Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실33현실

°Jimin°

-Gyere gyorsan, csinálj róluk képet!-hallottam anyám visítozó hangját. Hogy mi baja? Fotó?
Amint kinyitottam a szemem láttam a szüleim vigyorgó arcait, apám pedig a telefonjával csinált képet... Rólunk? Várj...

-Anya~!-kiabáltam neki, amikor elkezdett tapsikolni a sikeres akciójukon. Hát így jártunk, ha már ugyanúgy keltem, ahogy elaludtam, viszont Lara alattam még aludt. Egyik keze a hajamban volt, míg másik a hátamon terült el. Az én fejem ugyanúgy a mellkasán volt és derekát öleltem két karommal. Persze anyám kihasználta az alkalmat, hogy nyitott ajtónál aludtunk el...
-Ne keltsd fel!-suttogtam eréjesen grimaszolva, nyomatékosítottan a helyzetet.

-Gyere csak ki!-intett kinyújtva a nyelvét. Istenem, most végem lesz.
Két karomra támaszkodva néztem le a lányra. Haja kócosan hullott az arcába, melyet kiigazítottam. Adtam egy puszit a homlokára, majd halkan próbáltam kiszállni az ágyból, felkapni magamra valami ruhát, végül ahogy ez sikerült viszakozva mentem ki a konyhába.

-Kávé?-nyújtotta felém a poharat Apukám.

-Jó reggelt.-vettem ki kezéből és beleittam a meleg, keserű nedűbe.
-Gonoszak vagytok.-szűkítettem össze a szemeim.

-Már lefeküdtetek?-fordult hátra a tojás sütés közben az egyetlen női személy a konyhában. Kérdésére kiborultam ezért hirtelen felálltam és az asztalra csaptam.

-Ne kelts zajt!-forgatta meg a szemét másik szülőm.

-Anya, túlzásba viszed nem hiszed?-túrtam bele a hajamba.

-Szóval igen?-emelte fel szemöldökét. Nem hiszem el.

-Nem, Mrs.Park.-jelent meg a konyhába a felhozott személy. Meghajolt és helyet foglalt a székem melletti helynél.

-Jó reggelt!-mosolygott anyám, mint a vadalma és oda ment Larához, hogy puszit adjon arcára. Ch... Azt csak én csinálhatom. Visszaültem a helyemre karbatett kezekkel.
-Miért duzzogsz Jiminie?

-Mostmár igazán befejezhetnéd.-forgattam meg a szemeim.

-Mi a baj?-értetlenkedett a mellettem ülő lány.

-Csak morcos, mert még nem férfi...-gügyügött az a nőszemély.

-Anyuka, hagyja békén Jimint kérem.-szólalt meg Lara.
-Nem vagyunk együtt, nem kell kérdőre vonni...-halkult el.

-JIMIN!-nézett rám hirtelen apám.
-Mit csinálsz ezzel a lánnyal, ha nem vele vagy? Van vér a golyóidban?-bökött a mellkasomra. Na kösz.

-Mr. Park, Jiminnel csak munkaköri kapcsolatunk lehet.-mondta halál komolyan és a pirítóst kezdte el enni, amit anyám elé tolt. De én akkor sem értem... Akkor a tegnapi mi volt?

-De ti együtt aludtatok.-mutatott kettőnkre meglepett fejjel. Jól látod, én sem értek a nők nyelvén.

-Egy nehéz időszakom van a műtétem óta, a támogatást kicsit túlzásba vitte...-fújta ki a levegőt nehézkesen miközben az asztalt pásztázta. Erre mindenki elcsendült. Szerintem ez miatt kezdett el enni a család. Aztán Lara az asztal alatt megfogta a kezem. Nem nézett rám. Csak evett tovább, miközbe hüvelykujjával simogatta kezem. Nagyon összevoltam zavarodva. Valahol mégis megvilágosodtam... SeJintől kell engedélyt kérjek ezért a szépségért. Mindent megteszek érte.