Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

끝48끝

-Annyira köszönöm nektek!-emeltem fel a poharamat a 7 fiú közé.

-Lara új otthonára!-emelt poharat Namjoon is bólintva. Ezután mindenki rám nézett egy mosollyal spékelve, majd koccintottunk. Nagy vonalakban sokat segítettek ismét. Pontosabban lecseszett Jimin azért, mert nem szóltam nekik.

×vissza emlékezés×

-Komolyan mondom! Mit csinálsz!-förmedt rám dühösen, mitől nyakam behúztam, úgy hallgattam tovább. Nemcsak kimerült volt, hanem ideges is emellett rá tettem egy lapáttal.

-Jimin! Nem vészes...-nyújtottam felé a kezem, amit már a géz fedett.

-Nem? Mi lett volna, ha komolyabb bajod esene?-húzott magához mialatt torka szakadtából kiabált velem. Rideg tekintetével tartott fogva. Tényleg haragudott rám...
-Megígérted, hogy szólsz... Segítünk!-lágyult el tekintete, ahogyan meglátta könnybe lábadt szemeim.
-Na! Nincs semmi gond... Bocsánat, hogy kiabáltam...-ölelt meg, nyugtatva engemet.

-Sajnálom... Tudtam, miszerint sok dolgotok volt és próbáltam megoldani egyedül...-mormogtam mellkasába. Tényleg nem gyerekjáték költözködés közben megsérülni. Igaz nekem csak a csuklóm sérült meg, viszont tánc tanár létemre ez nem fordulhat elő. Legfőképpen, ha ilyen a barátom, mint Jimin. Látszott rajta az elején, valójában rajtam engedte ki mérgét, majd ez elszállt aggódó énjébe, ami reálisan Ő maga.

×Visszaemlékezés vége×

Elmosolyodtam, ahogyan visszagondoltam ezekre a számtalan, mégis elengethetetlen pillanatokra

-Örülök, hogy boldog vagy!-fogta meg a kezem a párom, azt követően egy puszit kaptam a fejemre.

Igen. Jimin elintézte nekem a házavató bulit. Sok alkoholt hozott, Jin pedig gondoskodott a kajáról. Házavató ajándékokat is kaptam, ami meglepett. Namtól kaptam egy vázát, mert az ismerkedésünk után nemsokkal eltörte az enyémet. Yoongitól kaptam egy párnát, amin Ők voltak. Hositól pedig rengeteg kaját, így a konyhám is felszerelkezett. Taehyungtól még nem tudom, mert azt mondta majd akkor nyissam ki, mikor Ők nincsenek itt. Jungkook pedig egy szép ékszertartót adott nekem, mit Krystallal együtt választottak. Jut eszembe! Krystal nem jött el. Hirtelen valami doga akadt, amit furcsálltunk is. Nagyon közel kerültünk egymáshoz ismét. Mégsincs itt...

Az este hátralévő részén beszélgettünk és ittunk, szórakoztunk és ittunk, ettünk és ittunk, játszottunk és... Ittunk. Érdekes volt látni az alkohol mércéjüket. A 2 maknae indította a sort, amit J-hope és Joon folytatott. Viszont a maradék 3 srác elég jól tűrte. Azt hittem mindenki itt fogja felavatni az új házam padlóját s másnap alkoholszagtól bűzlene a lakás, e helyett SeJin eljött értük. Jimin persze itt maradt velem.

-Jöhet az ajándékod?-fogta meg a derekam, közelebb húzva magához. Szagát enyhén megfogta a pia, de viszonylag tűrhető volt.  Nagy szemeibe néztem, mik kedvesen ínycselkedtek felém. Bólintottam egyet, mire megfordult és a nappaliba iszkolt. Addig én leültem a-mostmár hatalmas- francia ágyamra. Óvatosan hozta be a nagy dobozt. Sokáig szemeztem vele, de nem jöttem rá mit rejthet. Lerakta elém, viszont megvártam, míg kénylemesen elhelyezkedik az ágyon.
-Gyerünk! Nyisd ki!-bazsajgott pimaszul.

Elkezdtem kibontani a mindenbe zárt dobozt, közbe észre is vettem, hogy az oldalán apró lukak vannak. Nem foglalkoztatott sokáig, ugyanis nagyon kíváncsi voltam már.
-Úristen... -kerekedtek ki szemeim, majdan kigurult onnan az első könnycseppem.
-IMÁDOM!-kerültem meg a dobozt és párom nyakába ugrottam.

-Ne csak nézd! Vedd is ki!-ültetett az ölébe, azután közelebb húzta a dobozt. Izgatottan tapsikoltam. Levakarhatatlan vigyor ült ki arcomra, olyan örömteli pillanatot éltem át.

-Szia, kis haver!-tettem karomba az apróságot.
-Nagyon aranyos vagy. Ugye tudod?-simogattam és elkezdett dorombolni. Úgy éreztem, mintha közös gyermekünk lett volna Jiminnel. Bár igaz ez a kölyök cica, nem közelítené meg, de nagyon boldog voltam.

-Tényleg örülsz?-simított kezemre, onnan a macska pocakjára.

-Ennél jobbat nem is kaphattam volna.-fordultam felé, csókot kezdeményezve. Bár nem mélyítettük el, ahogy én azt akartam, mivel a kis jószág elkezdett kimászni a kezemből.
-Adjak neki tejet?-álltam fel.

-Tae ajándéka tele van cicás dolgokkal. Szolgáld ki magad!-nevetett fel mindent- tudóan. Ahogy mondta, kiszolgáltuk magunkat a kis manccsal. Nem tudtuk eldönteni, mi legyen a neve, így úgy fogjuk szólítani ahogyan esik.
Addig Jimin összepakolt és felavatta a zuhanyzót. Hajnali 2-kor végeztünk mindennel. Fiúm ismét félig betakarózva várt rám. Másik oldalról másztam felé.

-Szeretlek, Jimin. Nagyon-nagyon szeretlek...-haraptam ajkamba. Ismét a sírás kerülgetett.

-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-fogta meg az arcom. Csókunk mélyítette, míg nem lihegve válltunk el. Ajkaival lejebb haladt. Nyakamat kezdte el csókokkal hinteni, erre az érzésre sóhajtanom kellett. Az a kellemes görcsösség ismét megeredt a hasamban. Hajába markoltam, miközben kulcscsontomon húzta végig nyelvét, mire felmordult. Kezeit végig vezette fedett testemen, aztán megállt a fenekem alatt. Felkapva engem, az ölébe emelt és a közelebbnél is közelebb húzott. Valójában tér nem volt már köztünk se körülöttünk. Minden megszűnt. A levegő forró volt Én pedig csak Őt láttam. A férfit, ki elvette az eszem. Megremegett a testem, ahogyan köntösöm szét húzta, arról nem is beszélve, hogy alul ismét gondjai voltak. De most éreztem, hogy itt van az A pillanat. Ezzel utat ásva az első leggyönyörűbb éjszakánknak.