markolatig beleállt a férfi mellkasába.

A halandó szeme kidülledt, és vigyora az arcára fagyott.

Nem halt meg azonnal, mint Paris filmjeiben volt szokás

ilyenkor. A fájdalomtól zihálva térdre rogyott. Még egy darabig életben maradt, de senki nem tehetett érte semmit,

hogy megmentse.

- Imádkozni fogtok a halálért, amikor végzünk veletek nyögte.

- Égjetek el a pokol tüzében, démonok! - kiáltotta egy

másik halandó elhajítva saját tőrét.

Az egyik harcos tüzet nyitott, ahogy a penge beleállt Aeron

mellkasába. Aeron összevonta a szemöldökét. Lenézett, és egy

gyöngyház markolatot pillantott meg, amely csillogott a

fényben. Szíve tovább dobogott, de minden egyes ütéssel

kinyílt. Ajaj. Gyors reflexeik voltak. Erre emlékeznie kellett

volna.

Lucien és a többiek előreugrottak. A Vadász nem hátrált.

- Remélem, szeretitek a tüzet - mondta, és felemelte a

fekete dobozt, amit elesett barátja leejtett. Bumm!

Robbanás rázkódtatta meg az egész épületet, romba döntve

követ és fémet. Aeront talpra állította, és úgy dobta a levegőbe,

mint egy zsák tollat.

Az emberek legyőztek. Hihetetlen.

Ez volt az utolsó gondolat, ami átsuhant az elméjén, aztán

elsötétült előtte a világ.