°Jimin°
Japán turnénk alatt időm se energiám nem volt, hogy Larát felhívjam. Sokat beszéltem az anyukájával az utazás során. Nagyon sok mindenben egyetértettünk, mellesleg úgy érzem megkedveltük egymást.
Mesélt nekem kiskori történeteket Laráról, melyek a kedvenceim voltak.
Hazafelé a managerrel és Nammal ültem egy sorban, s mivel Ők komolyabb témákról, legfőgképp üzleti dolgokrol dumáltak, ezért aludtam is. Nem mentem Szöulba, hanem a szülővárosomba a rég látott szüleimhez, de mielőtt oda betoppantam volna, még elvittem Suzy sírjára egy csokor virágot és gyertyákat.
Szeretetteljesen fogadtak otthon, aminek szintén örültem. Anyukám tele tömött mindenféle új receptjével, majd utána Apám hivatott a szobájukba.
-M...mit csináltam?-csuktam be magam mögött az ajtót félve.
-Ha arról van szó, hogy a szilvássütit kidobtam titokban, akkor nagyon sajnálom... De valld be őszintén, hogy nagyon rossz lett...-vakartam meg a tarkóm kínomban.
-Jaj, fiam.-nevetett fel hirtelen.
-Szó sincs ilyenről, nemmellesleg tényleg rossz volt.-kacagott nagyokat.
-Csupán, meg akartam említeni, hogy mennyire büszke vagyok rád.-zsebre vágta a kezeit és szája sarka felfelé gördült.
-Köszönöm Apa. Miért jött ez hirtelen?-döntöttem oldalra a fejem.
-Olvasok a mediából, főleg, ha te szerepelsz benne. Azért mégis az apád vagyok.-vett egy mély levegőt.
-Ezzel a nagy hírnévvel, majdnem mindenhogy látom, mikor mit csinálsz. Láttam milyen érzelmi dolgokon mentél keresztül.-sétált hozzám és az egyik kezét a vállamra tette, megszorítva azt.
-Most pedig, menj pihenni.-paskolta meg a hátam.
Ahogy kérte, gyorsban lezuhanyoztam és a régi szobámba mentem. Mivel nagyon meleg volt, e miatt levettem a pólóm és egy boxerben feküdtem el ágyamon. Kicsit telefonozgattam, mikor megláttam egy alakot az ajtóm előtt. Mivel alacsony volt, gondoltam anyukám az. Kopogott és egy "Gyere nyugodtan"-mondatot elengedve nyittott be... Lara? Nemtudva semmiről nézett rám mosolyogva, amint tekintete lejebb vándorolt... Zavaromban eldobtam a kezemben lévő telefont és a takaró alá rejtettem majdnem csupasz testem... Miért kerülünk hasolnó helyzetekbe?
-HAHAHA!-nevetett fel hangosan.
Először nem tudtam hová tenni, de amikor láttam elvörösödött fejét, nekem is követnem kellett példáját. Egyrészt jó volt látni, hogy jobban van, mástrészt, mert boldog,s miattam az. Ágyam szélére ültem, miközben mind ketten nevettünk, aztán csak közeledett. Kezdtünk elhalkulni és egymás szemébe néztünk. Mivel ültem, ezért felnéztem rá. Láttam a nyakán gyógyuló sebeit, számomra mégszebbé téve őt. Nem tudom, hogy tud így is ilyen nőies maradni.
-Köszönöm.-csúztatta tenyerébe arcom, majd lehajolt hozzám és egy hosszú csókban részesített engem. Lehúztam magamhoz, az ölembe ültettem, majd amennyite csak tudtam magamhoz öleltem. Nem akartam elveszíteni. Utólag belegondolva nem volt jó ötlet, ráadásul úgy, hogy csak egy alsónemű volt rajtam. Fordítottam helyzetünkön és lefektettem az ágyra. Szemébe néztem, melyek csillogtak a boldogságtól. Viszonoztam mosolyát, s mellkasára hajtottam a fejemet. Hallottam nyugodt szívverését, ezzel összegezve átölelve aludtam el...
Lehet már érzitek, hogy a történet vége felé járunk. Őszintén szólva ez volt a kedvdnc részem. Vicces mert épp a gramyt nézem a srácok miatt, but nevermind. I purple you all!💜💜💜
YOU ARE READING
Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/
Fanfiction[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,t...
