Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실1현실

-Oda adod a sót?-kiabált anyukám, pedig ott állok mellette. Oda nyújtottam neki amit kért majd folytattam az amerikai palacsinta sütését. Anyukám pár nappal ezelőtt volt egy állás interjún ami szerencsére sikerült neki. Titkárnőként fog dolgozni a... Nem is tudom hol. Azt nem említette. De ma, vagyis nemsokára itt lesz a főnöke egy vacsorára így keményen dolgozunk az ételek készítésén. Végülis megtudom ,hogy kinél dolgozik.

Ohh nem is mutatkoztam be! Lara Smith vagyok! Néhány napja költöztünk ide, Koreán belül Szöulba. Eddig Los Angelesben éltünk ,de apukám lassan másfél éve magunkra hagyott és elköltözött a felhők közé. Yah, most nem siratni szeretnélek titeket. Kedvenc műfajaim a k-pop és a j-rock. Imádok táncolni! Tíz éven keresztül hip-hop és show táncot tanultam még meg nem zúzodott a térdem. Mivel apukám festő volt így én is örököltem némi kreativitást,pontosabban nagyon szeretek zene hallgatás közben rajzolgatni. Tudok koreaiul mivel a mamám félig koreai és anyukám is beszéli a nyelvet.

-Menj fel készülődj mert fél óra múlva itt lehet!-utasított a mellettem lévő személy.

Felmentem és felvettem egy csipkés, elegáns fekete egyberuhát. Kihúztam a szemem tussal majd szempillaspirált raktam fel. Megfésülködtem és megigazítottam a ruhám, úgy mentem le.

-Megterítenél? Addig én is össze készülődök.-kacsintott rám mosolyogva az anyukám, majd elment.

Megterítettem, s leültem volna ,ha nem csörgött volna a telefonom.
Jessica hívott én persze egyből felvettem.

-Szia Lara!

-Szia, miért hívtál?

-Képzeld össze jöttem Erickel!-nem láttam ,de tudtam ,hogy ugrándozik örömében.

-ÚR isten! Sokáig! Nagyon örülök nektek ,de nemsokára vendég jön hozzánk így le kell ,hogy tegyelek! Nagyon hiányzol Jass!

-Te is nekem majd beszélünk akkor holnap! Puszi!.

Amikor leraktam egyből megszólalt a csengő.

-Anyaaaa! Itt van, nyitom!-kiabáltam neki az emeletre.

Gyorsan tipegtem az ajtóhoz.
Kinyitottam majd egy 40-es évekbeli mosolygós férfivel találtam magam szemben.

-Szia, gondolom te vagy Lara, anyukád sokat mesélt rólad! Én Sejin vagyok egy idol banda managere!- Áhh nem is kérdeztem ,de válaszolt kérdéseimre amit feltettem volna. Elegáns öltözete volt, mely sugalta róla, hogy mennyire tisztelettudó és férfias.

-Jó napot! Anyukám mindjárt jön! Jöjjön beljebb!-hajoltam meg, majd beljebb engedtem.

-Tegezz nyugodtan. -mosolygott még mindig.
Várjál... Azt mondta ,hogy egy idol bandának a managere? Kik lehetnek azok?

-Hello, itt is vagyok!-érkezett meg szülőm már a kínos csöndnél.

-Foglalj helyet! Hozom is az ételeket!-mosolygott anya is a főnökére. Én is helyet foglaltam, majd ismét kínos csönd következett.

-Biztos felmerült benned a kérdés ,hogy melyik az az idol banda. Ismered a k-popot?-tette fel nekem a kérdést.

-Igen, ismerem! Egyik kedvenc zenei műfajom!-vágtam rá mosolyogva. Meglepően kíváncsinak tűntem. Nem szoktam ilyen lenni, leginkább az a komoly, érett "nőnek" mutatkozom.

-Azt hallottam jól táncolsz,vagy nem?-dőlt hátra székében.

-Igen 10 évig hip-hoppot tanultam és elsajátítottam a tudásom.-bólogattam egyetértően.

-Remek! Nem szeretnél bejönni, az egyik tánc edzésre? Kipróbálhatnád magad.-ajánlotta fel nekem.

-De lenne kedvem, már rég nem táncoltam.-tetszett az ajánlata és mivel szeretek ismerkedni, nem okozna gondot. Már előre tudtam, hogy mivel az időzóna és a hely is eltérő amerikai barátaim és köztem, sajnos hanyagolni fogjuk kapcsolatunk.

