Másnap már egyedül keltem. Anya jött be korán, hogy segítsen tisztálkodni, aztán elmondta, hogy délre jönnek Jessicáék, mert SeJinékkel elmennek a fiúk Japán turnéjukra. Hihetetlenül kellemes, nemde? Nem akarom magam sajnáltatni, de elmondhatták volna előre, tudjam, hogy egyedül leszek frissen műtve. Pontosabban majdnem egyedül. Kicsit elhidegültem Ash-éktől és már jó rég beszéltünk. Nagyon örültem nekik, mert eljöttek idáig Koreába meg minden...-Hello!-hallottam meg hangját amerikai haveromnak.
-Szia Ash!-erőltettem magamra egy mosoly. Te jó ég, már rég beszéltem angolul...
-Jobban vagy?-ült le a székre ami épp az ágyam mellett helyezkedett el. Bólintottam egy aprót, de azonnal megéreztem a fájdalmat a nyakam felől, ezt az érzést elfolytottam összezsorított álkapcsommal.
-Jessica hozza az ebédet. Addig, gyere megfésülöm a hajad.-állt fel helyéről, s nekem is segített felülni. Iskolás korunk óta tudom, hogy imádja fésülni a lányok haját. Furcsa, hogy nem fodrász.-Sziasztok!-jött meg régi legjobb barátnőm. Én is köszöntem és ismét lezajlott a rólam való kérdezés. Míg Ash ki nem fésülte a hajam, síri csend volt. Aztán Jess megtörte ezt a légkört.
-Mondanom kell valamit.-állt elém még visszafeküdtem. Lehajtotta a fejét és a pulcsija ajját piszkálta. Valami gyanús volt.-Valami baj van?-húztam össze a szemöldököm.
-Nem akartuk, hogy harmadik keréknek érezd magad, Lara.-közeledett Ash.
-De,-fogott rá Jessica kezére és egymásra tekintettek.
-Jessel együtt vagyunk.-egyszerre néztek rám. Mosolyom az egekben lehetett, s hirtelen olyan izgatott lettem.-Szinte tudtam.-kuncogtam fel.
-Annyira örülök nektek.-tártam szét karjaim. Értve a jelzést jöttek hozzám, egy közös ölelésbe vontak.-Van még valami...-húzódtak el tölem. Egy darabig ismét csent lett, majd észrevettem a fiú kezét a barátnőm hasán. Ez most...
-Igen, Jessica várandós.- mosolygott büszkén az "apa".Egész nap ott voltak velem a kórházba, ahogy a következő 1 hónapban. Nagy vonalakban mesélve, segítettek haza költözni, és ott is voltak velem, de márcsak 2 napig, ugyanis viszzatértek L.A.-be. Jessen látszott a változás. Sokkal felelősség teljesebb volt és gondoskodóbb, na meg persze komoly. Ezeket ugyanúgy elmondhatnám Ashről is, csak azért Ő megtartotta a bohókás vonalát. Ami még inkább meglepett, hogy naponta kaptam virágot Jimintől. Igaz nem személyesen adta oda és még csak nem is keresett, mióta Japánban vannak, de ezek a kis gesztusok is sokat jelentenek nekem. Megértem, ha fáradt a turné miatt, mert a többiek is azok. Viszont én minden fellépésüket próbáltam liveban követni. Ma viszont haza érkeztek, éppen ezért várom anyukám az ajtóban.
-LARA~!-nyitott ajtót és egyből halkult el hangja, amint meglátott engem.
-Szia, Anya!-segítettem kibújni a kabátjából.
-Jó újra látni!-adtam puszit arcára.-Jól vagy?-villantott őszinte mosolyt, s beljebb jött a hatalmas bőröndjeivel.
-Persze, milyen volt japánban?-érdeklődtem gelőle.
-Fárasztó...-indult volna kicsomagolni, de idejében megállítottam, ahogy nevét kiáltottam.
-Mond,-fordult vissza.-Hiányoztál.-futottam, hozzá egy ölelésre. Édesanyám szemében hasonlíthattam az 5 éves énemre, mindig így csináltam amikor kicsi voltam. Érdekes, de kiskoromtól kezdve jó kapcsolatom volt vele. Sosem bántott és én is mindig a legjobbat próbáltam kihozni magamból.
-És köszönöm, hogy fizettél minden kezelésem.-szorongattam meg.-Jajj, kincsem. Nekem is hiányoztál.-simított hajamra.
-De honnan vetted ezt? Én csak az orvosi ellátásod fizettem.-értetlenkedett.-Mi? Akkor ki volt?-kerekedtek el szemeim.
-Jimin.-mosolygott rám.
-Ho...Hol van most?
YOU ARE READING
Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/
Fanfiction[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,t...