Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

끝61끝

Larával egy hosszú beszélgetésen estünk túl reggel. Igaz, eléggé lebasztam, amit behúzott nyakkal végig is hallgatott, de egyetértett velem. A lényeg pedig, hogy kibékültünk. Nem szeretek vele haragban lenni, nem is tudnék és az öcsémmel is újra összefutunk, ugyanis egy balhé nem volt elegendő... Jihyun beszélt Larával és egy meglepetéssel készülnek nekem amit már nagyon várok. Persze megesett egy két gondolat a fejemben, de csak a féltékenykedésre fogtam. Elmentünk 3-an egy stúdióba, ahol le lettem ültetve egy sámlira mivel... Mivel nem volt más, na! Lara eltűnt az öltözőbe még Juhyun a fényeket és a kamerát állította be. Itt leesett, hogy fotózás lesz, bár közel se gondoltam az utóbbi dolgokra.

Szerelmem színre lépett, nekem pedig az állam csattant. Felvette a ruhát amit tőlem kapott, had ne mondjam milyen jó döntés volt megvenni... Csak vigyorogva tudtam figyelni az első fotókat amik róla készültek. Szívem kihagyott egy ütemet mindig mikor lopkodva rám pillantott. Teljesen elcsavarta a fejem és a szívem is.

Nem tudtam levenni a szememet róla. Elképzeltem már az esküvői, majd a nász ruhájában is. Mindegyiket én fogom neki venni esküszöm, mert valami gyönyörűen kiemeli Őt. Most biztos arra gondoltok, hogy nem a ruha teszi az embert bla, bla, bla... De valójában mi srácok örülünk, ha néha-néha, netán bepróbálkoztok valami újjal amit eddig álmodni se mertünk volna. Ez nem tesz átlagossá. Körülbelül 20 kép készülhetett róla, mikor rám nézett és oda hívott maga mellé.

(Ezt a képet az egyik olvasóm csinálta. Nem nevezhetem meg, mert nem engedi, de nagyon szépen köszönöm 💕)

Már előre láttam,  mivel cseréljem ki a keretben lévő képet, amin régi szerelmemmel voltam együtt. Élveztem, hogy együtt fotózkodtunk és jól szórakoztunk.
Aztán öcsémnek dolga akadt, így Lara sebesen átöltözött és elhagytuk a termet.

-Várj, hívok taxit!-vette elő a telefonját amiben megállítottam.

-Csak most az egyszer, légyszi sétáljunk!-könyörögtem neki, elővéve a bociszemeim. Ennek úgyse tud ellenállni.

-Jimin, megígértem a managernek, hogy nem lesz baj!-sóhajtott engem sajnálva.

-Na~! Le fogok feküdni a földre és hisztizni fogok, az pedig garantáltan lebukás!-néztem íriszeibe sejtelmesen.

-Azt próbáld meg!-rázta meg a fejét. Megforgattam a szemem és elkezdtem lejebb guggolni, mire kikerekedett szemekkel utánam kapott.
-Jólvan, de semmi feltűnés!-csapott combjaira, mire hatalmas vigyor kerekedett a számra.

-Drágám, azért bekötöm a cipőfűzőm!-kacsintottam, erre pedig kinevetett engem.

-Nem hiszlek el!-fogta a fejét.
Kézenfogva sétáltunk a hatalmas helyen. Lara közben folyamatosan mesélt nekem a város történeteiről, mutogatta a szép emlékműveket és a kedvenc helyeiből is mutatott párat. Otthonos volt neki, ugyanakkor láttam a kis elhidegültséget. Ettünk egy hot dog szerű ételt aminek nem tudom kiejteni a nevét, valami sooo cali... A lényeg, hogy eszméletlen finom volt, mint utólag kiderült ez a kedvenc étele itthon. Már majdnem otthon voltam, mikor észre vettem, a nap már lassan lemegy. Hiába volt nagy utca szinte 1-2 emberen kívül alig mozgott itt valaki.

-Gyere!-engettem el kacsóját és elé futva rogytam le egy pöppet, ezzel jelezve, hogy ugorjon a hátamra.

-Mi? Nem!-ellenkezett félve.

-Gyere már!-eszméletlen aranyos volt ahogy éreztem magamon végigvezetett tekintetét. Habozott, most tényleg jöjjön vagy ne, de egy körbenézés és szájharapás után felugrott a hátamra. Mindketten elnevettük magunkat, mikor dobtam rajta egyet és megfogtama lábát. Addig Ő karjait nyakam előtt kulcsolta össze.

