Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실5현실

-Lehetne egy kérdésem?-nézett rám miután kezét a kilincsre emelte. Engem tényleg nem fognak békén hagyni és ebbe bizony bele kell törődjek... Egy érdeklődő ,,Hm"-ögés után, tért a tárgyra.
-Ne vedd személyeskedésnek ,de hogy-hogy a mi nyelvünket beszéled?-egyáltalán nem személyes RM... Hozzá kell szokjak, ahhoz hogy egyedüli lányként zaklatni fogtok, viszont remékem a ciklusomról nem kérdeznek, haha...

-Igazából a mamám szülővárosa Koreában volt így megtanította nekem és az anyukámnak is a nyelvet.-mondtam el egy szuszra.

-Ezért is éltek itt?-tett fel egy újabb kérdést. Szívem kihagyott egy ütemet, mikor apámra gondoltam... Nem... Ezt nem mondhatom még el nekik...

-Ez hosszú story és nem lenne erőm elmagyarázni ,de majd elmondom ,ha olyan kedvemben leszek. Amúgy, ha az lenne a lényeg ,hogy amerikai vagyok-e akkor megmondom ,hogy igen az vagyok.-gördült fel a szám széle hamisan. Szegény nem tudja mit érzek, de erősnek kell mutatkozzak.

-Oké! Amúgy egész jól beszéled a nyelvet!-bólogatott elismerően.

-Köszi!-mosolyogtam. Kinyitotta az ajtót és illedelmesen előre engedett, mire csak tátott szájjal néztem meg a belső terepet.
-Aztaaaa! Itt laktok?-fordultam felé.

-...Ömm... Igen?-nevette el magát.

-Ez hatalmas! Mondjuk nem csodálom... 7 fiú egy lakásban...-ingattam a fejem.

-Néha 8!-nevetett tovább reakciómon. Bocsánat, de miképp ti meg akartok ismerni ez már alap feltétel, nem?

-8? Ki a nyolcadik?-néztem értelmetlen fejjel.

-Van, hogy a manager-nim is itt marad amikor bulizunk.-vette le a cipőjét, s követtem a példáját.
-Figyu! Nem szeretném, hogy megfázzál ezért oda adom Jungkook egyik papucsát!-nyújtott felém egy marveles lábbelit. Mosolyogva bólintottam egyet, belelépve a vagy 6 számmal nagyobb pacskerbe. Na mindegy az a lényeg, hogy csoszogva indultam el RM után a nem is tudom... Konyhába!

-Szia Lara! Megjöttél? Még korán van...-nézett az időre Jin, aki éppen a konyhában bűvészkedett.

-Szia Jin! Szeretek korábban megjelenni mint késni,de... Mi jót csinálsz?-néztem szét.

- Pácolt csirkét! Szereted koreai módra?-mosolygott miközben engem nézett a válla felett.

-Még nem ettem koreai módra ,de biztos finom!-nevettem fel kínosan.
-A többiek?-néztem Namra.

-Azt hiszem a szobájukban. Mindjárt jövök! Szólok nekik ,hogy itt vagy.-mutatta felém az ujját, ezután el is ment.

-Na~... És tetszenek a számaink?-kérdezett Jin nekem háttal. Kérkedős...
-Vagy te nem szereted a koreai zenéket?-fordult meg, majd neki támaszkodott a pultnak.

-De! Én nagyon is szeretem, sőt még a japánt is! A ti számaitok is jók.-vakartam meg tarkóm kínosan, viszont próbáltam határozott hatást kelteni.

-Feltehetem az egyetlen kérdést, melyet minden A.R.M.Y-nak felszoktunk?-döntötte oldalra a kobakját aranyosan mosolyogva.

-Ömm... Tessék?-néztem rá értetlen fejjel.

-Hah! Akkor úgy kérdezem ki a biasod...-vigyorgott kissé kínosan.

-Ja~... Még nem tudom... Ha úgy nézzük régebben nem hallgattalak titeket úgy...-húztam el a számat.

-Értem...-bólogatott egyhangúan.

-Ohh, hello Lara~!-karolt át valaki hátulról.

-Sz-Szia Kook!-köszöntem neki majd levettem a kezét a vállamról. Vele szembe fordultam,s megláttam a mellette lévő személyt is.
-Hello neked is Suga!-üdvözöltem.