(18+) The Lord's

Második

Maddox egy újabb lágy csókot lehelt Ashlyn hideg ajkára.
Újra érezte az elektromos vibrálást, bár ez gyengébb volt, mint az előző, olyan gyenge, mint Ashlyn maga. Keze ökölbe szorult.
- Keresek neked egy orvost, szépségem, és idehozom.
A lány felnyögött, és hosszú szempillái végre szétrebbentek.
Borostyánszínű fájdalom meredt Maddoxra.
- Maddox.
- Nem maradok el sokáig. Esküszöm.
- Ne... menj. - Úgy tűnt, Ashlyn mindjárt könnyekben tör ki. - Fáj. Úgy fáj. Maradj itt.
Két érzés harcolt Maddoxban: maradt is volna, de segítséget is szeretett volna hozni. Végül nem tudta megtagadni a lány kérését. Az ajtóhoz lépett, és kikiáltott rajta.
- Paris! Aeron! Reyes! - hangja visszhangzott a falakról. -Lucien! Torin!
Nem várt rájuk, hanem visszament az ágyhoz. Ujjait összekulcsolta Ashlynéivel. Amazok gyengék voltak.
- Mit tehetek még, hogy enyhítsem a fájdalmadat?
- Ne engedj el - zihálta a lány. Vörös barázdák áramlottak ki a szája sarkán. Terjed a méreg?
- Nem foglak. Nem foglak. - Mindennél jobban szerette volna kiszívni belőle a fájdalmat, és magába fogadni. Mi neki egy kicsivel több szenvedés? Semmi. De Ashlyn... Mi ő? Erre
nem tudott válaszolni.
A lány nyögve megszorította a gyomrát, oldalra fordult és összegömbölyödött. Maddox szabad kezével félresöpörte a haját - Tehetek érted még valamit?
- Nem tudom. - Ashlyn üveges tekintettel figyelte őt. - Meg fogok... halni?
- Nem! - Maddox nem akart kiabálni, de ez a „nem" szinte kirobbant belőle. - Nem - ismételte lágyabban. - Ez az énhibám, és én nem fogom megengedni.
- Szándékosan csináltad?
- Soha nem tennék ilyet szándékosan.
- Akkor miért? - lehelte Ashlyn. Megint felnyögött.
- Véletlen volt - felelte a férfi. - Az a bor nem a te fajtádnak való.
Ashlyn semmi jelét nem mutatta, hogy meghallotta volna, amit mondott.
- Azt hiszem - motyogta száját eltakarva -, hányni fogok.
A férfi megragadta az üres gyümölcsöstálat, és odatartotta neki. Ashlyn az ágy szélére kúszott, és kiürítette gyomrát.
Maddox hátrafogta a haját.
Vajon a hányás jó jel volt vagy rossz?
Ashlyn visszahanyatlott a matracra, épp amikor Paris és Reyes beviharzottak a szobába. Mindketten zavartnak tűntek.
- Mi van? - harsogta Reyes.
- Mi a baj? - kérdezte Paris. A férfi izzadt, a szeme körüli vonalak elmélyültek.
Reyes karja megint vérzett, keze fel volt dagadva, amint két kést tartott a magasba, készen a küzdelemre. Egy pillantással
felmérte a helyzetet, és zavara tovább mélyült.
- Segítségre van szükséged a halálos csapásnál?
- Nem! A bor... az ambrózia, amit Paris beletett. Itt hagytam neki. - Vallomása tele volt bűntudattal és védtelenséggel. -Mentsétek meg!
Paris támolygott, de sikerült talpon maradnia.
- Nem tudom, hogyan.
- De tudnod kell! Számtalan órát töltöttél el az emberekkel!
- Maddox támadón kiabált vele. -Mondd meg, hogy segítsek neki!
- Bárcsak tudnám. - Kézfejével letörölte az izzadságot a homlokáról. - Soha nem osztottam meg a borunkat másokkal. Az a miénk.
- Menj, és kérdezd meg a többi embert, hogy tudják-e, mit kell tenni. Ha nem, mondd meg Luciennek, hogy teremjen a városban, és hozzon ide egy orvost. - Halál volt az egyetlen a harcosok között, aki a puszta gondolatával ott termett, ahol csak akart.
Reyes bólintott, és sarkon fordult.
- Sajnálom, Maddox, de a végemet járom - mondta Paris. -Nekem mennem kell a démonom.. A bejárati ajtónál voltam, amikor meghallottam, hogy hívsz, és idejöttem. Nem kellett volna. Ha nem jutok el a városba hamarosan, akkor...
- Megértem.
- Később majd kárpótollak. - Paris kibotorkált az ajtón, és eltűnt a sarkon.
- Maddox - nyögte megint Ashlyn. Izzadság gyöngyözött a halántékán. Bőre még mindig kék volt, de olyan halvány, hogy Maddox látta az alatta futó apró ereket. - Mesélj nekem... egy történetet. Valamit... ami eltereli a figyelmemet... a fájdalomról. - Becsukta a szemét, pillái újra árnyékot vetettekaz orcájára.
- Pihenj, szépségem. Nem kellene beszélned. -Kiviharzott a fürdőbe, kiürítette és kitisztította a tálat, majd magához vett egy törülközőt. Megnedvesítette, és visszatért a szobába, a tálat az ágy mellé helyezte - szükség esetére. A lány szeme még mindig csukva volt. Maddox azt gondolta, talán elaludt, de megmerevedett, amikor a férfi megtörölgette az arcát.
Elhelyezkedett a lány háta mögött, és nem tudta, mit mondjon.
- Miért szúrtak le... a barátaid?
Maddox soha nem beszélt az őt sújtó átokról, még azokkal sem, akikkel együtt szenvedett. Nem kellene megbeszélnie Ashlynnel. Valójában, akárki mással megbeszélhetné, kivéve őt, de ez nem tartotta vissza. Ránézett a lányra, látta fájdalomtól eltorzult arcát, és bármit megtett volna, hogy elterelje a figyelmét.
- Azért szúrnak le, mert muszáj nekik. Ők is elátkozottak, mint én.
- Ez... nem magyaráz meg semmit.
- Ez mindent megmagyaráz.
Eltelt néhány perc, és egyikük sem szólalt meg. Ashlyn fészkelődni kezdett, mintha egy újabb körre készülődne a a tállal.
Maddox betegítette meg, tartozott neki azzal, hogy mindent megad, amire csak vágyik. Szóra nyitotta a száját, és elkezdett mesélni életéről.
- Itt egy történet neked. Halhatatlan vagyok, és úgy tűnik, már az idők kezdete óta járkálok a földön.Ahogy beszélt, érezte, hogy megfeszült izmai elernyednek.