Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

끝62끝

°Lara szemszögéből*

Miután megszületett Lyla naponta jártunk át hozzájuk. Bár vicces volt, mert Jimin az elejétől fogva legalább 3 napon keresztül azt hitte, hogy fiú született... Azt gondoltam ázsiában tévesztik meg a gyerekeket, viszont neki itt is sikerült. Jessicáéknak új volt ez a felelősség vállalás, de mi ketten segítettünk nekik. Legalábbis addig amíg itt voltunk. Jimin nehezen beszélt velük, gyakran kellett fordítanom, de a végere tán belejött. Az is lehet csak a rutin tette... Viszont tényleg oda figyelt mindenre és kéz alatt volt, hátha tudott segíteni. Nagyon büszke voltam rá. Eszméletlenül.

A barátnőmmel korábban megbeszéltük, hogy a turné alatt, amikor közelben leszünk beugrunk. Addigra tervezték az esküvőt is, így Chimet megkérte, miképp azon a jelentős napon énekeljenek az ifjú párnak. Támogattam az ötletet, igazán szép lenne.

A búcsúzkodás sem volt megterhelő, mivel "ismét" megint itt leszünk, bár szerelmemnek annál nehezebb volt azt a kis babát itt hagyni.
A repülőn megint aludt, pontosabban én ajánlottam neki. Lehet ez lesz az utolsó nyugodt szunyálása. A srácok viszont a reptéren vártak minket.

-Wow! Megjött a celeb pár!-cukkolt Hoba, ahogy látta Jimin a derekam fogva halad mellettem.

-Nektek is sziasztok!-nevettem és egyesével megöleltek. Jimint is üdvözölték mindenféle módon, de én addig édesanyámhoz mentem.

-Minden rendben?-fogta meg a vállam és szemeimbe fúrta tekintetét. Tudtam részben benne volt, hogy én jártam a temetőben, de ott játszott, hogy mostanság nem nagyon kerestem és meséltem el neki a napomat. Pedig ez egy Anya-Lánya kapcsolatban igen is fontosnak tartottuk. Egy időben féltem, miképp dühös lesz, mert lemondtam a modell szerződést.

-Anya...-jutott eszembe egy igazán fontos dolog.
-Ugye még nem...?-hajtottam le a fejem tanakodva.

-Ne aggódj kislányom, mindenképp szólok!-ölelt magához és egy puszit nyomott fejem tetejére.

-SeJinnel mi történt?-húzódtam el, hogy gondolatainkat tereljem.

-Dolgozik, semmi különösebb!-magyarázta körbenézve.

-Gyere, segítek elvinni a cuccod!-fogta meg hirtelen Kook a kofferom fülét mitől, kissé megijedtem. Bár Ő a fül helyett a karomra vetette pillantását.
-Omo! Az egy tetoválás?-húzott magához közelebb, vizsgálva tovább a felkarom.

-Az egy igazi tetoválás!-koncogtam. Emlékszem említette már, hogy Ő is akar, de nekik kell engedély, bár manager mindent megengedne nekik, hisz ha tudnátok hány pc lövetésen volt ott SeJin... Szerintem életembe nem látnék ennyi lyukasztást.

-Hyung! Túl tüzes a csajod! A helyedben ezt nem engedném!-a francokat nem engednéd Kook! Te lennél a legboldogabb, ha tele lennék tetoválásokkal...

-Az biza, csak próbálj meg szemet vetni rá!-kiabált hozzánk, miközben a csomagjait pakolta.

-Nem csak a maknaetől kell féltsed! Tényleg csábító!-kacsintott rám Suga. Direkt bókolnak vagy ezeket most sértésnek vegyem? Ez egy szimpla tetoválás. Nem fogja mindenki ez után kapni a fejét...

-Már foglalt a csaj, ne próbálkozzatok nála.-ütötte tarkón Yoongit Namjoon. Említettem korábban, nemde? Hogy számomra Yoon és Hoseok olyanok, mintha fiú tesvéreim lennének. Ezt most egy időre elásnám a ruha miatt amit bepakoltak nekem és Suga beszólása miatt... Szerintem el kell majdan velük beszélgessek, hisz nem vagyok egy cafka... Igaz, párom örült, mimódon egy estére felvettem valami extrább fehérneműt, de számomra kényelmetlen volt. Úgy érzem ezt nekem kell eldöntsem... Nem kéne, hogy mindig beleszóljanak a kapcsolatunkba, és ezt most barátként mondom. Megesnek ezek a problémák, viszont időben le kell állítani mielőtt rosszabb lesz.

-Köszi, Kook! Innentől viszem!-mosolyogtam rá és vettem át a bőröndöm.

Az elmúlt két hétben ismét edzettünk és keményen dolgoztunk a turnéra. SeJin felvilágosított, miképp ez egy elég húzós időszak lesz számomra, de túl kell éljem. Szaladt az idő és ismét terhet éreztem magamon.
Miután a Szöuli koncerteknek vége lett és utaztunk tovább, már semmi sem volt a régi. 2 repülővel utaztunk. Az egyiken a 7 tag, míg a másikon a stylistok, zenések, táncosok, sminkesek, technikusok, kamerások, fő emberek és Én... Nem tarthattam a fiúkkal, mivel pihenniük kellett. A lányok viszont nagyon idegesítőek voltak. Folyamatosan nyüzsögtek és a fő téma az volt, hogy "Ki a leghelyesebb" "Kivel házasodnának össze" "Kivel mennének egy éjszakára" ez tényleg nagyon kicsinyes volt. Tépni tudtam volna a hajam, ha nincs ott Suno. Ő az egyik háttértáncos, aki nem hajtott még rám. Bár a háttértáncosok tudták, hogy Jiminnel együtt vagyok, mindig bepróbálkoznak... Csoda, eddig még nem kaptam ez miatt fenyegetést...
Szóval az elkövetkezendő idő így telt. Utaztunk és edzettünk, a fiúk fotózkodtak, díjátadóra mentek, forgattak, néha cangáztak, de mindig kimerültek voltak. Mindig külön szobás szállást kaptak, így az egyetlen hely ahol Jiminnel őszintén együtt lehettünk, az a szállododa szobája volt. Igaz, nem vele feküdtem le aludni és nem is vele keltem, de együtt aludhattunk néhány órán keresztül. Nem beszéltem hozzá, hisz mindig olyan fáradt volt, hogy a szemei leragadtak. Én voltam a legidegesebb ez miatt. Feszítette a zsinórt nálam és egyre inkább törtem meg. Volt amikor rosszul lett, vagy kiment a bokája. Egyáltalán nem figyelt magára, csakis a munkájára ez miatt háttérbe szorultam.

Igaza volt a managernek. Ez életem legnehezebb időszaka. Látni a folyamatos szenvedést és ezt csak úgy hagyani, nem törődve vele lehetetlen... Mint legutóbb kiderült az egyetlen örömöm, hogy Tae és a legfiatalabb tag összejöttek, bár Ők sem lehettek együtt a turné során...

Nem kívántam volna ezt senkinek. Nem csak én éltem meg rosszul, hanem Ők is. Ha anyukám nem lett volna ott, nincs ki minden nap megvígasztalt volna a bőgésem közepette...