(18+) The Lord's

8. Évad első fejezet

Maddox belépett a hálószobába, de nem volt benne biztos, milyen látvány fogadja majd. Egy alvó Ashlyn? Egy frissen fürdött, meztelen Ashlyn? Egy küzdelemre kész Ashlyn?
Esetleg egy gyönyörre kész Ashlyn?
Legnagyobb bosszúságára szíve hevesen kalapált, tenyere izzadt. Bolond, szidta magát. Ő nem volt ember, a félelem rabszolgája, és tapasztalatlan sem volt. És mégsem tudta,
hogyan is kezelje ezt a nőt, ezt a... büntetést.
Arra viszont nem számított, hogy egy földön heverő, öntudatlan Ashlyn várja, körülötte vörös tócsa - vér? -, ami a haját és ruháit áztatja.
Megborzongott, ahogy rátört a sötétség.
- Ashlyn? - A következő pillanatban már ott volt mellette, leguggolt, gyengéden megfordította és a karjaiba vette a lányt.
Bor, csak bor volt. Hála az isteneknek. Ashlyn arcáról folyadékcseppek hullotta' rá. Maddox majdnem elmosolyodott.
Vajon mennyit ihatott belőle?
A lány olyan könnyű volt, hogy Maddox szint meg is feledkezett volna arról, hogy a karjában tart ja, ha nem érezte volna a bőrét érő apró elektromos vibrálást.
- Ashlyn, ébredj fel.
De nem ébredt fel. Valójában úgy tűnt, még mélyebbre merült az öntudatlanságban, mert pupillájának mozgása is abbamaradt.
Maddoxnak elszorult a torka, és következő szavait úgy kellett kikényszerítenie magából.
- Ébredj fel a kedvemért.
Sem nyögés, sem sóhajtás nem hallatszott.
A reakció hiányán aggódva az ágyhoz vitte a lányt, közben leráncigálta és félredobta nedves kabátját. Bár nem akarta elengedni Ashlynt, lefektette, és arcát két kezébe fogta. Bőre
jéghideg volt.
- Ashlyn.
Még mindig semmi válasz.
Lehet, hogy... Nem. Nem! Gyomra görcsbe rándult, ahogy tenyerét a lány mellkasára helyezte. Először nem érzett semmit.
Se lágy kalapálást, se kemény rándulást. Majdnem elátkozta az égieket. Aztán hirtelen megérzett egy gyenge dobbanást.
Hosszú szünet. Megint egy erőtlen dobbanás.
Ashlyn életben volt.
Maddox megkönnyebbülten behunyta a szemét.
- Ashlyn. - Gyengéden megrázta. - Gyerünk, szépségem. Ébredj fel. - Zeusz nevében, mi baja van? Nem volt semmilyen tapasztalata részeg halandókkal, de úgy érezte, ez így nincs jól.Ashlyn feje oldalra billent, de szeme csukva maradt. Ajkai szépek voltak, de természetellenesen kékre színeződtek.
Izzadságcseppek gyöngyöztek a férfi homlokán. A lány nem egyszerűen részeg volt. Vajon megbetegítette a kamrában töltött éjszaka? Nem, korábban ennek nem volt jele. Lehet, hogy Torin figyelmetlenségből megérintette? Biztosan nem. Nem köhögött, és nem volt rajta kiütés. Akkor mi a baj?
- Ashlyn. - Nem veszíthetem, el. Még nem. Nem kapott belőle eleget, nem érintette meg úgy, ahogy szerette volna, nem beszélgetett vele. Pislogott meglepetésében. Hirtelen rájött,
hogy beszélgetni akar vele.Nem kikérdezni. Beszélgetni. Megismerni őt, és felfedezni,
mitől az, aki.
Minden, a lány megölésére irányuló gondolata eltűnt, ehelyett tagadhatatlanul meg akarta menteni őt.
- Ashlyn. Beszélj hozzám. - Megint megrázta a lányt, de tehetetlen volt, nem tudta, mi másai próbálkozhatna még.
Továbbra is hideg áradt Ashlyn testéből, mintha jégben fürdött és sarki szélben szárítkozott volna. Gondosan betakargatta, megpróbálta felmelegíteni. - Ashlyn. Kérlek.
