(18+) The Lord's

Második

Egy szerfelett tetovált férfi homlokráncolva pillantott rá.

Katonásan nyírt barna haja volt, két karikát is viselt a szemöldökében, ajkai puhák és teltek voltak. Testén több izom látszott, mint egy világbajnok súlyemelőén. Akár jóképű is lehetett volna - mint egy sorozatgyilkos -, ha nem lettek volna rajta a tetoválások. Még az orcáin is a háború és fegyverek erőszakos képei dí

szelegtek.

Szeme ugyanolyan ibolyaszín árnyalatú volt, mint Maddoxé, de

hiányzott belőle a melegség és az érzés. Vér csöpögött az orráró

l, ahogy állát dörzsölgette két ujjával.

-

Csinálnunk kell valamit a lánnyal. -

Megint az a hideg,

szenvtelen hang. -

Nem tetszik, hogy itt van.

-

Ennek ellenére, Aeron, nem érinthetjük meg. -Ennek a felszó

lalónak koromfekete haja volt, amely úgy keretezte az arcát, mint valami sötét glória, és különböző színű szemei, az

egyik barna, a másik kék. Arcán sebhelyek sokasága é

ktelenkedett. Első pillantásra visszataszító volt. Másodikra é

szre lehetett venni a belőle áradó szinte hipnotikus erőt, amit

csak fokozott az őt körüllengő rózsaillat. -

Holnap reggel a

lány ugyanolyan állapotban lesz, mint most. Lélegezni fog és

fel lesz öltözve.

-

Pont úgy, mint Maddox, elveszed a játékunkat.

A fanyar hang Ashlyn mögül érkezett, és ő megfordulva

felnyüszített. A jóképű, sápadt bőrű férfi állt az ajtóban. Épp őt figyelte sóvárgón, mintha elképzelte volna meztelenül, és

tetszett volna neki, amit látott.

Ashlyn egész testében megremegett. Gazemberek mind, egytő

l egyig! Vad tekintete a szobát fürkészte, és megá

llapodott a gondatlanul elhajított kardon. Azon a kardon, amely ú

gy hasított Maddox testébe, mintha az egy darabka selyem

lenne.

-

Tudni akarom, ki ez a nő -

mondta a hideg, tetovált.

Aeron. -

És tudni akarom, hogy Maddox miért hozta ide.

Tisztában van a szabályokkal.

-

Biztosan az egyik ember a hegyről -

mondta az angyal -,

de ez még mindig nem magyarázza meg, miért hozta közénk.

Ashlyn nevetett volna, ha nem érezte volna úgy, hogy a teljes

idegösszeomlás határán áll. Hallgatnom kellett volna

Mclntoshra. Tényleg démonok élnek itt.

-

Szóval? -

noszogatta őket Aeron. -

Mit csinálunk vele?

Megint mindegyik férfi őt nézte, és Ashlyn lehajolt a kardé

rt. Megragadta a markolatot és felállt, egyenesen rájuk szegezve a fegyvert. A kard nehezebb volt, mint gondolta, és a

karja remegni kezdett a súlya alatt, de azért szilárdan tartotta.

A társaság kíváncsian figyelte. Nem tükröződött félelem az

arcukon, de ez nem hozta zavarba Ashlynt. Bár csak rövid ideje

ismerte Maddoxot, volt benne valami vadság, ami gyászolta az elvesztését, és bosszút követelt a halála miatt.

Maddox. A név, akár egy suttogás, visszhangzott az elmé

jében. Elment. Örökre. Gyomra fájdalmasan összeszorult.

-

Meg kellene ölnöm mindegyikőtöket. Ő ártatlan volt.

-

Ártatlan? -

gúnyolódott valaki.

-

Meg akar ölni minket. Tehát eljöttek értünk a Vadászok -

mondta Aeron undorodva.

-

Egy Vadász nem nevezné Maddoxot ártatlannak. Még viccből

sem.

-

A Csalit ez nem zavarná. Emlékezzetek, minden szavuk

hazugság volt, bár az arcukon nyoma sem látszott fortélynak.

-

Figyeltem a monitoron, ahogy Maddox megölt négy embert,

amit nem tett volna, ha ártatlanok lettek volna. És kétlem,

hogy egy bűntelen nő csak véletlenül került az erdőbe pontosan

ugyanakkor.

-

Gondolod, hogy ért a kardforgatáshoz? Horkantás.

-

Persze, hogy nem. Nézd, hogy tartja.

-

Azért bátor kis teremtés.

Ashlyn tátott szájjal bámult rájuk, alig tudta nyomon kö

vetni a beszélgetést.

-Senkit nem érdekel, hogy meggyilkoltak itt egy férfit? Hogy

ti gyilkoltátok meg?