Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실19현실

/A házban/

Furcsa volt ismét a fiúk házában járni ilyen hosszú idő után. A legemlékezetesebb dolog itt a tűzvész volt szerintem... Utána még sokáig nevettünk azon az eseten, most visszagondolva érdekes ismerkedésnek indult.
Na, szóval mind a 8-an bejöttünk a házba. Felfigyeltem rá, hogy Krystal nem nézelődik olyan nagyon, ebből azt tudtam leszűrni, hogy járt már itt, vagy nem gondolja alkalmasnak most körbenézni. Minden esetre az első célunk amiért jöttünk az Jimin szobája volt. A leader ment elől, mi pedig, mint a kiskacsák egymás után sorakozva követtük őt. Az egyetlen lánnyal aki itt volt rajtam kívül, hátul mentünk. Nam kinyitotta az ajtót és a fiúk már neki kezdtek a helyszín 'felderítésének', de mi...

-Mi az, hogy nem mehetünk be?!-értetlenkedtem.

-Ez egy férfi szoba...-vakarta a tarkóját Namjoon.
-Nem lenne a legjobb, ha itt bizonyos dolgokra rábukkanátok!

-Mi lehet itt amit nem láthatnánk? Egy boxer? Jajj, nagy cucc...-forgattam meg a szemem.
A leader nem válaszolt csak be ment és ránkcsukta az ajtót... Pontosítva kulcsra zárta.

-Nem hiszem el...-nyavajogtam barátosnémnak.

-Mit csináljunk?-kérdezett Krystal.

-Te már jártál itt?-vontan fel a szemöldököm kérdőn.

-Egyszer, amikor a srácok aludtak és Kookal filmeztünk.-próbálta elkerülni velem a szemkontaktust.

-Kezdesz gyanúsabb lenni...-hunyorogtam 'ijesztő' módon.
-Majd kiszedem belőled, meglásd!-böktem meg mellkasát.

-Hát... Ohm...-nézett el.
-Dübörögjünk az ajtón! Ha a fiúkat felbosszantja végül úgy is beengednek!-mosolygott ravaszul.
Elismerően bólogattam, hisz mást nagyon nem tudunk csinálni... Épp ütöttem volna a fa lapra, mikor meghallottam a zár kattanását és végül szemem elé tárult Namjoon mosolygós feje.

-Bejöhettek, mivel összeszedtük Jimin kényesebb cuccait!-biccentett Tae felé kinek kezében egy műanyag zacskó volt.

-Hyung! A vibrátort itt ha...-akadt el Jungkook szava amikor meglátott. Nekem a lélegzetem állt el. No nem azért, mert a kedvencem az a... Cucc, hanem mert k*#"@ra meglepődtem...

-Öhm...-néztem Krystalra akinek feje paradicsom piros volt, csak mint nekem...

-Sze...Szerintem iszok egy pohár vizet...-indult meg lila hajú barátnőm. Ahjj hogy elmegy! Direkt csinálja!?

-Lara, menjetek be... Kook elrakta... A...-hajtotta le a fejét Jin. Szerintem, ennél kínosabb szituációt életembe nem éltem meg. Ebben a házban még mik fognak történni???

-Nem akarom tudni...-húztam el a szám kínosan.
Először én mentem be,aztán Krystal is csatlakozott abba a férfi... És egyéb szagú... Oké nevezzük tipik férfiszobának. Szóval először csak végig futattam a tekintetem a bútorokon, aztán Krystalt utánoztam, hogy mindenhová benéztem.
-Fiúk ti nem találtatok semmi gyanúsat?-kiabáltam ki feleslegesen, mert amúgy az ajtóban nyomorogtak.

-Nem találtunk semmi újat maradjunk annyiban...-mondta Hobi.

-Ahj!-terültem el az ágyán.

-Miért vagy annyira bőze és akaratos?-kérdezett Kook.

-Mi? Én? É-fordítottam el a fejem amikor megláttam egy képet a komódon.
-SRÁCOK!-ültem fel és kaptam a kezembe gyorsan az említett tárgyat.

-Ez egy közös képe Suzyval, és?-ült mellém Jin.

-Nézd a hátteret! Ez hol van?-adtam a kezébe.

°Jimin szemszögéből°

-Hova is mehettem volna az elszökésem után? Egyedül akarok lenni, de te olyan aranyosan végighallgatsz, hogy nem üldözlek el!-beszéltem hozzá.
-Na, gyere pattanj fel ide!-pacskoltam meg az ölemet jelzésként.
-Esküszöm megtartanálak, te kis mókus!-simogattam meg a buksiát a kis rágcsálónak.

Ebben a helyzetben kívülről nézve, olyan lehetek mint egy skizofrén... De még mindig nem dolgoztam fel Suzy halálát... Ezt egyáltalán lehet?

Miután kiszöktem a kórházból sokat gondolkoztam, hogy hova is menjek. A hotelben megtalálnak, otthon nem lennék egyedül, ahogy a szüleimnél se... Szóval kerestem egy helyet ami Suzyra emlékeztet. Itt az erdőben nem zavar senki és olykor-olykor látom a múltat itt.

Ide hoztam az én drágámat amikor elhívtam az első randinkra. Nem egy 5 csillagos étterem és nem is egy mozi vagy egy szálloda, de Suzy értékelte. Ahogy itt járkáltunk Ő a színesebbnél színesebb virágokat szedte össze. Amikor leültünk egy kevésbé fás résznél, akkor font a virágokból 2 koszorút nekünk.
Amint visszaemlékeznék rá... Folyton könnybe lábam a szemem. Nehéz. Nehéz így élni...

Szóval érdekes, mi? Itt még egy paparazzi sem bukkant fel, csak az új legjobb barátom vörike a mókus. Mondjuk igaz, hogy nem ettem egy hete főtt ételt és nem aludtam ki magam rendesen, de megérdemlem. Megérdemlem, mert cserben hagytam és nem védtem meg Suzyt.

-Ő nálam sokkal jobbat érdemelte volna, igaz?-beszéltem-ismét-a mókushoz.

-Nem te tehetsz róla!-válaszolt.

-Remek! Még képzelődöm is.-sóhajtottam egyet.

-Rólam?-szólalt meg ismét, de várjunk csak! Olyan ismerős ez a hang. Ez... Vagyis Ő... Megfordultam és...

___________________

Haligali! Megpróbálok hetente részeket hozni, de gimis létemre sokat kell tanuljak ami, igaz szar indok, de nem tudok mit csinálni.
Köszönöm, hogy elolvastad!