(18+) The Lord's

Második

Nem akarta bántani. És ez igazán lenyűgözte.
Ashlyn... A név keresztülsuhant az elméjén, ugyanolyan finoman, amilyen a lány volt. Hogy az erődbe vitte, ellenkezett a
szabályokkal, legféltettebb titkaikat fenyegette. Szégyellnie kellene magát, amiért odaviszi, ahelyett, hogy magára hagyta volna, és a lánynak sikoltoznia kellene a rémülettől.
A kellene kétségkívül egyiküknek sem jelentett semmit. Miért nem kiabált Ashlyn? És főleg miért nem kiabált korábban?
Amikor először megragadta, az ő arca a lány szövetségeseinek vérében úszott, Ashlynén pedig ragyogó mosoly fénylett fel, telt ajkai láthatóvá tették tökéletesen fehér fogait.
Ahogy arra a mosolyra gondolt, Maddox érezte, hogy vágya bosszantó módon felkorbácsolódik. Bár egy örökkévalóság óta nem volt dolga Csalival, nem emlékezett olyan alkalomra, amikor a Vadászok ennyire tiszta csalétket akasztottak volna a horgukra az ő legnagyobb megelégedésükre.
Még Hadiee sem volt ilyen, aki segített térdre kényszeríteni Badent, Bizalmatlanság őrzőjét. Hadiee tökéletesen alakította a megbecstelenített, riadt teremtést. Baden meglátta őt, és minden gyanakvás nélkül cselekedett, először azóta, hogy a démont a testébe költöztették. Vagy talán mégsem. Maddox mindig is kíváncsi volt arra, hogy a férfi meg akart-e halni. Ha igen, teljesült a kívánsága. Torkon szúrták, percekkel azután, hogy beengedte Hadiee-t a spitibe, aki cserébe felfegyverzett Vadászokat invitált be.
Maga a szúrás valószínűleg nem ölte volna meg Badent.
Azonban a Vadászok folytatták, amit elkezdtek, és lefejezték őt.
Badennek esélye sem volt, hiszen ebből még egy halhatatlan sem épül fel.
Jó ember volt, csodás harcos, és nem érdemelt ilyen véres halált.
Maddox azonban... Az én meggyilkolásom teljesen jogos lenne.
A Hadiee előtti Csali Parist csábította el. Nem mintha ez túl sok erőfeszítést igényelt volna. Együttlétük alatt a Vadászok beosontak a nő hálószobájába, és hátba szúrták a harcost,
megpróbálták legyengíteni, mielőtt levágják a fejét. Még sebesülten is küzdött, kiszabadította magát, és megölte mindegyiket.
Maddox nem tudta elképzelni, hogy a nő, akit a karjaiban tartott, annyira gyáva lenne, hogy hátba támadja, ő szembenézett vele, és akkor sem hátrált meg, amikor a benne élő
szellem ki akart szabadulni. Talán Ashlyn ártatlan. Maddox nem talált sem kamerákat, sem dinamitot azoknál a fáknál, ahol a lány
időzött. Talán...
-Talán bolondabb vagy, mint képzeled -
motyogta.
-Tessék?
Maddox tudomást sem vett Ashlynről, tudta, hogy így biztonságosabb. A lány hangja lágy volt és dallamos, és piszkálta a szellemet, mintha kigúnyolná kedvességével. Jobb, ha
csendben marad. Végre megpillantotta az erőd sötét, omladozó falait, de egyáltalán nem túl hamar. Kínzó fájdalom hasított a gyomrába, szinte a földre döntötte.
Erőszak áramlott az ereibe, és vibrált a vérében. Ölj. Sebesíts. Csonkíts.
-Nem.
Ölj. Sebesíts. Csonkíts. -Nem!
Öljsebesítscsonkíts. - Maddox?
A szellem kétségbeesetten üvöltözött, kétségbeesetten próbált szabadulni. Küzdj ellene, parancsolta magának Maddox.
Maradj nyugodt. Mély levegőt vett, benn tartotta, majd lassan kifújta. Öljsebesítscsonkíts, öljsebesítscsonkíts.
-Ellenállok neki. Nem vagyok szörnyeteg. Meglátjuk... Körmei megnőttek, és engesztelhetetlen késztetéssel
viszkettek, hogy lesújtson valamire. Ha nem csillapodik le, hamarosan bántani fog mindent, amit ér. Ölni fog, habozás és
kegyelem nélkül.