Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실28현실

°Jimin°

Ma műtik Larát... Egész este nem tudtam aludni, folyamatosan ez járt az eszemben.

-Jimin! Figyelj már!-ugrott el Jungkook mellőlem mikor lábára léptem véletlen. Hát igen, az alvatlanság nem jön jól edzés közben, főleg ha a gondolataim sincsenek a helyükön.

-Bocsánat Kook!-folytattam a koreót.

-Mi ez a felfordulás?-lépett be a terembe SeJin.

-Semmi Manger...- lépett közbe V.

-Van egy órátok gyakorolni még. Utána öltözés és indulunk a kórházba.-vágta zsebre kezeit.

-Manager-nim, nem akarom feltartani, de nem lesz feltűnő a hirtelen érkezésünk?-tette fel kérdését Suga, miközben fejét oldalra döntötte.

-Ez az én reszortom. Egyébként is, ti vagytok a felelősek ezért, szóval remélem egy életre elegendő lecke volt, mert a következő testisértés már nem marad hangtalanul.-nézett mindenkin végig komoly tekintetével, majd megállt rajtam a szeme.
-Te pedig,-bökött felém.
-Megértem, hogy férfi vagy már, de ebben a helyzetben is legyél férfi. Mellékesen megjegyzem mindenki előtt, hogy még senki nem csinált ekkora felfordulást, mint te. Remélem tanultál belőle.-igazította meg zakóját és elhagyta a termet. Lehajtott fejjel bólogattam. Igaza volt, hisz én teremtettem a körülöttem lévő bajokat, de én úgy gondoltam, hogy ezek mellett olyan boldogságot érlelhettem ami engem tett erőssé.

-Gyertek! Egy... Két... Há... Négy!-számolt J-hope, mire mindenki a helyére állt és a koreónkat gyakoroltuk.

***

-Krystal?-hunyorított Jin miközben a kocsinkat vártuk. Fejem felé irányítottam és megláttam a lilás-kékes hajú lányt.

-Sziasztok srácok!-intett kettőnknek, mert a többiek még bent voltak készülődni. Természetesen mi is így tettünk.
-Jungkook azt mondta, hogy mehetek veletek! Persze, ha nem gond!-mosolygott kínosan és haját hátra igazította.

-Lara biztos örülne, ha téged is meglátna ott.-mosolygott rá kedvesen Jin hyung.

-Krystaa~...-kezdett volna futni felé Jk, de amint meglátott minket, kabátja zsebébe süllyesztette mancsait és felénk bandukolt.
-Khmm, szia!-hajolt meg kissé. Érdekesen viselkedtek. Vajon mik történtek a háttérben amiről ennyire lemaradtam volna?

A gondolataimat végül elásta az izgatottságom, amikor mindenki már a helyét foglalta el a kis buszban. Kiderült, hogy Lara anyukája és a mi managerünk összeköltöztek. Eleinte furcsáltuk, hogy hogyan sikerült ezt, de elfogadjuk, hisz nem függ tőlünk.

-Nyugalom!-karolt át Tae, nyugtatóan.

-Te nem félsz?-néztem rá rökönyözött tekintettel.

-Azért, mert több milliót költöttünk arra a gépre és lehet, hogy így se fog segíteni a műtét?-húzta fel szemöldökét. Na igen... Pontosan jól ismer, hogy tudja mi jár a fejemben. Bólíntottam neki, jelezve a válasz adására.
-Ja, nem.-gördült fel szája sarka.
-Szerintem minden rendben lesz, ha enyien támogatjuk.-nézett ki az ablakon.
-Ha pedig nem sikerülne, attól függetlenül mi alkalmazkodunk hozzá.-vicsorgott.

***

Amint megérkezdünk, mintha megérezték volna a szagunkat a paparazzik, már támadtak volna le minket. Találkoztunk valami Jessicával és egy fiúval, akit szerintem már korábban láttam, Ashal.
Valószínű Lara amerikai ismerősei, mert nem beszélik a nyelvünket profi szinten, ráadásul csak Namjoonnal beszélgettek.

Kint ültünk a váróteremben és láttuk, ahogy azt a bazinagy gépet becipelik és több orvos megy be, folyamatban.

Kerek 4 órát vártunk a műtét végéig.

-Csak néhány másodpercre nézhetnek be, mert most kapott még nyugtatót.-közölte az orvos.
Mind a 12-en együtt tolongtunk be. Csak néha pislogott, de nem szólalt meg. Mintha létezne, de fizikailag nem tudna semmit se csinálni. Láttam a friss varratokat a nyakán és a füle környékén, de nekem még így is tetszett.

-Gyertek ki...-nézett rajtunk végig Mrs. Smith.
-Ha eszméleténél lesz, majd többet megtudunk.

-Ez így van!-helyeselte az ápolónő.
-Hagyják pihenni, szólunk amikor "működik"-jegyzetelt a füzetébe és mosolyogva ki invitált minket.

-Jiminh....-lehellte nevem. Rá kaptam a fejem és észrevétlenül visszafutottam.