Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실4현실

Lehet ,hogy túl közvetlen voltam, ugye?
-Igen, tudom srácok ,hogy ez hirtelen jött, viszont most ez van a továbbiakban még meglátjuk ,hogy ki lesz,de az előző edzőt elküldték-magyaráztam.

-Lara te hány éves vagy?-fordította el a fejét J-hope. Megilletődtem, hisz még amerikában sem kérdeznek rá az életkoromra. Miért ilyen kíváncsiak? Nincsenek barátaik?

-19... most nem tudom ez hogyan jött ide...-válaszoltam.

-Ohh! Akkor egy idős vagy a maknaevel!-tapsolt V.

-Na jó... Ezt a beszélgetést félretéve, én tanítom meg nektek a Blood Sweat & Tears-nek a koreográfiáját!-csaptam össze a tenyerem mosolyogva.

-Ohh!-sóhajtott Jin.
-Te sokkal jobban tanítasz mint az előző tanárunk...-vigyorgott.

-És jobb táncos is?-kérdezett Jungkook, majd előre lépett és végigmért.

-Hát... Már láttuk táncolni és ügyes volt!-szólalt meg J-hope. Érdekesnek találtam, már az eleje óta Hope volt a legbeszédesebb velem szemben. V pedig... V pedig gyerekes jellemével kísért Őt.

-Oké, akkor álljatok be a térformába amit mutatok!-utasítottam őket majd beállítottam őket a helyükre.

-Azért áll legelől Jimin, mert Ő a legkisebb?-nevetett V.

-Nem! Csak ő kezdi a számot! Ez logikus.-magyaráztam.
-Hoseok! Takard el Jimin szemét így!-mutattam meg neki.
-Oké és ti pedig hajoljatok így a másikra!-adtam ki a feladatot.

~

-Na~! Had lássam Suga!-néztem rá mérgesen.

-Nem! Ezt biztos nem fogom megcsinálni!-tiltakozott ellent mondóan.

-Ez nekem se fog menni!-vakarta meg a tarkóját RM.

-Na jó! Akkor akinek megy ez, az tegye fel a kezét!-néztem körbe.
-Oké akkor Jungkook és Jimin csinálni fogja viszont nektek mást találok ki!-gondolkodtam el.

-Amúgy nem nehéz!-kérkedett Jungkook, majd megmutatta a "delfint".

~

-Nagyon jól haladtunk srácok! Gratulálok!-tapsoltam meg őket büszkén.

-Ez a te érdemed is Lara!-fogta meg a vállam Jin.
-Egyébként a múltkori fiú...a...-húzta el a szót. A többiekre nézett, akik kikerekedett szemekkel figyelték legidősebb tagjukat. Nekem szokatlan volt, ahogy koreában ennyire a magánéletemről kérdeztek... Pedig az időjárás szép... Azt nem lehet megemlíteni?

-A barátom-e?-kérdeztem,aztán ajkamra haraptam. Gáz vagyok...

-Igen!-egyenesedett ki.

-Ezt mégis miért kérded?-néztem rá értetlen fejjel. Azt hittem kultúráltabb helyzetben ezek nem esnek meg... Ez egy idol csapat, nekem meg tűrtőztetnem kell. Hiába vagyunk egyidősek, ha nekem kötelezettségem van... De lassan Ők jobban ismertek engem, mint fordítva. Nehéz lesz így távolságot tartani manager... Fogd vissza a fiaid.

-Szóval ,igen?-húzta fel az egyik szemöldökét. Már lassan én voltam kíváncsibb, miért von kérdőre, akármilyen kérdéseket tesznek fel rólam...

-És ha igen?-nevettem fel viccesen. Most tényleg! Miért kell tudniuk? M a g á n é l e t! De láttam ,hogy komoly a tekintete.
-Jó... Igazából nem.-zártam le a témát. Így biztosan békén hagynak, nemde?

-Oké!-bólintott.
-Megyek mert már a többiek kint várnak!-mosolygott, majd ki is szaladt vigyorogva köszönés nélkül. Nagyot nevettem ezen az idióta srácon, ezután én is haza mentem.
Otthon lepihentem, hiszen anyukám még nem ért haza. Sok dolog történt ma, ezért elkezdtem kdrámát nézni. Az egyik kedvencemet kapcsolta be a 'Scent'-et. Imádom ezt a filmet, már minden egyes részletét tudom kívülről. Nagyon tetszenek a galambok benne, vagyis mint szerelmi jelkép.
Miután meghallottam a telefonom csörgését érte nyúltam,s sóhajtottam egyet, ahogy láttam anyukám keres.
-Szia drágám!
-Szia anya!
-Csak szólni akartam, hogy ma későn érek haza, mert még van dolgom és Sejin felajánlotta, miképpen ha gondolod este együtt vacsizhatsz a srácokkal.
-Hát ömm... Oké?
-Akkor ezt egy határozott igennek veszem! A címet küldöm sms-ben!
-Jó, oké!
-Szia Kicsim! Puszi!
-Puszi!

Majd bontottam is a vonalat.
Néhány perc múlva megkaptam az üzit' a címmel és az idővel együtt.
Mivel 4 óra van és csak fél 7-re kell mennem, ezért még volt időm készülődni. A filmezést nem halasztottam el ,de utána már kezdtem is öltözni. Mit kéne felvennem? Gondolkodtam a fejemet fogva. Végülis csak egy vacsi... Szóval felvettem egy sötétkék,rövid rakott szoknyát és egy fehér-sötétkék felsőt.
Megcsináltam a sminkem, megnéztem pontosan hova kéne menjek.
A buszra szállva bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és zenéthallgatva figyeltem a leszálló helyet. Néhány perc séta után elérkezdtem egy nagy kertesházhoz.
A csengőt megnyomtam és vártam, hogy valaki kijöjjön, miképpen megbizonyosodhassak róla, jó helyre jöttem e.
Valaki kijött a házból,de maszkban és sapkába volt így nem láttam az arcát. Körbe nézett, s felém jött, kinyitva a kaput.

-Ömm... Jó napot!-hajoltam meg, mivel nem ismertem az illetőt.

-Ne hülyéskedj Lara!-nevetett miután lehúzta a maszkját és láttam,hogy Namjoon az.

-Ohh szia!-nevettem.

-Gyere beljebb!-invitált,aztán becsukta utánam a kaput és együtt indultunk el a házig.