(18+) The Lord's

Harmadik

A lány lába földet ért, a térde majdnem összerogyott. Nem fogok elesni, átkozottul biztos, hogy nem fogok elesni.
Maddox mögé nyúlt, és megragadta a kilincset, abból a célból, hogy szilárdan álljon a lábán.
- Menj ki, kérlek - mondta a férfinak.
Maddox kiment, de nem volt elragadtatva az ötlettől.
Amikor a küszöbön túl volt, Ashlyn becsukta az orra előtt a tömör, fényes faajtót.
- Öt perc - mondta neki Maddox.
A lány rákattintotta a zárat, és azt morogta:
- Addig maradok, amíg csak kell.
- Nem, nem fogsz. Öt perc múlva bemegyek, akár kész vagy, akár nem. Az a zár nem akadályozhat meg.
- Csökönyös.
- Aggódós.
Édes. Ashlyn egy félmosoly kíséretében kiöblítette a száját, és megmosta a fogát az egyik fogkefével, amit a szekrénykében
talált. Kétszer majdnem el esett. Kihasznált minden lehetőséget, kifésülte a gubancokat a hajából, és miután tanulmányozta magát a tükörben, úgy döntött, hogy ennél többet csak akkor tudna javítani a megjelenésén, ha lenne
kéznél gipsz.
Volt még egy perce, amikor elfordította a kulcsot a zárban, és behívta Maddoxot. Hangja gyenge volt, de a férfi úgy kivágta az ajtót, mintha csak kiáltott volna. Maddox arca feszült volt. A lány behunyta szemét, szédülése erősödött.
- Túl sokat vártál magadtól - ciccegett a férfi, és megint felnyalábolta Ashlynt. Az ágyhoz vitte a lányt, és lefektette a puha matracra, aztán ő is lefeküdt mellé.
Ashlyn kikandikált a szempillái árnyékából. Maddox nemcsak gondoskodott róla, de ő volt az első férfi, aki egy ágyon feküdt vele. Az első férfi, aki kívánta őt.
Ashlyn alkalmanként megpróbált randevúzni, de a hangok minden átkozott percben bombázták. Megpróbálta meditációval és mélylégzéssel elhallgattatni őket. A férfiak ilyenkor mindig azt hitték, hogy tudomást sem vesz róluk, vagy
hogy asztmás vagy pánikrohama van, és ezek után már semmit sem akartak tőle.
Egyszer még egy kollégájával is találkozott, mert azt hitte, hogy ő legalább megérti, ha nem is rokonszenvez vele. Másnap meghallotta a kolléga suttogva lefolytatott beszélgetését egy
másik munkatárssal. Dilis, így nevezte Ashlynt. Feszítővassal sem tudtam szétnyitni a lábait.
Ezek után végleg felhagyott a randevúzással.
- Jobban érzed magad? - kérdezte Maddox. Magához húzta a lányt, pont úgy, ahogy ő szerette volna.
A férfiból áradó finom hő beburkolta, és elégedetten felsóhajtott. Egész életében keresgélt, de egy megszállott, halhatatlan harcos kellett hozzá, hogy megtapasztalja ezt a csendes, szenvedéllyel teli mennyországot a földön.
- Jobban vagy? - ismételte a férfi.
- Sokkal. - Ashlyn nagyot ásított. Most már nem fázott, biztonságban volt, megmosakodott, a fájdalom is szinte teljesen elmúlt - érezte, ahogy úrrá lesz rajta a kimerültség, és aludni hívja. Szemhéja lecsukódott. Kényszerítette magát, hogy kinyissa. Nem állt készen rá, hogy véget vessen az együttlétnek Maddoxszal.
- Még sok mindent meg kell beszélnünk - mondta a férfi. Hangja távolinak tűnt, és a lánynak küzdenie kellett, hogy kirántsa magát a gyógyszer okozta álmosságból, amely tetőtől talpig elöntötte.
- Tudom.
Ha Maddox válaszolt is, Ashlyn nem hallotta. Egyre mélyebbre és mélyebbre merült. A férfi gyengéden arcon csókolta. Ajka erős volt, mégis lágy, és érintése nyomán égett a lány bőre. Nyisd ki a szemed, Darrow. Talán a szádat is megcsókolja.
Megpróbálta, tényleg megpróbálta. De bár elméje akarta, a teste gyenge volt.
- Majd később beszélünk - mondta neki Maddox lágyan. - Most aludj.
- Itt maradsz? - Hogy lehet, hogy ennyire szükségem van rá? Még egy teljes napja sincs, hogy ismerem.
- Igen. Most aludj a kedvemért.
Ashlyn engedelmeskedett. Nem is tudott volna mást tenni.

- Láttam őket - mondta Aeron zordan a többieknek. - Maddox nem ölte meg mindet, és Paris és Reyes biztosan nem vették észre őket, amikor terepszemlét tartottak. Több Vadász is van, és most is a városban gyülekeznek. Azt hiszem, az egyikük azt mondta, ma este, de túl magasan voltam, így nem vagyok biztos benne.
Aeron két nap alatt már másodszor ült a játékszobában a többi harcossal körülvéve. Csak ritkán jött ide, inkább odakint kereste a szórakozást. A külvárosban az árnyékok rejtekéből szokta figyelni a halandókat, és azon tűnődött, vajon miért nem aggódnak a gyengéik miatt. Most úgy tűnt, nem jut messzire ettől a helyiségtől. Paris már visszatért, és épp egy másik filmet nézett. Reyes a bokszzsákot ütögette, Torin a szoba legtávolabbi sarkában ácsorgott a falnak dőlve, és Lucien egyedül biliárdozott, miután beszögezte hálószobájának ajtaját, hogy felszabadítsa magát az őrködés kötelessége alól. Csak Maddox hiányzott, de Aeron örült is neki.
A férfi túlságosan kiszámíthatatlan volt ma, arról nem is beszélve, hogy túlontúl el volt foglalva azzal az emberi lénnyel. Aeron felhorkant. Ő sosem tenne ilyet. Ugyan szerette
tanulmányozni ezt a bolond fajt, de sohasem csatlakozott volna hozzájuk. Még az a csinos szőke sem volt rá hatással. Az emberek túl gyengék voltak, ráadásul a démonja folyamatosan arra sarkallta, hogy olyan módon végezzen velük, ami tükrözi a bűneiket.
Aki nemi erőszakot követ el, elveszíti a nemi szervét. Aki veri a feleségét, elveszíti a kezeit. Aeron egyre jobban szerette, amit csinált, szerette kiosztani a bosszú általa választott formáját. És éppen ezért volt annyira közel a szakadék széléhez.
Bár a lány..