°Jimin szemszögéből°Mérges voltam. Nagyon. Bíztam egy lányban, kit nem erről ismertem meg. Egy visszafogott mégis eszméletlen dögös csajt láttam aki az enyém, de amint megtudtam... Márcsak arra tudtam gondolni miket nem tudok még. Megcsalt? Csak a pénz és hírnév kell? Feszültségem annyira átvette rajtam az irányítás, bele se gondoltam, hogy milyen imádnivaló és gondoskodó. Egy ilyen gondolat meg sem fordult a fejemben. Egészen idáig.
-Szívem légyszi... Beszéljünk.- imádtam amikor így hívott, most mégis jobban esett rá haragudnom. Nem válaszoltam, túl kegyelmesnek hitten volna.
-Tudom, miképp nem akarsz velem beszélni... El akartam mondani mennyire sajnálom... Elbasztam. Ismét...-hangja már rekedt volt. Megsajnáltam, viszont tudatni akartam vele a tmdolgok súlyát. Ez nem csak így megy. Mi lenne, ha lefeküdt volna az öcsémmel? Felejtsük el? Most tényleg hülyének néz?
-Mielőtt kutaztunk volna, lemondtam a szerződést a modellcégnél... De a becsületem oda veszett, nem tudtam hogyan kéne elmondjam.-hallottam motoszkálását. Itt már nálam is túl nagy léc uralkodott. Lehet nem is Ő akarta ezt az egészet? Bűntudat vette át hirtelen dühöm helyét. Meg kellett volna beszélnünk... Ha nem rohantam volna el... Lehet most nem így feküdnék az ágyon és Ő nem szenvedne miattunk... Egy részem akarta tudatni vele azt a fájdalmat, azt a szorító érzést, mit én is akkor, ugyanakkor mellette akartam lenni, s biztosra tudtam, Ő is ezt akarná.
-Nem akarom, hogy ez miatt legyen vége a kapcsolatunknak. Bocsánat Jimin, ha nem vagyok neked elég jó... De én akkor is szeretlek...-feladta nekem a feladatot. Ennyi hazudozás árán, most igazat mond? Tényleg úgy szeret, ahogyan én Őt? Ezek után pedig nem mondott semmi mást. Beletörődött volna ebbe? Azt hiszi már vége van és nem szeretem? Ájj-ájj... Túlságosan szeretem, ahhoz, csak úgy kisétáljon az életemből. Nem engedhetem el... Soha...
Vártam még a kitartását, bár nem szólat meg, nekem gondoljoznom kellett. Elfogadjam sajnálatát? Külső szemmel biztos egyszerű döntés, de amit én éltem át, úgy már közel se annyira. Mivel megadtam neki a bizalmat, miképp egy becsületes ember és nincsenek titkaink egymás előtt... Ez egy fontos monumentalitás. Ki kell érdemelni, nem csak megkapni vagy oda ajándékozni. Nem tudom túl bizalmatlan lehettem, vagy épp ellenkezőleg?Túl sok idő szaladt el, és annyira sajnáltam. Önző voltam, mert hagytam szenvedni miközben Ő a becsületét kockáztatta. Hiányzott. Meg akartam ölelni és kisegíteni. Már sötétedett... Hirtelen halk sírás, majd zokogást hallottam meg. Ösztöneim felrángattak a valóságba és a szerelmemet kerestem... Ami, nem volt nehéz ugyanis kicsaptam az ajtómat ami előtt ott feküdt összehúzódva. Leguggoltam mellé és tincseit kisimítottam arcából. Nem volt fent, csak álmában sírt. Szemei feldúzzadtak, majd orcája is nedves lett. Átkaroltam, ám éreztem mennyire kihűlt a teste.
Tévedtem. Tényleg szeret engem és mellettem akar maradni. Különben miért lenne képes a földön aludni? Felkaptam menyasszony pózba édesem, aztán bevittem a szobánkba. Pólómba markolt és levegőért kapkodott. Gyorsan letettem az ágyra, mire kiguvvadtak szemei. Megpillantott engem, s kettős érzést véltem rajta felfedezni. Szomorúságot és boldogságot. Betakartam, majd befeküdtem mellé, ugyanis fel kellett hevíteni jég hideg testét. Még a végén lázas lesz... Egy puszit csalt a számra egy szempillantás alatt, aztán mellkasomhoz bújt, akárcsak a kismacskánk szokott. Pólómat még mindig szorította közben, annyi külömbséggel, egyik keze a derekamra csúszott így teljesen hozzám simulva. Szüksége volt rám, persze nekem is rá. Nem lenne kerek nélküle az életem... Mert Ő a mindenem.
-Té... Tényleg nagyon-nagyon sajnálom!-sírt. Megfogtam a tarkóját és derekát ezzel átölelve Őt.
-Shh, mostmár itt vagyok! Nem engedlek!-adtam puszit fejére.
-Tényleg szeretlek Jimin. Nem hazudok.-suttogta egyre halkabban.
-Én is nagyon szeretlek édesem. Majd holnap megbeszéljük. Most csak legyünk egymásék.-kellemesen beszívtam illatát. Egyszerűen nem tehetek róla. Imádom Őt. Az az igazság, hogy feltételek nélkül, mert így kalandos a kapcsolatunk.
Egy félig kész munka, ugyanis nagyon lusta voltam átolvasni... KIEMELEM! Úgy volt csak 60 részes lesz a könyv, de végül 65 lesz, mert így fog kitisztulni minden!
I purple you all!Tényleg sok hiba és hülyeség lehet benne mert naaagyon fáradt vagyok! De jó olvasást!
YOU ARE READING
Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/
Fanfiction[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,t...