Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실21현실

°Lara szemszögéből°

A változás nem jött pikk-pakk mint a mesében. Észrevettem, hogy türelmesnek kell legyek Jimin felé irányulva. Nehezen enged magához közel, ami azért rossz, mert így a legnehezebb segíteni neki. Próbálom beleképzelni magam az Ő helyzetébe, de nem ugyanaz érezni vagy gondolkodni.

-Jimin! Hoztam kávét!-kopogtattam be szobája ajtaján.

-Hagyj!-hallottam elhalkulva ezt az árva szót.

-Megint mi a baja?-kérdezett hirtelen Yoongi aki a folyosón sétált épp.

-Még én sem tudom...-hajtottam le a fejem.

-Dugj fel neki egy tampont vagy bánom is én, de ez már túlzás amit csinál.-mért végig, majd tovább ment.

Megértem, ha Sugának is elege van már. Lassan 1 hónapja jött haza azzal a mondattal, hogy "változni" fog. E helyett a szociális élete 1% ami csak azért nem 0, mert én akkor is beszélek hozzá amikor Ő nem akarja. Szeretném, ha ismét minden a régi lenne. A régi Jiminnel aki pajkos, kedves, perverz, és játékos is.

-Jimin! Kifog hűlni, de te minden reggel kávézol!-próbálkoztam mégegyszer.

-AZT MONDTAM HAGYJ!-kaptam meg "szerény" válaszát. Kemény 1 hónapig tűrtem ezeket... De nálam is vannak határok és ezt Jimin most átugrotta.

-Te figyelj ide!-nyitottam be pofátlanul miközben a tálcát levágtam az asztalra.
-Azt mondtad vátoztatni fogsz, megértem ha gyászolsz, de ez már sok! Azt hiszed mindenki neked fog ugrálni amíg te így élsz? ÉN PEDIG VELED KÜZDÖK TE FASZ!-mondtam ki kerekperec gondolataimat.

-Hogy beszélsz velem?-sistergett ki fogai közül a mondat. Nem állt fel. Nem figyelt meg. Csak jelentősen agresszívan nézett a szemembe.
-Fogd fel Lara...-nyomatékosított.
-SOSEM fogod Suzyt helyettesíteni!-fordult el.

-KIBASZOTTUL NEM HIÁNYZOTT EZ AZ ÉLETEMBE! SZERINTED VICCBŐL CSINÁLOM EZT? HE?!-fordítottam vissza magammal szembe.
-SEGÍTENI AKARNÉK, HOGY NE LEGYÉL EGY DEPRESSZIÓS!-ráncoltam össze szemöldököm dühösen.

-Ez nem a te életed...-forgatta meg szemeit.

-NEM CSAK TE LÉTEZEL! NEKEM IS VANNAK ÉRZÉSEIM AMIKET MOST JÓL ELCSESZTÉL!-nagyon feldühített. Soha az életben nem csináltam ilyet, de most megtettem... Megpofoztam.
Könnyes szememmel fúrtam tekintetem az övébe. Meg volt lepődve ahogy én is, de nem érdekelt. Sarkon fordultam és összepakolva a cuccom ballagtam haza. Még jó, hogy csak Yoongi volt otthon rajtunk kívül, a többiek biztos számon kértek volna. Namjoont már 3 napja nem láttam mivel állandóan a stúdióban dolgozik, ahogy Hoseok is. Tae és Jungkook pedig pont vásároltak, Jin meg a nagymamáját látogatta meg. Azért megyek nap mint nap a fiúkhoz, hogy segítsek nekik megkönnyebíteni a lelki és fizikai helyzetüket, de nem akarok én is egy lelki roncs lenni. Bíztam és reménykedtem Jiminben, a srácok sem tudtak rá hatással lenni olyan önfejű... És még én érzem magam kellemetlenül miatta. Már 'rég' történt, de Suzy temetése most a hétvégén lesz. Azon még megjelenek és remélem, hogy ezentúl lezárjuk ezeket a dolgokat. Hirtelen megszólalt a telefonom, megnéztem és a kijelzőn Hobi neve virított. Lehet bunkó leszek, de kinyomtam. Nem akartam vele se beszélni. Sőt ahogy megláttam a saját házunk már oda sem akartam menni. Nem volt kedvem semmihez és senkihez. Lehangolt voltam mégis felszabadultan éreztem magam amikor elkezdtem sétálni, csak úgy, amerre a lábam vitt.

Lassan másfél órája sétáltam, közben 12-szer nyomtam ki J-hopeot és Yoongit... De végül megálltam a BigHit ent előtt. Egy-két percig szemeztem a hatalmas épülettel aztán bementem. Egyenesen és mostmár céltudatosan mentem fel a gyakorló teremben. Bekapcsoltam a telefonomon a zenét és csak táncoltam és táncoltam és táncoltam. Megállás nélkül mozgattam meg minden testrészem és gondolkozás nélkül tettem bele minden érzelmem az összes koreográfiába.

Aztán elindult Jimintől a Lie című dal. Megálltam. Tudtam a koreót, de valamiért lefagytam. Néztem magam a tükörben. Kócos haj, karikás szemek és a szívverésem egyenletlen.

-S...Sok volt ez nekem, igaz?-görnyedtem össze.
-Neh..Nehm lehet mindenkin segíteni...-szipogtam.
-Csak akartam látni a mosolyát!-bőgtem.
-És akartam érezni magamon a boldog pillantásait.-zokogtam mostmár. Az egész termet az én pityergésem töltötte be. Kiadtam magamból mindent ami az elmúlt hónapokban gyötört.
Végül elálltak a folytonos könnyeim, mintha kiszáradtam volna, akárcsak egy száraz patak.
Felálltam és gyengén tettem néhány lépést előre, aztán... Minden elsötétült.

_________________________

Hehehelooo! Itt egy rész és a kövit szerintem holnap rakom ki!
Addig egy kérdésem lenne! Szerintetek mi fog történni Larával, ha felébred?