Miközben nézte, a lány szeme alatt foltok kezdtek kirajzolódni. Vajon inkább ez a büntetése? Hogy nézze, amint Ashlyn lassú, fájdalmas halált hal?
A tehetetlenség érzése felerősödött. Akármilyen erős volt is Maddox, nem tudta válaszra bírni a lányt.
- Ashlyn. - Neve ezúttal rekedt könyörgésnek hangzott.
Megint megrázta, elég erősen ahhoz, hogy felkeltse a lelkét is.
- Ashlyn.
A fenébe. Még mindig semmi.
- Lucien! - üvöltötte, de tekintetét nem vette le Ashlynről. -Aeron!
Amilyen távol volt tőlük, nem hitte, hogy meghallották volna.-Segítsetek! - Vajon Ashlyn kiáltott segítségért? Lehajolt, és ajkát a lányéhoz nyomta, próbálva belelehelni saját erejét. Forróság... bizsergés...
Ashlyn kékre színeződött ajkai szétnyíltak, ahogyfelnyögött. Végre. Újabb életjel. Maddox csaknem felüvöltött megkönnyebbülésében.
- Beszélj hozzám, szépségem. - Kisimította a nedves hajat a lány arcából, és nyugtalanul vette észre, hogy remeg a keze. -Mondd el, mi a baj.
- Maddox - szólalt meg a lány reszelős hangon, de szeme csukva maradt.
- Itt vagyok. Mondd el, hogy segítsek, mire van szükséged?
- Öld meg őket. Öld meg a pókokat. - Olyan halkan beszélt, hogy Maddox alig hallotta.
Megcirógatta a lány arcát, ahogy körbepillantott a szobában.
- Nincsenek itt pókok, szépségem.
- Kérlek. - Egy könnycsepp buggyant ki a szeméből. - Itt másznak rajtam.
- Jól van, jól van, megölöm őket. - Bár még mindig nem értett semmit, tovább cirógatta Ashlyn arcát, aztán a nyakát, a karjait, a hasát és a lábát. - Most már meghaltak. Meghaltak,
esküszöm.
Úgy tűnt, ez egy kicsit megnyugtatta Ashlynt.
- Étel, bor. Méreg?
Maddox elsápadt, érezte, ahogy kiszalad a vér az arcából, míg olyan fehér nem lett, mint a lány. Ezt nem hitte volna... nem gondolta át... A bor nekik készült, a harcosoknak, nem
embereknek. Mivel az emberi alkohol kevés hatással volt rájuk, Paris gyakran belekevert pár csepp ambróziát, amit az égiektől lopott el, és felhalmozott az évek során. Lehetséges, hogy az ambrózia méregként hat az emberekre?
Én tettem ezt vele, gondolta elborzadva Maddox. Én. Nem az istenek.
- Grrr! - Öklével belecsapott a fém ágytámlába, és érezte,
ahogy ujjpercei megrepednek és elönti őket a vér. Nem sikerült lecsillapodnia, így megint odaöklözött. Az ágy megzörrent, és
Ashlyn felnyögött fájdalmában.
Elég, ne bántsd. Maddox aznap már vagy ezredszer kényszerítette magát, hogy megnyugodjon, hogy lélegezzen lassan. De a késztetés, hogy kegyetlenkedjen, túl zord, túl sötét volt. Olyan erőteljesen érezte, hogy szinte nem tudott uralkodni rajta. Az Aeronnal való harcot követő rövid időt kivéve, egész
nap borotvaélen táncolt, és most még közelebb került a szakadék széléhez. Akármelyik pillanatban lezuhanhatott, hogy
javíthatatlan károkat okozzon.
- Mondd el, hogyan segítsek - ismételte.
- O-orvos.
Egy emberi gyógyító. Igen, igen. Be kell vinnie a lányt a városba, mivel a Lordok közül egyik sem részesült ilyen képzésben. Soha nem volt rá szükségük. De mi van akkor, ha ez az orvos ott akarja majd tartani egész éjszakára? Megrázta a fejét. Ezt nem engedhette meg. Akkor Ashlyn elmondhatja a Vadászoknak, mit látott az erődben, hogy miként lehet legyőzni a harcosokat. Ám ami a legjobban zavarta Maddoxot, az az attól való félelem volt, hogy valaki elviheti magával a lányt, bánthatja, és ő nem lesz képes megmenteni.Ide kell hoznia az orvost.