(18+) The Lord's

Második

Vigyázva, nehogy megzavarja Ashlynt, Maddox kilopózott a szobából, és megkereste Lucient. A harcos egyedül volt a játékszobában, és csendben iszogatott egy pohár whiskyt.
Maddox elmondta a barátjának, hogy mi történt, és Luciennek még a sebhelyek is elsápadtak az arcán.
- Vadászok. Titánok. Nők. Most meg névtelen lények azonosítatlan hatalommal? Hol van ennek a vége?
Maddox beletúrt a hajába.
- Úgy tűnik, minden percben történik valami új. -És ha belegondolt, éppen tegnap panaszkodott, milyen unalmas az életük.
- Legalább van még néhány óránk, hogy eldöntsük, mihez kezdjünk. Át kell gondolnom, mielőtt szólunk róla a többieknek. Túl sok minden történik egyszerre, túl sok a változás.
Maddox bólintott.
- Tudod, hol találsz, ha kellek. - Ezzel visszament a szobájába, örült, hogy kapott egy kis haladékot. Még nem állt készen rá, hogy magára hagyja Ashlynt.
A lány pontosan úgy feküdt az ágyon, ahogy otthagyta: mint egy látomás a sivár szobában. Maddox visszamászott mellé, közben véletlenül meglökte a matracot.
- Maddox - mormolta Ashlyn. Hangja álomittas volt, lágy morajlás, amitől a férfi vére felhevült, mintha Ashlyn megcirógatta volna finom ujjaival. Feléledt vágyával együtt
Erőszak is megmutatkozott, rosszkedvű volt és éhes. Szüksége volt... valamire. Vérre? Fájdalomra? Sikolyokra? Maddox nem tudta kitalálni. Uralkodni fogok magamon. Nem fogom bántani ezt a nőt.
Ashlyn hozzádörgölőzött, és úgy dorombolt, mint egy elégedett kiscica.
- Maddox?
Erőszak is dorombolt válaszképpen.
Maddox megmarkolta az ágyneműt, amely elszakadt a keze alatt. Mire próbálja rávenni Erőszak? A vágyai homályosak
voltak. Izzadság gyöngyözött a férfi bőrén. Annyira összeszorította az állkapcsát, hogy nyakán megfeszültek az izmok.
- Maddox? - ismételte Ashlyn. Ezúttal aggódás csendült a hangjában. Felült, tündöklő mézszínű fürtjei a vállára hullottak.
Az ablakon napfény szűrődött be, ami borostyán fényudvart vont alakja köré. Ashlyn pillantása a férfira siklott. - Mi a baj?
Maddox nem tudott válaszolni, mert gombóc nőtt a torkában.Ashlyn aggodalma láthatóan tovább nőtt. Előrehajolt és benyúlt a férfi pólója alá, kezével végigsimítva csupasz
mellkasát. Érintése üdítő és emésztő volt. Mindig is megvolt köztük ez az energia. Maddox még soha nem érzett ilyet.
De rájött, hogy ez a szellemnek is tetszik. Üvöltött benne, nem dühösen, hanem felizgulva. Még... Homályos szükségletei megmutatkoztak, mielőtt újraéledtek volna. Gyönyör és szenvedély. Eksztázis és maradéktalan sóvárgás.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Maddox, amikor végre eltűnt a gombóc a torkából. Elképesztő volt úgy vágyni valamire, valakire, hogy közben nem érezte szükségét annak, hogy bántsa.
- Jobban.
- Örülök neki. - Hosszú ideig mozdulatlan maradt, hagyta, hogy Ashlyn cirógassa a mellkasát, és lubickolt az érzésben.
Lágy volt és édes, egy érzéki álom, amelynek soha nem akart véget vetni. Csak úgy vibrált tőle, de az is lehet, hogy a szellem vibrált. Veszélyes.
- Az arcod jobban néz ki - mondta Ashlyn. - Nem olyan viharvert.
- Gyorsan gyógyulok. Gyere. - Legördült az ágyról és kinyújtotta a kezét.
