Reggel Jimin kéjes csókjaira keltem, melyek arcomat terítették be. Nagyon élveztem, ugyanakkor elég csikis volt... Tehát kuncogva ébredtem.-Hagyd! Hagyd abba!-riválltam rá nevetve.
-Netán lejebb haladjak?-nézett szemembe egy pillanatra, kérdésének értelmetlen lényegét nézve nyakamon folytatta.
Aigoo! A nyakam a legcsikisebb! Bár kacagásom alávetett, ahogy hegemen ment végig.-Jimin, ne! Kérlek!-fogtam meg a nyakát jelezve, miképp komolyan gondoltam.
-Életem...-sóhajtva ült fel. Haja kócos volt, szemei duzzadtak voltak, mint általában minden reggel. Komoly tekinetet szegezett nekem, biharkodva gondolataimon.
-A heged a te részed! Utoljára mondom, hogy azzal is szexi vagy. Légyszives!-fogta meg az arcom. Bólintottam egyet jelezve, vettem az adást. Az a heg csupán arra jó, hogy emlékeztessen a fájdalomra... A reggeli csókunk nem maradt ki, utána elment borotválkozni. Addig én fetrengtem, majd elővettem a telefonom. Bár ne tettem volna...Anya: Itt az idő! Hagyd a kulcsod a lábtörlő alatt. Hajnali 3-kor találkozunk!
Nem hittem a szememnek... A belső világom lassan kezdett leépülni... Úgy éreztem magam, mint a lángoló dohány, kit eldobtak, aztán eltapostak akárcsak egy cigicsikket. Nem volt sok időm... Ez maradt nekem. Éppen visszaszereztem életem részét... De önző vagyok. Kit áltatok? Nem volt elég? Kihasználtam és ézelmileg zsaroltam... Ez az én sorsom... Remélem megbűnhődöm érte.
Jint felhívva rohantam a konyhába, Jimin nehogy meghallja a beszélgetésünk. Elmondtam neki a kulcsszót. "Itt az idő" egyből leesett neki, már korábban megbeszéltük ezt emlékszetek? Mikor Jiminnel még nem voltunk együtt. Amikor bizonytalan érzéseink voltak. Pontosabban, mikor Jin elvitt a kórházba a felszakadt sebem miatt. Anyával avattuk be Jint is. Most mindenkit felvilágosít...
-Kivel beszéltél?-jött ki szerelmem...
-Öhm... Jin! Jin volt az! Azt mondta ma együtt töltsük az időt, mert rég gyűltünk össze!-mosolyogtam hamisan.
-Woa! Rendben! Akkor ma nálam alszol!-jelentette kihangsúlyozva a 'nálam' szót. Eddig minden a tervek szerint, remek...
°író°
A pár összekészülődött, majd kijöttek a házból.
-Várj! Bent maradt a telefonom! Sietek, addig indítsd az autót!-hazudott Lara. Megvárta míg Jimin lelép a kőről, utána a kulcsot a lábtörlő alá tette ravasz módon. Tudta, mennyire fájdalmas lesz neki... Már most rosszul volt tőle, de ezt akarta. Ez volt a határozott célja.
Jimin semmit sem tudva várta a barátnőjét vidáman. Alig várta, hogy ismét minden a régivé válljon, bár akkor még nem tudta... A lány beült görcsös hassal, ezután a fiú combjára helyezte mancsát, mint előtte csinálta.
YOU ARE READING
Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/
Fanfiction[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,t...