°Lara szemszögéből°
Kinyilváníthatom, hogy baromira stresszelek. Olyannyira, hogy minden porcikám remeg, egytől egyig. Anyukám SeJinékhez ment, mert egyedül akartam ide jönni. Nem akartam, hogy így lásson, mint jelen pillanatban: tördelem ujjaim és lábammal dobolok idegességemben. A nő elmutogatta nekem, hogy minden rendben és vetközzek le, aztán feküdjek az ágyba, hogy megkezdjék a műtést. Nehezebb ez a jelnyelv, mint gondoltam... Szerencsére megtaláltam a beteg köntöst, így okot adva a megnyugvásra, hogy nem anyaszült mesztelenül műtenek. Kérésének eleget téve, amennyire kényelmesen tudtam elhelyezkedtem a fehér bútordarabon. Eleinte csak rám aggasztották azt a sok vezetéket és hasonlókat. Kellemetlen volt... Aztán láttam ahogy behozzák a gépet. Hirtelen egyre többen lettek körülöttem. Annyira ideges lehettem, hogy majdnem elájultam. Egy férfi felém jött és egy tűt nyomva a felkaromba sötétült el minden. Testem elnehezedett és lelkem megkönnyebbült.
***
Éreztem, hogy valami jobb és valami rosszabb lett. Először fel akartam ülni, de a nyakam felől érkező éles fájdalom miatt sikítottam egyet. És... És? Hallottam! Hallottam a saját hangom!
-Ne erőltesse, nemsokára mégegy altatót kap, hogy az idegrendszere is felépüljön.-figyelmeztetett az orvos. Ezt is hallottam! Úram atyám. El nem tudtam mondani mennyire boldog lehettem. ÚJRA HALLOK! Lefeküdtem, de csak a plafont tudtam nézni a fájdalom miatt. Beadták a következő mentést, amikor hirtelen egy csorda rontott be a kis szobába.
Eljött mindenki... Sírni akartam az örömről, de kiszáradtnak éreztem a szervezetem és kezdett a testem ismét nehézzé válni. Próbáltam egy mosolyt akasztani az arcomra, de mintha nem tudtam volna irányítani. Meg akartam szólalni... Mégis, miért nem ment?
Anyukám hangját hallottam meg. Istenem, annyira jó hallani... De hirtelen... Hová mennek? Most jöttek csak be!
-Jiminh...-leheltem szavaim, ha már nehezemre esett megszólalni. Rám kapta a fejét és vissza rohant hozzám.
-Annyira örülök neked!-mosolygott szeliden. Olyan szépen csengett ez a mondat a szájából...
-Kérlekh...-már alig bírtam szemeimet nyitva tartani.
-Énekeljh vala...mit...-sóhajtottam és lehunytam pilláim. Meghallottam a csodás hangját... A dal számomra ismeretlen volt, mégis úgy a valósagom éreztem benne. Éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy. Végig simított a teleszurkált kezemen és tenyerembe simította az övét, aztán ujjainkat összekulcsolta. Imádtam.
-Ígérd meg nekem, hogy.... Itt maradsz.-sóhajtottam ismételten... A nyugtató hatott, én pedig válasz nélkül aludtam el.
Köszönöm...
YOU ARE READING
Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/
Fanfiction[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,t...
