Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실41현실

°Lara szemszögéből°

-Naaa! Ne menj haza!-ölelt át hátulról a fiúm, miközben a taximra vártam.

-Nincs semmi ruhám nálad... Mégis mibe öltözzek holnap, ha neked túl mutatós ez?-kuncogtam, ezzel heccelve Őt.

-Aish! Ne játsz már velem!-fordított magával szembe és "mérgesen" nézett rám, mire elnevettem magam.
-Nagyon vicces...-forgatta meg szemeit.

-Tényleg az vagy.-folytak már könnyeim is. Hirtelen megfogta a derekam, majd magához tapasztotta testem. Ez már ugyancsak nem volt vicces, inkább eléggé... Meglepő?

-Most is az?-suttogta szavakat a fülembe, melytől végig futott rajtam a hideg.
-Mi lenne, ha átköltöznél hozzám?-mélyített hangján, s ráharapott fülcimpámra. Uram atyám... Még sose éreztem ekkora csábítást, de próbáltam agyamra hallgatni nem a vágyaimra. Az igen kínos lenne... Úgy éreztem majd felrobbanok közelségétől, szinte vágytam rá, hogy ismét a bőrömhöz érjen vagy csak szimplán lássam szemeiben azt a ragyogást.

-Ne...h-és itt adtam neki bátorítást ahhoz, hogy mi jót csinál velem. Nagyon kellemetleül éreztem magam, hogy ennyitől képes lett volna kicsikarni belőlem egy nyögést is. Próbált elhúzódni, viszont mellkasába temettem arcom, nehogy meglássa kipirosodott arcom.
-Hét fiúval egy háztartásban?-próbáltam terelni a témát, persze a gondolataim is.
-Túl gyors lenne...

-Értem...-adott puszit fejem búbjára.
-Akkor nem aludhatok nálad?-sandított felém kacéran.

-Holnap megyek hajat festetni. Jössz velem?-néztem fel rá.

-Barna?-vigyorgott, melyre bólintottam.
-Akkor én is festetem.

Manager nemigen nézte jó szemmel, ahogy Jiminnel vihoráztuk másnap reggelinél. Kis idővel megbékélt a gondolattal, így hárman reggeliztük. Jahj, hogy mi történt este? Részben ezért rosszalt ránk SeJin. Jimin nem bírt magával és egy kis "harcot" vitattunk, ki alszik belül az ágyon. Mivel Anyukám miattunk nem tudott aludni, kiköltöztette drágámat a kanapéra. Mondhatnám, hogy vicces volt, valójában nem volt már olyan jó érzés, hogy nem mellette lehettem, ezért hajnalok hajnalán vissza akartam csalogatni Jimint. Amiből az lett, hogy a nagy kómás fejével bebicegett volna a szobámba, de lelökött egy vázát mire ismét felkeltek... Szóval nem aludtunk együtt.

-Mikor indultok?-kortyolt kávéjába SeJin, közbe újságának szentelte figyelmét.

-Tízre van időpontunk.-folytattam a pirítós vajazását.

-Vigyázzatok egymásra kölykök, jó?-mosolygott ránk, melyet viszonoztunk.
-Jimin, ne késs a próbáról!-tette le már üres bögréjét, ezzel magára vonva a figyelmet.

-Ahj, Uram nem lehetne, hogy a mai napot kihagyom?-nézett boci szemekkel Managerre.

-Nem!-zárta le a beszélgetést. Felállt, miközben koszos eszközeit pakolta, majd berakta a mosogatóba azokat és kiment a konyhából. Amint mi is végeztünk rendbe raktuk a konyhát.

-Sminket hol találok?-kiabált a fürdőbe, ahol épp az arcom tisztítottam.

-Gyere, mindjárt én is neki állok.-engedtem be, s Ő vigyorogva furakodott mellém.

-Segítesz?-nyújtotta felém a szemhéjpúdert, mire elkerekedtek szemeim.

-Öhm... Ez jó ötlet?-néztem rá félve, s aggódóan.

-Hogyne! Csináld csak.-mosolygott rám bíztatóan, mire leült a sámlira, hogy elérjem arcát...
Félénken, de megcsináltam neki és viszonylag...
-Wow! Ez tökéletes!-nézte magát a tükörben.