(18+) The Lord's

Negyedik

- Hallak titeket, ti beteg seggfejek - kiabált egy női hang az ajtó mögül. - Ha megöltök minket, az istenre esküszöm, hogy megölöm mindegyikőtöket.
Átmenetileg újra elhallgattak odabent. Reyes ajka száraz vigyorba kunkorodott.
- Lehetetlen tett, de szinte szeretném látni, ahogy megpróbálja.
Női öklök ütötték az ajtókeretet.
- Engedjetek el! Engedjetek el minket, halljátok?
- Hallunk, asszony - mondta Reyes. - És biztos vagyok benne, hogy a halottak is meghallottak.
Zavaró volt, hogy Reyes, aki a legkomolyabb köztük, ellőtt egy poént. Ő csak iszonyatos körülmények között folyamodott a humorhoz.
Ez az egész egy rémálom volt. Évszázadok merev rutinja után ott volt egy nő, akit Maddoxnak ki kellett kérdeznie, aztán
elpusztítania, mielőtt továbbra is felhasználhatnák ellene. Ott volt a barátja, akit meg kellett mentenie egy elképzelhetetlen
parancstól. És ott voltak az istenek, akiket meg kellett békítenie. Istenek, akikről fogalma sem volt, hogyan érheti el őket.
Ezek a Titánok ismeretlen lények voltak. Ha kegyelmet kérne, és ők azt parancsolnák, hogy tegyen valami aljas dolgot - valamit, amit visszautasítana -, a helyzet bizonyosan sokkal
rosszabbá válna, mint amilyen most.
- Mi lenne, ha megérinteném őket? - javasolta To-rin, visszafordulva a többiekhez. Szeme ugyanolyan világoszöld volt, mint a szobában lévő lányé. De míg a lány tekintete haraggal telt, a harcosé bánattal. -Ha betegségben halnak meg, senkinek sem kell aggódnia a józan esze miatt. - Kivéve persze Torint.
- Nem - mondta Aeron ugyanabban a pillanatban, hogy Paris azt kiáltotta:
- A pokolba is, nem!
- Semmi betegséget - értett egyet Lucien is. - Ha az egyszer elkezdődik, lehetetlen uralni.
- Elkülönítenénk a testeket - mondta Torin eltökélten.
Lucien újabb sóhajtást hallatott.
- Az úgysem működne, és ezt te is tudod. A betegség mindig elterjed.
- Betegség! - kiáltotta a lány. - Meg akartok fertőzni minket valamivel? Ezért hoztatok ide? Ti undorító, visszataszító, rohadt darabjai a...
- Pszt! - parancsolta egy másik női hang. - Ne bátorítsd őket, Dani.
- De nagyi, ők...
A hangjuk elhalt. Talán elráncigálták a lányt az ajtótól.
Maddoxnak tetszett a bátorsága. Ashlynre emlékeztette, arra, ahogy szembeszállt vele a kamrában, és követelte, hogy húzza fel a pólóját. El akart futni - ez világosan látszott a tekintetében -, mégsem tette. Már az emlék hatására is elöntötte a forróság,
és megfeszült a teste. A lány még a sebhelyét is megcirógatta, életre keltve benne valamit. Valami olyat, amit nem értett.
Talán gyengédséget?
Tagadóan megrázta a fejét. Utolsó leheletéig fog küzdeni ez ellen az érzés ellen - ami körülbelül tizenhárom óra múlva lesz, gondolta szárazon. Nem érzett, nem fog érezni
gyengédséget egy Csali iránt, vagy egy isteni büntetés iránt, vagy akármi is az a lány.
- Ez kezd fárasztó lenni. - Aeron keményen megütötte Maddoxot, hogy a falhoz csapódott. - Zihálsz, izzadsz, a szemed pedig vörösen izzik. Kitörni készülsz Erőszak?
Ez feldühítette a szellemet, aki megpróbált kiugrani Maddox bőréből, hogy Támadjon. Maddox azon kapta magát, hogy ő is vicsorog, az után sóvárgott, hogy újra megpillantsa a lányt az elméjében.
- Nyugi, Maddox. - Lucien higgadt hangja beúszott a ködbe. - Ha tovább folytatod ezt, kénytelenek leszünk leláncolni. Akkor ki fogja megvédeni Ashlynt, hm?
Maddox vére lehűlt, és ő kijózanodott. Megtennék, tudta, hogy megtennék, és a láncokat nem engedhette meg. Nappal
nem. Éjszaka, az más, akkor igen. Akkor maga volt a megtestesült veszély, és nem volt más lehetőség. Most is veszélyes vagyok. De ha most megkötözik, amikor alig van eszénél, akár be is ismerheti, hogy legyőzték, és meg sem kell próbálnia másnak látszani, mint démonnak. Észrevette, hogy őt bámulják a többiek.
- Sajnálom - morogta. Valami nagyon nem volt rendben vele. Ez a huzavona a szellemmel kimondottan nevetséges volt.
Sőt, ami még rosszabb, zavarba ejtő volt. Szoktak harcolni egymással, de nem így.
Talán több időt kellene az edzőteremben töltenie. Vagy még egy menetre lenne szüksége Aeronnal.
- Jól vagy? - kérdezte tőle Lucien. Hányszor kell' még ezt megkérdeznie ma?
Maddox kimérten bólintott. Lucien a háta mögött összefonta a karjait, szemügyre vette a férfiakat.
- Miután ezt elrendeztük, beszéljük meg, miért hoztalak ide titeket.
- Beszéljük meg azt, hogy miért hoztad ide a nőket - vetette közbe Paris -, ahelyett, hogy a város ban hagytad volna őket.
Ja, hát Aeronnak el kell végeznie egy munkát, de ez még nem magyarázza meg azt, hogy...
- A nők azért vannak itt, mert nem akarjuk, hogy elmenjenek Budáról, mivel ez talán arra késztetné Aeront, hogy kövesse őket - mondta Lucien félbeszakítva Parist. - És azt akartam, hogy lássátok őket, mert akkor nem fogjátok megölni egyiket sem, ha összetalálkoztok velük az erődben. Ha sikerül valahogy kijutniuk a szobámból, csak vigyétek vissza őket, és
zárjátok be az ajtót. Ne beszéljetek velük, ne bántsátok őket.
Míg ki nem találjuk, hogy szabadítsuk meg Aeront ettől a tettétől, a nők a hívatlan vendégeink lesznek. Megegyeztünk?
A férfiak egytől egyig bólintottak. Mi mást tehettek volna?
- Most hagyjátok rám őket, és nyugi. Pihenjetek. Tegyétek a dolgotokat. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan szükség lesz
rátok.
- Ami engem illet, én azt tervezem, hogy eszméletlenre iszom magam. - Aeron végigsimított az arcán.- Nők a házban-morogta, ahogy továbbment. -Miért nem hívjuk meg az
egész várost bulizni?
- Egy buli jó lenne - mondta Torin, újra mulatva. -Talán segítene megfeledkeznem erről a felbolydult férfiközösségről. - Ezzel ő is elment