Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

끝57끝

°Taehyung szemszögéből°

×Visszaemlékezés×

-Várj, Jk!-futottam utána, de könnyes szemeit vetette rám.

-Nem várok Hyung! Nem szeretnék erről beszélni!-törölte le a sós nedvet arcáról.

-Kook... Kérlek szeress!-szorítottam össze ajkaim, ezzel magamban tartva érzéseim.

-Tae... Hogy kérhetsz tőlem ilyet?!-rázta meg a fejét hitetlenkedve.

-Jungkook...-sóhajtottam és kezdtem volna el újabb mondatom, ha hagyta volna.

-Időt kérek...-remegő hangjával gyakorolt rám nyomást, aztán elfutott.

×Visszaemlékezés vége×

Most itt fekszik mellettem, fejét az ölembe hajtva nézzük a filmet. Együtt. Közösen.

Nem értem az embereket. Mennyivel jobb lenne a világ, ha nem ásnánk meg előre a sírunkat? Az emberek félnek az érzéseiktől... Jungkook, Jimin, Lara, Krystal... És még sorolhatnám. Elnyomják a lelket. Az életben minden tárgy és minden ember hamis. Kivéve a lélek, ami mindent tükröz. A cselekedetek, az ajándékok, a szavak, a sors... Ezek mind hamis dolgok. Az egyetelen ami igaz és hamisíthatatlan az az érzéseink. Igaz, ijesztő dolog, de megszokható... Az érzéseinktől mindnyájunk fél. Pedig mennyivel megkönnyebbítené a világot, ha csak kimutatnánk ezeket az érzéseket? A családunk, barátaink, szerelmünk felé. Megérdemelnék, mi mégis hazug módon eldugdossuk ott legbelül. Nem számít, hogy Ők mit szólnak. Csak a saját érdekeink nézzük. Önzők leszünk és becsméreljük egymást. Pedig csak egy jó ember szerethet. Rosszul mérjük fel a környezetünk... Nem nézünk tükörbe nap, mint nap. A tükörben sose magadat látod, csak azt a személyt akit látni akarsz. Mindenki a sikerélményre, a szép szavakra, dícsérgetésre vágyik.

De mi van belül? Nem akarod tudni Ő hogyan érez irántad? Gondoltál már bele abba, hogy a tükörben a lelked lásd és nem a külsőd? Nem tudnak elvenni semmit. Nem lehetsz ronda, vékony, szegény, arrogáns, kövér, szerény, barna, húzott szemű, beteg, gyönyörű és még sorolhatnám. Egyszerűen, ha nem ezeket a feltételeket látod a tükörben, hanem azt a szeretetet, vagy éppen más érzéseket, akkor fenekestül fordulna fel az életed. Hisz az lehetsz aki karsz. Annyi színt mutathatsz, amilyen kedved van. Mosolyoghatsz és sírhatsz, de ezek az érzések amiket kimutatsz csalók. Nem ismerjük fel, igaz e vagy sem. Mert nem vagyunk átlátszóak. De az érzéseink mégis nehezednek. Megfelelési kényszerré válunk. Egy tárggyá, aminek minket formálnak. Ha végig nézek a csapatomon... Pontosítok. A családomon. Mindenki annyi mindenen ment keresztül. Díjjakat nyertünk és tapasztalatokat szereztünk. Egy világot alakítottunk ki, hol a díjjaink nem tárgyak, hanem emberek. Mi magunk testesítettük meg a szeretet formáját és adtuk át az embereinknek, kik viszonozzák hálájukat és akármit megtennének értünk. Nem akarom feladni. Azt akarom, hogy lássatok minket. Mert mi 7-en elmeséljük nektek az érzéseink, ezzel segítve a tietekén. Kim Taehyung vagyok. V a BTS-ből. Légyszives ne szenvedjetek. Tanuljatok hibáinkból és vegyetek példát az életünkből. Példaképként élünk és halunk. Boldoggá tesszük az embereket az érzéseinkkel. Mondjuk, pedig hamis lehet. Tesszük, pedig hamis lehet. De érzünk és szeretünk. És ennél többet senki se adhat.

Éljetek és menjetek. Lépjetek előre. Sírjatok és nevessetek. Dühöngjetek utána kacagjatok. Nézzetek körül csukott szemmel, de lássátok a világot szűk tekintettel. És ismét lépjetek előre. Másszatok a végtelen létrán, mintha sose lenne vége. Élvezzétek a pillanatokat, mert sose tudhatod utána milyen érzés fog burkolni. Mosolyogj őszintén, és sírj meggyötörten. Mutass és lépj. Mássz és menj. Lépj és ne siess. Élvezd.

De a legfontosabb. Szeress!

-Szeretlek Kook!-túrtam hajába.

-Én is szeretlek Tae!-nézett rám mosolyogva. Köszönöm.