Ashlyn borostyán pillantása Maddox arcáról a kezére vándorolt, majd vissza az arcára, valamilyen válasz után kutatva.
- Gyorsabban változik a hangulatod, mint bárki másnak, akivel valaha találkoztam - morogta a lány, de ő is kinyújtotta a kezét, mintha nem tudna megálljt parancsolni magának.
Ujjaik egybefonódtak.
Újabb szikrázás.
Nyilván Ashlyn is érezte, mert elakadt a lélegzete.
Maddox segített neki felállni, közben kavargott benne a gondolat, hogy mielőbb együtt legyen vele. Ashlyn kicsit imbolygott, és jobban megszorította a kezét.
- Hová megyünk?
A paradicsomba, ha lesz rá alkalom.
- Zuhanyozni. - Maddox nem várt választ, hanem a fürdőszoba felé terelgette a lányt.
Legnagyobb meglepetésére, Ashlyn nem tiltakozott.
- Biztos borzalmasan nézhetek ki. - Végigsimított a haján, és eltorzult az arca. - Ó, elfeküdtem.
- Soha nem tudsz borzalmasan kinézni. A lány arcán rózsás pír jelent meg.
- De, tudok. Csak... nem tudom. Ne nézz rám, míg tiszta nem leszek, vagy ilyesmi.
- Próbáltam nem rád nézni, hidd el. - De a szemei mintha külön életet élnének, mindig a lány után kutattak, mintha olyan erő irányítaná őket, amely hatalmasabb nála.
Odaértek a fürdőhöz, és Maddox elengedte a lányt. Sajgó hiányérzet áradt szét benne. Mindjárt itt az idő. Már csak egy kicsit kell várni.
Megfordult, és megnyitotta a zuhany csapját. Víz robbant ki a tusból, először hideg, de fokozatosan melegedett. Hamarosan gőz töltötte be a fürdőt, a mennyezet felé kígyózott, összesűrűsödött, aztán apró cseppekben hullott alá.
Maddox megacélozta magát, és szembefordult Ashlynnel.
- Ne haragudj a szobád miatt. Én majd... ööö... később kitakarítok - mondta a lány, miközben csupasz lábát bámulta.
Körmei nem voltak kilakkozva, de lábujjai bájosan négyzet alakúak voltak.
- Én fogok kitakarítani - válaszolta Maddox mogorván.
A lány pillantása az övébe fonódott.
- Nem. Jobban szeretném, ha nem te csinálnád. Már így is eléggé zavarban vagyok. Hánytam előtted. Sokszor. Lehet, hogy rád is jutott belőle. Bármi, ami... Istenem, milyen kínos. Bármi, ami a padlón landolt, az az én felelősségem.
- Az én hibám. Az én szobám. Én fogok takarítani. - Nem tetszett neki, hogy a lány kétkezi munkát végezzen. Az ágyában akarta tudni, pihenve.
- Vedd le a ruhádat. - Hangja szárazabb volt, mint szerette volna.
A lány pislogott, szempillái árnyékot vetettek az orcájára.
-M-mi?
- Vedd le a ruhádat.
- Most rögtön? - cincogta. Maddox összevonta a szemöldökét.
- Ruhábovan szoktál zuhanyozni?
- Nem, de egyedül szoktam.
- Ma nem. - Maddox úgy érezte, egy örökkévalóság óta vár erre a pillanatra. Ashlyn. Meztelenül. Az övé, hogy azt tegyen vele, ami jólesik - a lány domborulatai felfedezésre vártak.l
- Ma miért nem? - kérdezte rekedten esdekelve Ashlyn.
- Csak. - Maddox csökönyösen keresztbe fonta karjait.
- Maddox...
- Ashlyn. Vedd le a ruhádat. Piszkos. A férfi mögött továbbra is zubogott a víz. Előtte
ott állt Ashlyn, aki továbbra is döbbenten meredt rá.
- Nem - mondta a lány. A kijárat felé hátrált. Egy lépés, kettő.