(18+) The Lord's

Harmadik

Lerombolja ezt az otthont kőről kőre, szétrúgja, szétkarmolja veszett dühében. Mindenkit elpusztít, aki otthon van. És inkább égne a pokol tüzében egy örökké
valóságon át, mint hogy ezt tegye.
-Maddox? -szólt újra Ashlyn. Édes hangja eljutott a férfi füléig, könyörgés
hallatszott benne, ami részben nyugtató balzsamként hatott rá, részben szította a benne lobogó tüzet.
- Mi a...
-Csendet. -Levette a lányt a válláról, még mindig szorosan tartva őt, és berohant a bejáraton, miközben majdnem
kiszakította az ajtót a helyéről. Dühös hangok fogadták. Torin, Lucien és Reyes a hallban vitatkoztak.
-Nem lett volna szabad elengedned -
mondta Lucien. -Állattá válik, Torin, és megsemmisít...
-Állj! - kiáltotta Maddox. -Segítsetek! Mindhárom férfi megfordult, hogy szembenézzen vele. - Mi folyik itt? -kérdezte Reyes. Ahogy meglátta Ashlynt,
tátva maradt a szája. Döbbenet ült az arcára. -Miért hoztál be egy nőt a házba?
Meghallva a felfordulást, Paris és Aeron rohant a hallba feszülten. Amikor meglátták Maddoxot, megnyugodtak.
-Végre - mondta Paris megkönnyebbülten. De ő is észrevette Ashlynt, és elvigyorodott. - Ez édes! Ajándék? Nekem?
Maddox a fogát vicsorította. Öld meg őket, esdekelt Erőszak, és ezúttal csábító volt a suttogása. Öld meg őket.
- Nem kellene itt lenned - szakadtak ki a szavak a torkából.
-Fogd a lányt, és menj el. Mielőtt túl késő lesz.
-Nézzetek rá -mondta Paris, megkönnyebbülése és jókedve eltűnt.-Nézzétek az arcát.
-Már elkezdődött - Lmondta Lucien.
A szavak cselekvésre késztették Maddoxot. Bár rájött, hogy nem akarja elengedni Ashlynt, még őrületében sem, mégis a csoport felé dobta őt. Lucien könnyedén elkapta. Abban a pillanatban,
hogy újra a saját lábán állt, Ashlyn összerezzent. Biztosan kificamította a bokáját a hegyen, ébredt rá Maddox, és a másodperc töredékéig vérszomját aggodalom váltotta fel.
-Vigyázzatok a lábára -parancsolta a többieknek. Lucien elengedte a lányt, hogy megnézze a bokáját, de Ashlyn arrébb kúszott és visszabicegett Maddoxhoz. A férfi aggodalma fokozódott, ahogy köréfonta a karjait. A lány remegett. De egy pillanattal később már nem törődött vele. Bosszantó köd ereszkedett az elméjére, és a kegyetlenség kiirtott benne
minden más érzést. - Engedj el - morogta, ellökve magától Ashlynt. A nő szorosan hozzásimult.
-Mi a baj?
Lucien megragadta, elrángatta onnan, és vasmarokkal szorította. Ha még egy másodpercig érinti Maddoxot, az
biztosan darabokra szaggatta volna. Ehelyett a közeli falba csapott az öklével.
-Maddox -mondta a lány reszkető hangon.-Ne bántsátok. -A szavak ugyanannyira szóltak saját magának, mint a többieknek. -
Te -csikorogta Reyesre
mutatva vörösre piszkolódott ujjával. - Hálószoba. Most. - Nem várta meg a választ, hanem feldübörgött a lépcsőn. Hallotta, ahogy Ashlyn küzd a szabadságáért, és utána kiáltja:
-De én veled akarok maradni!
Maddox addig harapta belülről a száját, míg meg nem érezte a vér ízét. Aztán megengedte magának, hogy hátravessen egy pillantást a válla felett.
Amikor Lucien erősebben szorította a küzdő Ashlynt, és fekete haja a lány vállát súrolta, Maddox vérszomja fokozódott.
Majdnem visszarohant a hallba, hogy darabokra tépje a barátját. Enyém, kiáltotta az elméje. Enyém. Én találtam. Senki má
s nem érintheti meg, csak én.