(18+) The Lord's

Hatodik

Egészen ma estig Aeron csak annyit tudott a Titánokról, hogy ők uralkodtak az Olümposzon az Aranykorban, a „béke" és „harmónia" idejében -ez két olyan

szó volt, amit a Vadászok gyakran hangoztattak Görögországban sok évvel korábban. - Valamiféle tárgyalóterembe vittek, és a trónjaikkal köröztek körülöttem. Fizikailag kisebbek a Görögöknél, az erejük viszont semmihez sem hasonlítható. Szinte láttam, mint valami élőlényt. És az

arcukon csak rendíthetetlen elszántság és ellenszenv uralkodott.

Néhány feszült perc telt el.

-Ellenszenv ide vagy oda, van rá esély, hogy a Titánok megszabadítanak a démonoktól, anélkül hogy megölnének minket? -

Reyes tette fel a kérdést, amire mindannyian

gondoltak.

Aeron maga is eltűnődött rajta. Reménykedett.

-Nem hiszem -mondta, és nem tetszett neki, hogy kiábrándítja barátait. -Én is feltettem ezt a kérdést, de nem voltak hajlandók megbeszélni velem.

Újabb csend állt be, még feszültebb, mint az előző.

-Ez... ez... -Paris hangja elhalványult.

-Hihetetlen -fejezte be helyette Torin.

Reyes az állát nyomkodta.

-Ha nem szabadítanak meg minket, akkor mit terveznek velünk?

A rossz hírek nem tűrtek halasztást.

-Csak annyit tudok biztosan, hogy aktív szerepet akarnak játszani a létünkben. -

Az egyetlenje az volt a Görögökben,

hogy ők megtagadták a harcosokat, miután megátkozták őket, így megengedve nekik, hogy legyen valamiféle életük, még ha az

merő kínlódás volt is. Reyes újra megrázta a fejét.

- De... miért? - Bárcsak tudnám.

-Ezért hívattak? -kérdezte Lucien. -

Hogy közöljék a változást?

- Nem. -Aeron szünetet tartott, és lehunyta a szemét. - Megparancsolták, hogy... hogy tegyek meg valamit.

-Mit? -

követelőzött Paris, amikor Aeron nem osztotta meg velük a további részleteket.

Aeron a barátait tanulmányozta, próbálta megtalálni a megfelelő szavakat.

Torin a sarokban állt, oldalt fordulva nekik. Távolságtartó volt,

mindig távolságtartó. De Torinnak ilyennek kellett lennie. Reyes vele szemben ült. Napbarnított volt, mint a napisten, és nem úgy nézett ki, mintha ide tartozott volna a földre, még kevésbé ebbe a szobába. Azzal volt elfoglalva, hogy alkarját vagdosta,

miközben várta Aeron válaszát. Néhány másodpercenként Reyes összerezzent. Aztán elégedett mosoly áradt szét az arcán, ahogy a sebekből elkezdett szivárogni a vér, és apró vörös folyókat formált a bőrén. A fájdalom volt az egyetlen dolog,

amiben örömét lelte, az egyetlen dolog, amitől úgy érezte, hogy ő is él.
Lucien a biliárdasztalra támaszkodott, visszataszítóan sebhelyes arca nem árult el semmit. Karjait keresztbefonta széles mellkasán, és nyugtalanító tekintete rendíthetetlenül bámulta Aeront.

-Szóval? - szólította fel Lucien.

Aeron mély levegőt vett, és hosszan kifújta.

-Azt a parancsot kaptam, hogy öljek meg négy turistát Budán. Négy embert. -Szünetet tartott, és újra lehunyta a szemét. Próbált nem érezni semmit. Hűvös maradni . Ahhoz, hogy túljusson ezen, hűvösnek kellett maradnia. -Mindegyik nő.

-Ismételd meg. -Paris felugrott, homlokráncolva bámult rá, még a tévéről is megfeledkezett.

Aeron elismételte az istenek parancsát.

Paris a szokásosnál is sápadtabban rázta a fejét.

-Azt lenyelem, hogy új igazgatóság van felettünk. Nem tetszik, össze vagyok zavarodva tőle, de oké. Lenyelem. Amit nem nyelek le, az az, hogy a Titánok utasítottak téged, Harag őrzőjét, hogy ölj meg négy nőt a városban. Miért tennének ilyet? -

Felemelte a kezét. - Ez őrültség.

Talán ő volt az egyetlen olyan férfi a világon, aki válogatás nélkül lefeküdt bármelyik nővel, aztán el is felejtette őket, de a nők

adták az élete értelmét. A nők, bőrszínre, magasságra, életkorra való tekintet nélkül. Ők voltak egész létének kizárólagos mozgatói. Soha nem lenne képes megérteni, hogy valamelyiket bántódásnak kelljen érnie.

-Az okát nem árulták el - válaszolta Aeron, tudva, hogy az ok úgysem számított volna.