(18+) The Lord's

Második

Azonban akármilyen csodálatosan bánt is vele a férfi, Ashlyn nem tudta, mire lehet képes. A külseje alapján mindenféle sötét és gonosz tettet kinézett belőle, de semmi esetre sem fogja megengedni neki, hogy bántsa Danikát, aki szintén segített neki.
- Ashlyn - mondta sóhajtva Maddox.
- Maddox.
A férfi ujjai mozdulatlanul terültek szét a hasán, de szerencsére ő maga nem húzódott el Ashlyntől. A lány el tudta képzelni, hogy örökre a karjaiban pihenjen. Igazából senki, még Mclntosh sem éreztette vele, hogy ilyen különleges lenne.
Ashlyn csak homályosan emlékezett a szüleire. Ők egyáltalán nem kényeztették így. Valójában még boldogok is voltak, hogy megszabadulhatnak a síró kislánytól. Egy olyan kislánytól, aki állandóan könyörgött a hangoknak, hogy hallgassanak, és soha nem hagyta aludni, dolgozni vagy pihenni a körülötte lévőket.
Ashlyn pontosan tudta, mikor határozták el, hogy elküldik otthonról, bár abban az időben még nem értette az okát. Csak besétált a szülei hálószobájába, és az egész korábbi beszélgetésük kibontakozott az elméjében.
Többé már nem tudok gondoskodni róla. Ő túl sok nekem, nem tudom kezelni. Nem tudok enni, nem tudok aludni, nem tudok gondolkodni. Nem mondhatunk le róla csak úgy, de a Fenébe, nem tudom tovább elviselni. Soha nem hagyja abba a sírást. Megint normális életet akarok, tudod? Olyat, amilyen akkor volt, mielőtt megszületett volna. Szünet. Végeztem egy kis kutatást, és találtam egy helyet, ahol tudnának segíteni rajta.
Már... fel is hívtam őket. Találkozni akarnak vele. Talán, nem tudom, talán ők megadhatják neki, amit mi nem tudunk.
Ashlynt az ötödik születésnapját követő napon küldték az Intézetbe. Ott „alany" néven vált ismertté. Társai tűk, elektródák és monitorok lettek, nem beszélve a félelemről, magányról és fájdalomról. A személyzet szemében csak három évvel később vált Ashlynné, amikor rájöttek, hogyan használják előnyükre a képességét.
Azon a napon lépett be Mclntosh az életébe.
A férfi egy ambiciózus fiatal parapszichológus volt, aki éleslátásának, lendületének és munkája iránti szenvedélyének köszönhetően gyorsan kapaszkodott felfelé a ranglétrán.
Mclntosh elkísérte Ashlynt mindenhová, ahová a hangok vezették, ott állt mellette, míg ő hallgatózott, és mindent lejegyzett, amit a lány elismételt.
Ezután kutatást végzett arról, amit a lány hallott, és beszámolt neki az eredményekről, például arról, amikor tudomást szerzett egy vámpírról, akinek szándékában állt kiszívni egy egész város vérét. Az Intézet megtalálta és megállította a vámpírt, végül tanulmányozni kezdte. Ilyen alkalmakkor Ashlyn tényleg különlegesnek érezte magát, áldottnak, mint azok, akikről éjszakánként olvasott.
- Ashlyn - ismételte Maddox. Pillantásuk egymásba fonódott, és a férfi szemében ibolyakék tűz izzott. - Mondd ki újra a nevem.
- Maddox.
A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét, arcán teljes elragadtatás tükröződött.
- Szeretem, ahogy kimondod.
Ashlynnek tetszett, hogy a férfi ennyire tud örülni egy ilyen egyszerű dolognak. Gerincén borzongás futott végig. De a következő pillanatban a férfi arckifejezése megint olyan volt, mint máskor. Vonásairól eltűnt a gyönyör, mintha nem akarná átengedni magát a boldogságnak. -Danika majd...
- Hoz nekem vizet - fejezte be helyette a mondatot Ashlyn.
- A pirulákhoz.
- Igen, hozom. - Danika felkapta a földről az üres poharat, és kibotorkált a fürdőbe. Ashlyn hallotta a folyó víz csobogását, azután Danika megint mellette állt, és odanyújtotta neki a poharat.
Maddox ezt is elkobozta. Gyanakvó pillantást lövellt Danikára, aztán felemelte Ashlyn fejét és a szájához tartotta a poharat. A lány a nyelvére tette a tablettákat, és leöblítette egy korty hűs, frissítő folyadékkal. A pirulák alig észrevehető
fájdalom kíséretében csusszantak le készséges torkán.
- Köszönöm - mondta a többieknek Ashlyn.
- Akkor ezzel végeztünk. Visszakísérem a lányt Lucienhez
- szólalt meg végül Aeron olyan nyers hangon, hogy szinte dörzsölte Ashlyn dobhártyáját.
- A lánynak van neve - csattant fel Danika.
- Mi is az? Fecsegő? - morogta a férfi megragadva Danika karját és kirángatta a szobából. Nyilvánvalóan nem volt modora, és fogalma sem volt róla, hogy kell bánni egy nővel.Ha Ashlyn tényleg úgy dönt, hogy itt marad, ezt el kell rendeznie.
- Várjatok! - szólt utánuk.
Nem vártak.
- Minden rendben lesz vele? Maddox egy pillanatig habozott, mielőtt válaszolt volna.
- Igen - mondta végül.
- Akkor jó - válaszolta neki Ashlyn, és hangja
visszhangzott a falakról. Akkor jött rá, hogy egyedül maradt Maddoxszal. És arra is akkor jött rá, hogy borzalmas íze van a szájának. Egek, úgy nézhet ki, mint egy utcai gázolás áldozata, a szaga pedig még ennél is rosszabb lehet. Égett az arca a megalázottságtól.
- Én... ööö... ki kellene mennem a fürdőszobába.
- Segítek. - Maddox felnyalábolta a lányt, mintha csak egy zsák toll lenne, és felállt. Ashlyn a férfi nyaka köré fonta a karjait, akinek ereje és a belőle áradó melegség egészen a csontjáig hatolt.
Maddox átvitte a lányt a küszöbön, és megállt a fürdőszoba közepén. Ashlyn, gyanítva, hogy a férfi maradni akar, megrázta a fejét, miközben szédüléssel küzdött.
- Egyedül is menni fog.
- Eleshetsz.
Igen, az lehet, de semmi esetre sem hagyhatta, hogy Maddox ott maradjon és figyelje őt.
- Jól vagyok.
A férfi arcán kétség tükröződött, de azért azt mondta:
- Hívj, ha szükséged van rám. Kint leszek az ajtó mellett.
Maddox lassan letette Ashlynt.