(18+) The Lord's

Negyedik

Ami azt jelenti, hogy Ashlyn tényleg védeni próbálta őt korábban. Nem hátsó szándékból, hanem mert ezt akarta. Maddoxot ámulat öntötte el. Ámulat, megkönnyebbülés és öröm.
Most megértette, miért nem tört össze a lány, amikor beismerte neki, hogy megölte azokat az embereket.
Valószínűleg nem is ismerte őket. Ahogy gyanította korábban, el akarták kapni Ashlynt, hogy képességét az előnyükre használják fel.
Ujjai viszkettek - szeretett volna kést ragadni, hogy újra megölje őket. Nyugodj meg. Az is lehet, hogy ők is az Intézetnek dolgoztak, csak Ashlyn nem jött rá. Nem, ez így nem jó. Felfedhették volna magukat a lány előtt, hiszen elég közel voltak hozzá.
- Mért féltél attól, hogy meggyűlöllek? - kérdezte Maddox.
- Titkokat hallok - suttogta a lány. - Nagyon nehéz így barátokat szerezni, tudod? Azok, akik tudják mire vagyok képes, hallani sem akarnak rólam. É akik nem tudják, azoknak fogalmuk sincs, hogyan viselkedjenek velem.
A hangjából áradó magány mélyen megérintette Maddoxot.
Megértette. Ennek ellenére a gondolata sem tudta elviselni, hogy a lány tudja - hallja - milyen erőszakos tetteket követett el az évek során.
- Rólam milyen titkokat hallottál? - Próbált könnyed hangon beszélni, de nem nagyon sikerült.
- Semmit. Esküszöm. - Ashlyn elkerekedet szemmel pillantott rá. - Amikor te a közelben vagy, minden elcsendesül.
Ezt már korábban is mondta. Maddox felidézte, milyen volt a lány arckifejezése, amikor először találkoztak. Tökéletes boldogság ült rajta. Pontosan annyira sóvárgott a csendre,
amennyire állította azt. A tudás megszégyenítette és zavarba hozta Maddoxot, mégis érzelmei mélyén megingathatatlan büszkeség rejtezett. Segített neki. Ő, aki képtelen volt harcolni
a saját gyötrelme ellen, valahogy megszabadította Ashlynt az övétől.
- Azt mondtad, titkokat hallasz. Mit hallottál rólunk?
- Már mondtam neked. A legtöbb városi szerint angyalok vagytok. Néhányan azt gondolják, hogy démonok. De mindenki áhítattal tekint rátok.
- Nem tervezik, hogy megtámadnak?
- Ilyesmit nem hallottam.
- Jó. - Maddox kezét a lány derekára téve felemelte őt, és kitette a zuhanytálcából, majd maga is kiment. Kivett egy törölközőt a szekrényből, bebugyolálta vele Ashlynt, és saját
magának is elővett egyet.
- Jó? Csak ennyit tudsz nekem mondani? - kérdezte Ashlyn.
- Igen.
A lánynak tátva maradt a szája meglepetésében.
- Hát akkor most, ahogy már mondtam is neked, szeretném felhívni a főnökömet, hogy tudassam vele, jól vagyok.
Maddox megrázta a fejét.
- Attól tartok, ez nem lehetséges. Senki nem tudhatja, hogy itt vagy. A saját biztonságod és a miénk érdekében is.
-De...
- Erről nem nyitok vitát. A válaszom nem, soha. Ashlyn szája megint kinyílt, mintha ellent akarna mondani neki. Ám csupán annyit mondott:
- Rendben.
Maddox a hangjából tudta, hogy nem volt rendben. Lehet, hogy azt tervezi, keres egy telefont, amint a férfi hátat fordít neki. Nők. Életében először megértette, mire gondol Paris, amikor úgy ejti ki ezt a szót, mint valami szitkot. Felsóhajtott.
- Esküszöm neked, Ashlyn, mindenkinek így lesz a legjobb.
A lány elfordult tőle, úgy törölte szárazra a karját.
Mozdulatai kissé lassúak, kimértek voltak, mintha gondolatban messze járna.
- Mi a baj?
- Sok minden. Fel kell hívnom a főnökömet, és abban a pillanatban meg is fogom tenni, amint találok egy telefont.
Nem tarthatsz vissza. -Ez...
Most Ashlyn szakította félbe a férfit.
- És még neked is, egy halhatatlannak, azt kellene gondolnod rólam, hogy hátborzongató vagyok, úgyhogy nem értem, miért nem ismered be.
Maddox megtörölte a haját, és a nyaka köré tekerte a törölközőt.
- Nem vagy hátborzongató. Szerintem gyönyörű vagy, okos, bátor és legfőképpen édes.
Ashlyn maga köré csavarta a törölközőt, elrejtve testét a férfi tekintete elől.
- Tényleg?
Nyilván belenevelték ezt az erős bizonytalanságot. Maddox haragosan összevonta a szemöldökét: meg tudta volna ölni, aki ezt tette vele.
- Tényleg. - Kezét vállára téve maga felé fordította a lányt.
Tekintetük egybefonódott. - Ha csak a felét tudnád annak, ami itt történik, akkor... -Összeszorította az ajkait. A fenébe, nem kellett volna ezt mondania.
- Úgy érted, még több szurkálás és feltámadás? -kérdezte
Ashlyn szárazon.
Sokkal több.
- Szóval mit csinálunk most? - Ashlyn szélesre tárta karjait.
Bár Maddox azt kívánta, bárcsak vele tölthetné a nap hátralévő részét, tudta, hogy nem lehet. Voltak feladatai, harcos volt, akinek meg kellett védenie az otthonát, sokkal inkább, mint valaha.