(18+) The Lord's

Negyedik

Hagyd abba a nyafogást. Valamit meg kell mutatnom neked, és most ne próbálj ellenkezni. Egész úton beszélhetünk arról,
hogy miért zavarlak.
-Anélkül, hogy ennél többet mondott volna, Torin megfordult, és elhagyta a helyiséget.
Maddox egy ideig nem mozdult, a barátját figyelte, amint befordul a sarkon és eltűnik a szeme elől.
-Hagyd abba a nyafogást, mondta Torin. Igen, pontosan ezt csinálta. Kíváncsiság és erőltetett öröm nyomták el gyilkos kedvét, és Maddox kilépett a tornateremből a folyosóra. Hideg, nyirkos léghuzat csapta meg, amely megtelt a tél csípős illatával. Pár méterrel arrébb megpillantotta Torint, és gyorsan elindult felé.
-Mi ez az egész?
-Végre, érdeklődés.
Ennyi volt a válasz.
-Ha ez csak az egyik trükköd...
-Nem vesztegetném arra az időmet, hogy tréfálkozzam veled -mondta Torin anélkül, hogy megfordult volna. -Neked, barátom, semmi humorérzéked sincs.
-Való igaz.
Az Elátkozottak Háza, ahogy
Torin nevezte a helyet, évszázadokkal korábban épült. Bár minden tőlük telhetőt megtettek, hogy modernizálják, az évek
megmutatkoztak az omladozó köveken és a kopott padlón.
-Hol vannak a többiek? - kérdezte Maddox, aki csak akkor jött rá, hogy egyiküket sem látta.
Az ember azt hinné, hogy Paris vásárol, mivel a konyhaszekrények majdnem üresek, és ez az egyetlen feladata, de nem. Elment, hogy új nőt keressen magának. Szerencsés flótás. Mivel Promiszkuitás tartotta hatalmában, nem hálhatott kétszer ugyanazzal a nővel, így mindennap elcsábí
tott egy újat, vagy akár kettőt, hármat is. Hogy mi volt az egyetlen árnyoldala ennek? Ha nem talált nőt, olyan alantas
dolgokra kényszerült, amelyekbe Maddox bele sem akart gondolni. Olyan dolgokra, amelyek a normális körülmények között nyugodt természetű férfit arra késztették, hogy a vécékagyló fölé görnyedve kiöklendezze a gyomra tartalmát.
-Aeron... kapaszkodj meg - kezdett bele Torin -, mert ez a legfőbb oka, hogy megkerestelek.
-Történt vele valami? - harsogta Maddox, miközben sötétség árnyalta be a gondolatait és eluralkodott rajta a harag. Pusztíts, rombolj, esdekelt Erőszak, a tudatát karmolászva.
-Megsérült?
Lehet, hogy Aeron halhatatlan volt, de attól még neki is baja eshetett. Még meg is ölhették ,erre évszázadokkal korábban a
lehető legrosszabb körülmények között jöttek rá.
-Semmi ilyesmi -biztosította Torin.
Maddox lassan megnyugodott, és Erőszak fokozatosan
visszavonult.
-Akkor mi? Takarítás közben dührohamot kapott?
Minden harcosnak megvolt a maga kötelessége, így őrizték meg a rend látszatát a lelkükben dúló káosz közepette. Aeron feladata volt a háztartás vezetése, ami miatt naponta panaszkodott. Maddox a ház
körüli javításokkal foglalkozott. Torin részvényekkel és kötvényekkel játszadozott, így biztosították, hogy legyen elegendő pénzük. Lucien foglalkozott a papírmunkával, és Reyes látta el őket fegyverekkel.
-Az istenek... magukhoz hívatták.
Maddox megbotlott, hirtelen elvakította a döbbenet.
-Hogy mi?
Biztosan rosszul hallotta.
-Az istenek magukhoz hívatták -
ismételte türelmesen Torin.
De a Görögök egyikükkel sem beszéltek Pandora halála óta!
-Mit akartak? És miért csak most hallok erről?
-Egyrészt senki sem tudja. Épp egy filmet néztünk, amikor Aeron hirtelen kiegyenesedett ültében, az arca kifejezéstelenné vált, mintha elmentek volna otthonról. Aztán pár másodperccel később
elmondta, hogy hívatták. Még csak időnk sem volt válaszolni, az egyik pillanatban még velünk volt, aztán egy szempillantás alatt eltűnt.
-Másrészt -tette hozzá Torin, szinte levegőt sem véve -próbáltam elmondani neked. Azt mondtad, nem érdekel, rémlik?
Egy apró izom kezdett rángatózni Maddox szeme alatt.
-Akkor is el kellett volna mondanod.
-Amíg súlyzók voltak a kezed ügyében? Kérlek, Betegség vagyok, nem Hülye...