-Oké akkor... Gyere be szerdán 3-ra!-mondta, mire megörültem. Egy Idol bandával táncolhatnék? Úr isten! És ha az az Exo? Akkor Sehunnal találkozhatnék élőben? Vagy lehet a Big Bang a kedvenc bandám? Aztaaaa!

-Öhmm, melyik az az idol banda?-érdeklődtem miközben összekulcsoltam a kezem az asztalon.
Éppen megszólalt volna amikor édesanyám megjött a kajával.

***

Anyukámék végig beszélgették a vacsorát, én pedig csöndben, unatkozva néztem őket ahogy nevetgélnek, stb.

-Yah! Tényleg, mesélted neki? -mutatott rám az édesanyám.

-Igen és beleegyezett!-nevetett Sejin. Jó volt Őket együtt látni. Nem úgy nézett ki, mint egy munkaköri kapcsolat. Kellemes volt, mégse túl laza.

-De jó!-villantott nekem anya egy 1000 wattos mosolyt. Látszott, hogy örült, ismét ezt az elfoglaltságot választottam. Régen is nagyon büszke volt rám. Szerette, hogy céltudatosan k

-Ne is fáradj! Majd elküldöm érted az egyik segédemet! 3 óra előtt itt lesz érted!-ajánlotta fel, mire csak bólogattam. Legalább nem tévedek el, ebben az új környezetben.

***

-Jó éjt Sejin!-integettünk neki.

-Nektek is! Köszönöm ezt a finom vacsorát! Sziasztok!-integetett vissza. Az elején féltünk, hisz alig volt valami koreai étel az asztalon. Igen, mi hozzászoktunk az amerikai ételekhez, de ez egy más kultúra.

Miután elment gondolkoztam rajta ,hogy lehet ,hogy nem is olyan híres az a banda ,de az vagy nem, nem baj legalább táncolhatok. Elvégeztem az esti rutinom majd behuppantam az ágyamba és a BIGBANG-et hallgatva aludtam el. Na igen, szokásom alvás közben zenét hallgatni. Mások bálna hangokat tesznek be, bár én nem az ilyen nyugtató dolgokra megyek.

*2 nap múlva*

Arra keltem ,hogy a telefonom csörgött. Anya hívott így gyorsan felülve nyomtam meg a zöld ikont.

-Szia Kicsim! El ne felejtsd ,hogy ma jön érted Sejin sofőrje ,mert mész edzeni! -

-Nyugi anya! Nem felejtettem!

-Oké, remélem... ízlett az ebéd?-mikor ezt megkérdezte gyorsan a telefonomra pillantottam ,hogy megnézzem az időt. Fél 1? Úr isten, de sokat aludtam!

-Igen finom volt ,de most készülődöm. Köszi anya ,hogy hívtál! Puszi!

Improvizáltam és gyorsan a mamuszomba léptem. Leraktam a telefonom az éjjeli szekrényre, majd lementem enni. Megittam egy csésze kávét és megettem a kajám. 1 óra még volt így felmentem készülődni.
Felvettem egy melegítő szettet, s hajamat kifésültem. Tussal kihúztam a szemem és ismét szempillaspirált raktam. Egy púder árnyalatú rúzst kentem fel a számra. Csak azért tettem fel sminket, mert már napi rutinjaimban számoltam, nem mellesleg iszonyatosan izgultam és ha ideges vagyok, muszáj valamit kezdjek magammal...

Mikor az órára néztem fél 2-őt mutatott így nem kellett sietnem. Felnéztem a közösségi oldalakra, majd egy negyed óra múlva kimentem a ház elé.
A sofőr pontosan érkezett.
Kiszállt a kocsiból, miközben kinyitotta az anyós ülés ajtaját, aztán biccentett a fejével.

Az úton egy kicsikét beszélgettünk. Sajnos dugó volt, ezért 10 percet késtünk ,de megérkeztünk egy hatalmas épülethez aminek a tetején a BigHit felirat látszódott. Ez valahonnan ismerős...de nem tudom honnan... Bementünk az épületbe. Megbeszéltük ,hogy bejön velem a tánc próbára, így mutatta nekem az utat. Elfelejtettem tőle megkérdezni ,hogy kik azok. Már annyira furdal a kíváncsiság.
Mikor az emeletre értünk az egyik ajtó mögül hallani lehetett a zenét.

A sofőröm benyitott és akkor láttam meg ,hogy kiknek jöttem a tánc órájukra. Amikor megláttam őket tátva maradt a szám... Ez. Most. Komoly? Én most a BTS-el fogok táncolni?

A fejezetek a gyatra fogalmazás miatt, átírás alatt vannak. Kérlek nézzétek el a kezdő szellemem és folytassátok, mert egyre jobb lesz (remélem).