Megkaptam a beosztásom már, lassan 2 hete. A srácokkal remekül megy az angol. Lehet kicsit alábecsültem a képességeik, vagy szimpla szorgalom tükrözi ezt.
Namjoonnal ketté osztottuk a bagázst. Hozzám került J-hope, Jin, Jk és Tae. Így hozzá Yoongi meg Jimin. Ők ketten elég nehezen beszélik a nyelvet... Persze, érthető volt, hogy Jimin nem nálam fog kikötni a múltkori beszélgetésünk után.
-Rendben, Kook! Most mond, hogy ez az este elképesztő!-néztem rá reménykedve. Nem kaptam parancsot, esetleg leírást, hogyan kezeljem őket, ezért kifejezéseket és komplett mondatokat kapnak tőlem, míg a kiejtést erősen gyakoroljuk.
-Az elképesztő lenni este...?-gondolkozott erősen. Hát, jó! Nem is mondtam, hogy profik! Mindent el kell kezdeni valahol, na! Ha a srácokat kéne elemeznem az elmúlt órák alatt, így hangzana: Jinnek jó agya van, de a kiejtése szörnyű. Taehyung próbál mindent leegyszerűsíteni, pedig ügyes lenne. Hoseok vagányul próbálkozik, viszont sokat kell csiszolni rajta. Aztán Jungkook mindent megtesz, de nagyon kezdő még.
Ezek után sokat beszélgettünk még. Leginkább angolul próbálunk, hogy megértik e egyáltalán. Szóval keményen küzdünk.
-Jiminék még nem végeztek. Eldobjalak a fotózásodra?-jött hozzám Tae az "óra" végén.
-Azt megköszönném!-vettem fel kabátom. Összepakoltunk és felöltöztünk normálisan.
Izgultam ugyanis megkaptam az első felkérést. Szóval az első fotózásra indultunk el...
-Jiminnel minden rendben?-nézett rám egy pillanatra, miközben a kormányt fordította. Kérdése meglepett, ugyanis nem szoktak kérdezgetni a kapcsolatunkról. Ettől a részétől teljesen elhidegültünk, mintha "azt csináldz amit akarsz" módban állnánk.
-Persze... Minden a legnagyobb rendben...-bólogattam, de hangsúlyom nem lett elég meggyőző.
-Na, bökd ki. Mi a baj vele?-szája egy huncut vigyorra kerekedett.
Lehet nem arra számít, mint amit mondani fogok...
-Vele semmi!-túrtam a hajamba kínosan.
-Jó Tae! Megint elbasztam!-csaptam a combomra idegesen.
-Ne beszélj így! Nő vagy!-parkolt le, majd megspékelt a mérges pillantásaival.
-Nem akarok be menni...-temettem kezeim közé arcom.
-De szerettél volna modellkedni, nem?-zavarodott össze, közben hátamra tette kezét.
-Nem fehérneműkben...-suttogtam. Remélem nem hallotta... Egy perc néma csend állt közénk. Most igen vagy nem?
-Mi?-szólalt meg hirtelen. Ez se egyértelmű, ugye? Szerintetek hallotta?
-Ezt hogyan gondoltad?-szóval hallotta... Most kapom a fejmosást.
-Nem így akartam... Légyszi ne mond el Jiminnek!-könyörögtem, s szemébe fúrtam tekintetem.
-Arra kérsz, hogy hazudjak neki?-rázta meg a fejét, hogy leessen neki.
-Csak... Ne beszélj róla. Mintha nem tudnád.-segítség kérő pillantásokat vetettem rá.
-Nem akarom, ha ezen múlna a kapcsolatunk.-hajtottam le a fejem és kapcsoltam ki biztonsági övem.
-Várj Lara!-fogta meg a csuklóm mielőtt kiszállhattam volna.
-Nem mondom el. Cserébe segítesz nekem?-hangja megremegett. Szóval neki is van elég gondja.
-Akármit!-bólintottam elismerően. Ez a legkevesebb amit érte tehetek... Túl sok aggodalmat váltottam ki már belőle is.
-Mostanság sokat beszéltél Kookkal...-vakart tarkóját és a kormányt szorongatta. Idegesnek tűnt, de nem értettem miért. Ennyire aggódik tán?
-Öhmm... Lehet gáznak tűnik... De én többet érzek iránta...-csukta be a szemét és várta a reakciómat. Huh. Most, ha azt mondanám, hogy meglepődtem, akkor hazudnék, mert az sokkal több volt mint puszta meglepettség. Tényleg hangyafing lenne ahhoz képest... Csak néztem arcát, viszont nem tudtam mit mondani.
أنت تقرأ
Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/
أدب الهواة[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,t...