-Jimin!-fúrta fejét a nyakamba. Egy "hmm"-ögéssel jeleztem, miképpen figyelek rá.
-Boldog vagyok!-húzodott hozzám szorosabban. Elmosolyodtam, közben kellemes érzés járta át testem. Én is boldog voltam, ez nem volt kérdés. Nagyon jól esett, hogy ennyire közel kerültünk egymáshoz ebben az időben. Úgy éreztem tényleg kiismertük egymás minden oldalát, ami jobban font minket össze. Szerethető volt, egyáltalán nem volt az a tipikus lány fajta, aki mindent mindenért csinál. Nem is értettem, miért van nekem ilyen jó életem. Hisz olyan szerencsés vagyok. A családom tökéletes, a 6 legjobb barátommal élek és dolgozom együtt, meg persze itt van az egyetlen kincsem, aki csak az enyém. Lara. Átlagos lenne, ha azt mondanám; már az elején tudtam, hogy ebből lesz valami. Csak ez hazugság lett volna... A srácok is voltak szerelmesek. Mivel nem barátkozhatunk olyan szinten, mint a szimpla emberek, így csak a közeli lányokkal foglalkozhattunk. Sminkes, stúdiós, fodrász, stylist... Sok lány fordult meg a házunkban, épp ezért nem hittem, hogy lesz ebből valami, mert egyik se bírta nálunk sokáig. Lara volt az első aki elutasított és aki nem csak egy éjszkára kellett...
Gondolataimból telefoncsörgése ébresztett fel.
-Csak egy pillanat!-engedett el, mire leraktam.
Felvette a telefont, viszont nem beszélt rajta többet, mint 1 perc.
Rám nézett mosolyogva, vártam mi az ami ismét felvidította.
-Mennünk kell! Jön a babája!-nem is kellett kérdezzem, magától mondta. Szemei csillogtak. Gyors taxit hívott, s ott is fel volt pörögve.

-Mondanom sem kell, hogy minden rendben lesz, hisz olyan izgatott vagy!-nevettem, majd ujjainkat összekulcsoltam.

-Jessica erős! Ott van mellette Ash, mi már csak kint fogjuk látni az egészséges gyermekük!-áradozott.
-Alig várom!-talán nekünk túl gyors lenne egy gyermek? Yah! Várj... Idol vagyok, csak úgy nem lehet... Igaz, ilyen terveket még meg sem említettünk párommal. Elősször kiélvezzük, hogy együtt vagyunk. A komolyabb dolgok majdan később jönnek, például bemutatni Őt az A.R.M.Y-knak, mint barátnőm. Aztán jöhetnek az igazán komolyabb dolgok. Összeköltözés, házasodás, gyermek...ek(?) Persze, ha addig egyáltalán kibír engem ez a nő. Haha! Ez nem csak egy szimpla hunka-unka szerelmi kísérlet, mint a Lilo és Stitch sorozatában. Tényleg komoly dolgok, amit már ennyi idősen gondolkozásra bír.

Szerintem több, mint 2 órán keresztül vártunk kint. A legnehezebb feladat pedig elhitetni Larának a lent lévő orvosokkal, hogy közeli ismerősök vagyunk és engedjenek ide fel minket. Furcsálltam, csak a fiú szülei érkeztek meg, de szívem elmagyarázta, hogy Jessica szülei kitagadták a lányt, mert szerintük ez nagyon korai volt. Ezt nem értettem meg, nagyon undorítónak találtam, csak ez miatt nem jöttek el... A lánynak biztos sokat jelentett volna.
Ugyanakkor nem mondanám érdekesnek, viszont furcsa és fájdalmas hangok jöttek bentről. Elgondolkoztam mennyivel jobban jártunk volna, ha lent maradunk... Végül gyermek sírást hallottunk, ami furcsa, hogy mindenki megkönnyebbült.
Még negyed óra telt el, amikor kitolták a-mostmár- anyukát és első kisfiát. Gratuláltunk az új szülőknek, bár Larát úgy kellett leállítani, mert bőgött a boldogságtól. Belül elmosolyodtam, milyen aranyos, ilyen sokat jelent neki barátnője legelső gyermeke.

Bocsánat, hogy nem írtam eddig, de egyre szarabbul érzem magam ahogy közeleg a könyv vége. Még nem akarom befejezni, de le kell zárjam... Nektek is ilyen megterhelő? Mert nekem az...