(18+) The Lord's

Második

Magához vette a tányért, és az ablakhoz vánszorgott, ahol a

fal peremén egyensúlyozva bekapott egy szőlőszemet. Az édes

nektár lecsorgott a torkán, és majdnem felnyögött, aztán észbe

kapott és utasította magát, hogy inkább a megoldandó

problémával foglalkozzon: a szökéssel. Beszélt Mclntoshnak és

ezáltal az Intézetnek is a férfiakról és az erődről.

Mclntosh még azt is tudta, hogy el akart jönni ide.

Valószínűleg mostanra már azt is kitalálta, hová tűnt. Vajon el fog jönni érte? Vagy megeteti a farkasokkal, amiért

ellenszegülni merészkedett? Ugyan a férfi mindig kedves volt

hozzá, azt soha nem fogadta el, ha az alkalmazottai hibáztak,

azt pedig sokkal kevésbé, ha szándékos engedetlenséget

tanúsítottak.

Elfog jönni, biztosította magát Ashlyn. Szüksége van rád.

De az ablakon kibámulva csak fák és hó látványa fogadta.

Mégsem engedte, hogy ez elkedvetlenítse. Mclntosh bárhol

lehet. Ashlyn továbbra is az ablak mellett állt, hogy bárki, aki

odakint van, megláthassa. Egy újabb szőlőszemet tett a szájába,

és megkopogtatta az üveget. Itt vagyok. Lát engem?

Ki kellett jutnia, amilyen hamar csak lehetett.

Remélhetőleg Mclntosh meglátja őt, lyukat vág a bejárati

ajtón, és elviszi innen. Bumm. Kész. Vége. Nem, várjunk.

Tekerjük vissza. Nem akarta, hogy Mclntosh a falakon belülre

kerüljön. Nem lenne méltó ellenfél Maddox és a többiek

számára. Inkább majd ő eltereli Maddox figyelmét, talán kiüti valahogy, és elfut. Ki az erődből és le a hegyen. A hideg és a

hangok is jobbak voltak a halálos fenyegetésnél, amit itt

tapasztalt.

Szóval... hogy fogja elterelni a férfi figyelmét? Miközben

ezen töprengett, felfalta a maradék szőlőt. És amikor az

elfogyott, sorra került a hús és a sajt, egy-egy falat közt pedig

bort kortyolgatott. Perceken belül csak morzsák maradtak a

tányéron, és félig kiürült az üveg. Azelőtt soha semmi nem

ízlett Ashlynnek ennyire. A sonkát barna cukorba forgatták,

ami szaftos lakoma volt az ízlelőbimbóinak. A sajt lágy, nem

túl markáns, tökéletes kontrasztot alkotott a szőlővel. A bor kitűnő volt.

Na jó, mégis van itt néhány kedvére való dolog.

Ennek ellenére az étel nem volt elég jó ok arra, hogy maradjon. Persze, hogy az sem,

gondolta, miközben a gyomra megint olyan furcsán

megremegett. Ez...

A teste hirtelen vészjelzést adott le, olyan volt ez, mint a

vihar előtti csend. Igazából nem fájt semmije, de arra lett

figyelmes, hogy valami nincs rendben belül. Eltelt egy pillanat.

Kettő. Nyelt egyet, és várt.

Aztán kitört a vihar.

Vére jéggé fagyott, mégis izzadságcseppek kezdtek

gyöngyözni a bőrén. Úgy másztak rajta, mint a pókok. Ashlyn

felvonított, nyüszített, megpróbálta levakarni őket magáról. De

azok nem mentek el, és most már ténylegesen is meglátta őket.

Rajta voltak. Apró lábaikkal szaladgáltak rajta. Sikoly

készülődött feltörni belőle, de abban a pillanatban rátört a szédülés is, így a hangból nem maradt más, mint halk sóhajtás.

Meg kellett kapaszkodnia az ablakban, hogy talpon tudjon

maradni. A tányér csörömpölve a földre esett.

A szédülés hirtelen fájdalommá változott, a fájdalom pedig

éles késsé, amely utat vágott a hasától a szívéhez. Megingott,

egyszerre zihált és nyögdécselt. Világos fények villództak a

szeme előtt, mint valami vakító színáradat.

Mi volt a baj? Méreg? Jézus isten, rajta vannak még a

pókok?

Újabb fájdalom hasított belé, amitől kétrét görnyedt.

- Maddox - szólt gyenge hangon. Semmi. Nem hallott

lépéseket.

- Maddox! - kiáltotta összeszedve minden megmaradt

erejét. Megpróbált az ajtóhoz menni, de nem volt képes megmozdulni.

Megint semmi.

- Maddox! - Miért akarod őt annyira? Lehet, hogy ő tette

ezt veled. - Maddox. - Nem tudta megakadályozni, hogy a férfi

neve elhagyja az ajkát. -Maddox.

Fekete pókháló kígyózott a szeme előtt, elhomályosította a

látását, és eltakarta a világos szivárványt.

- Maddox. - Hangja most már csak rekedt suttogás volt,

reszketeg könyörgés.

Gyomra görcsölt, torka megdagadt, bezárult. És akkor,

hirtelen nem tudott lélegezni. Testének minden egyes sejtje

sikított, sikított és sikított. Levegőre van szükségem.

Lélegeznem kell. Képtelen volt már megtartani a saját súlyát, és a földre zuhant. Muszáj lesöpörnöm magamról a pókokat.

Nem volt ereje, energiája.

A borosüveg eldőlt, szinte szolidaritásból, a megmaradt

vörös folyadék a padlóra folyt Ashlyn körül. A lány teljesen

elvesztette a látását, a világ szétporladt, majd teljesen eltűnt, és mindent beburkolt a sötétség.