Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실10현실

-Az unokatestvéred? Ez most komoly?-nevetett, ablaktörlő szerű hangon.

-Te tudtál volna jobbat?! Örülj, hogy nem buktál le, te-...-folytattam volna, de elakadta a szavam.

-Te?-fejezte be a nevetést és egyenesedett fel. Felhúzott szemöldökkel és arrogáns tekintettel vizslatta az arcom a válasz után.

-Te...Idióta!-dőltem mellé, majd beleboxolva a vállába, nevettem én is a szar oltásomon.

-Te tudod kivel beszélsz?-nevetett megint csak most inkább hasonlított egy epilepsziás fókához.

-Szerintem egyértelmű, mivel rajtunk kívül nincs itthon senki...-fogtam a hasamat már a nevetőgörcsöm miatt.
Jimin is elkezdett már könnyezni a sok röhögéstől majd rámdőlt, mint egy zsák krumpli.
-Na, de kivel beszélek Mr.Park?-törölgettem az arcom.

-Hát nem is tudom, hogyan kéne összefoglalni a nevem...
Mr.Kockahas Szexy Jó képű Kedves Park Jimin.-számolgatott figyelmesen.

-Várj, várj! Én tudok jobbat!-emeltem fel muatató ujjam.
-Park Kisujj Jibooty!-állítottam össze büszkén.

-Hogy mi?-kerekedtek ki a szemei. Miután rájöttem mit is mondtam egyből a szám elé tettem a kezem.
-Lebuktál!-nevetett.

-Nagyon vicces, inkább edd meg a rámened!-mosolyogtam úgy mintha nem történt volna semmi.

-Nem akarok felülni, túl kényelmesen vekszek-

-A vállamon?-vontam kérdőre.

-Yah! Hol a rámen?-fordította oldalra a fejét. Miután oda adtam neki az ételt vártam, hogy megkóstolja.
-Hmm! Ez tök finom!-nézett rám.

-Örülök neki.-mosolyogtam, majd kissé arrébb húzódtam.
-Nem szorít a kötésed?-vizslattam a lábát.

-Nyem, nagyon is kényelmes.-csámcsogott teli szájjal. Egy "Oké"-hagyta el a számat miközben hevesen bólogattam.

-Mit akarsz csinálni miután ettél Mr.Kockahas Szexy Jó Képű...Kedves Park Jimin?-cukkoltam.

-Nem tudom, te mit akarsz csinálni? Lett volna valami programod?-kérdezgetett.

-Igazából vásárolni akartam elmenni anyával, de nem jött össze.-magyaráztam.

-Akkor elmegyek én veled!-kapta rám a tekintetét hirtelen. Furcsáltam felajánlását, mert eddig egy fiú sem jött volna el velem ruhát vásárolni, éppen ezért voltam megilletődve.

-Öhm... Ne-nem lehet...-habogtam össze vissza zavartságom miatt.

-Miért?-vette fel arca a kérdő jelzést.

-Mert-mert... Öhm meeert, pihentetned kell a lábad!-érveltem gyorsan valami reálisat.

-Ohh, igaz. Akkor mit csináljunk? Annyira unom így magam.-sóhajtott majd lerakta a, már üres tányért.

-Hmm. Mit szólnál, ha kimennénk az udvarra a hintaágyra és ott tudsz nekem mesélni a Bangtanról?-vetettem fel az ötletet.
-Így legalább jobban kiismerlek titeket!-érveltem.

-Öm~, oké!-nézett rám mosolyogva. Felsegítettem az ágyról majd rámtámaszkodott és kikísértem.

-Hozzak ki valami frissítő üdítőt?-kérdeztem választékosan.

-Nem is tudom, egy pohár bor jól jönne...-húzta el a száját mosolyogva. Bólintottam egyet majd kérésére kerestem valamilyen bort a szekrényben. Mivel nem volt más csak vörösbor ezért, megfogtam két talpas poharat és félig töltöttem őket.