Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실30현실

° Lara szemszögből°

Arra keltem fel, hogy eszméletlen melegem volt. Mégcsak a szememet sem nyitottam ki, úgy emeltem volna fel a kezem, hogy kitakarózzak, de valami... Vagyis Jimin rászorított a kezemre. Itt maradt... Olyan édes tőle.

-Nyugi, még van időd pihenni.-dörmögött orra alatt. Éppen a működő gépek világították meg annyira az arcát, hogy meglássam felduzzadt szemeit, melyek álmosan pislákolva figyeltek engem.

-Nagyon melegem van.-nyüszörögtem.

-Lázas vagy?-ült fel. Nem engedte el a kezem, e helyett a másikat helyezte a homlokomra.
-Úgy tűnik, nem, de hívok egy orvost...-állt volna fel, de most én szorítottam az Ő kacsójára.

-Ne menj sehová...-sóhajtottam egyet. Fejemet még nehezen tudtam megmozdítani, viszont látásszögemből nézni tudtam Őt.
-Segíts felülni. Inni szeretnék.-nem szólalt meg, csak kitakart óvatosan, majd felém hajolt.

-Szabad?-tette a tarkóm alá az egyik kezét. Kicsit "bólintottam" válasz képp, mire erőt vettem magamon. Egyből mellém ült, s úgy tartott karjaiban, mint az anyukák szokták a kisgyermeküket.
-Menni fog.-mosolyodott el halványan. Egy kicsit tolt rajtam, így teljesen fel tudtam ülni. Porcelánként bánt velem, amit jelenleg ezerszer megköszöntem neki belül. Annyira sajnálom, hogy az érzéseim szállnak. Miután kiszáradt torkomon lefolyt a víz, kellemesen sóhajtottam egyet.
-Nem akarlak téged is elveszíteni.-simítgatta a hátam.
-Jobban vagy?-terelte a témát egyből, amint látta, hogy nem jutok szóhoz.

-Kissé jobban. Füleim és alatta a nyakam környekén még nagyon fájnak a varratok, de jobban érzem magam, hogy itt vagy.-fejem mellkasára döntöttem s ujjaimat birizgáltam.
-Hi...hiányzott a hangod.-makogtam, miközben arcom elpirult. Nem mondott semmit, csak átölelt. Egyik kezével visszahúzta a takaróm, mellyel betakart, másikat pedig mellkasom előtt keresztezte, az arcomat simogatva aludtam vissza.

rere__zan nak egy ismét cuki de rövid rész ❤❤❤💜💜💜