Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실34현실

°Jin szemszögéből°

-Jimin hol van?-karoltam át Namjoont.

-A szüleinél, de szülinapjára már itthon lesz.-nyomkodta telefonját.

-Unatkozom.

-Pihenj...-válaszolt monoton hangon.

-De a repülőn már aludtam.-nyüszögtem.
-Kaja van és tisztaság a házban... Ez szokatlan, nem csinálhatok csak úgy semmit.-nevettem fel kínosan.

-Kérdezd meg, hogy van Lara. Az új koreót elvileg vele kezdjük el.-nézett rám.

-Ooo! Akkor megyek!-kócoltam össze haját.

-Csak ne engem idegesíts...-suttogta aztán amikor látta, hogyan nézek rá inkább kajánul rámmosolygott.

°Lara szemszögéből°

Rá kellett jöjjek, hogy a gyógyulásom után ismét illeszkednem kell a régi kerékvágáshoz. Tánc koreográfus vagyok, emiatt pedig a fiúk csak munkatársak lehetnek számomra.
A reggelit, amit Jiminnel s szüleivel töltöttem el, kényelmetlen volt. Lehet én keltettem feszültséget, de egy idollal nem játszadozhatok.
Miután végeztünk elköszöntem tőlük és megköszöntem az ottlétet. Nem válaszoltam Jimin kérdéseire, mégcsak a hívásait se vettem fel. Láttam rajta a zavartságot, viszont őszintén bevallva én sem értem saját magam. Olyan utalásokat teszek amiket nem szabadna, ezzel felkeltve Jimin figyelmét valami olyanra, amit nem érhet el.

-Hello, Anya!-érkeztem meg házunkba. Köszönésem viszonozta, aztán hang után menve indultam a konyhába.

-Kész a kaja. Viszont, mennem kell elintézni a csekkeket. Szóval legyél jó.-adott puszit.

-Mégcsak most jöttem haza.-biggyesztettem le a szám.

-Jó, majd este filmezünk, miközben dumálunk az életről. Mit szólsz hozzá?

-Rendben. Akkor mehetsz.-lett jobb kedvem.
-Viszont én is elmegyek itthonról. Jól jön a tánc terem.-öltöztem volna, de anya nem hagyta annyiban.

-Lara, a varratok még nem estek ki. Addig pihentesd a füled!-ignorált mutató ujjával.
-Jah! Jin nemsokára megérkezik!-nyitotta ki az ajtót és egy gyors elköszönés után, meg nem várva a reakcióm, elment.

Lehet most nem leszek anyum kedvence, de biza elkezdek itthon gyakorolni. Átöltöztem egy kényelmesebb melegítőbe és bekapcsoltam a manager által elküldött új album listáját. Még nem is hallottam ezt a zenét, de már a lépések maguktól jöttek. Pont egy fej mozdulatot csináltam ami tönkre tette a mai napom, ugyanis egy nyilaló fájdalmat éreztem meg a műtéthelyeknél és néhány pattanást. Persze ez csak az elején volt. Összerogytam fájdalom küszöböm elérve és a nyakamra helyeztem kezeim. Éreztem, ahogyan folyik rajta a vér, ekkor megbántam, hogy nem fogadtam szót se az orvosoknak se anyukámnak. A szúró érzéstől felnyögtem, majd kinyílt az ajtó hirtelenjében.

-Úristen, te lány!-dobott el mindent Jin, s jött oda hozzám.
-Mi történt?-nézett a kezemre, aztán a vér eredési helyére. Már mindent elbuktam, nem hazudhatok neki.

-Oppa...-sóhajtottam és próbáltam felállni amiben segített.
-Táncolni akartam...-grimaszoltam, miközben a fürdőhöz igyekeztünk.

-Lara, nem tudom mit csináljak veled, inkább bekötöm a sebed és menjünk be a kórházba.-ültetett le a kád szélére, ellent nem tűrően.

-Jin, nem akarok visszamenni. Mit szólnak majd, ha megtudják, hogy nem az előírtak szerint pihentem.-sírtam.

-A te felelősséged, vállald.-mérgesen válaszolt, még sosem láttam így.
-Viszont, ha neked lesz bajod, azt nem ússzuk meg! Nem hiszem el, most épülnél fel! Mit csinálsz te?-csapta le a kötszeresdobozt és a vállamnál fogva megrázogatott enyhén. Nyakán lévő erei kidudorodtak, a feje vörösen égett. Itt jöttem rá. Elrontottam mindent. Amikor patakokba folyó könnyes szemeimbe nézett, megállt a levegő. Látta megijedt arckifejezésem, ami mindent elárult. Furcsa, hogy az ember mennyire nyíl ki az idő során, nemde?

-Annyira... De annyira sajnálom Jin!-húztam magamhoz és fejem a mellkasába fúrtam. Hátamnál keresztbefonta kezeit, s közte zokogtam. Jelen pillanatba olyan volt nekem, mintha apám ölelne. Hasonló volt az illata és a nyugtató simogatása.
-Me...menjünk a khorházbha...-szipoktam.

-Elviszlek, de-vállaimra emelte kezét és kellően lehajolt, hogy tartsa a szemkontaktust.
-Nem mondom el az anyukádnak, oké?-adományozott meg egy bíztató mosollyal.
-Cserébe beszámolsz nekünk a gondjaidról, rendicsek?

-Rendben...-töröltem meg a szemeim. Ahogy ígérte, bekötötte a vérző sebem és elvitt a kórházba. Ott véletlennek állítottuk be a balesetet, de 3 öltéssel pótolniuk kellett azt. Szerencsére kaptam rá krémet és gyógyszert, a másik szerencsénk pedig, hogy szülőm előtt hazaértünk, így egy garbót magamra tudtam venni..
Ahogy megérkezett, 3-an vacsoráztunk, utána beraktunk egy filmet és Jin kezdett el faggatni.

-Hallottam Jiminnél voltál tegnap. Megbeszéltétek?-helyezkedett el a kanapén.

-Erre én is kíváncsi vagyok.-kortyolt bele anyukám a teájába.

-Igazából... Nem beszéltünk meg semmit... Vagyis annyit mondtam a szüleinek, hogy nem vagyunk együtt...-kényelmetlennek éreztem, ismét rólam van szó. Valahol pedig megkönnyebbülés volt számomra, mert kibeszélhettem magamból.

-Nem? De nála aludtál kislányom!-húzta fel szemöldökét kérdőn.

-Együtt aludtunk, de rájöttem valamire...-itt elhalkultam. Szerintem várták a csodát, hogy mikor szólalok meg, de össze kellett kapjam magam, nehogy ismét bőgjek.
-Jimin egy sztár. Több millió rajongója van és itt vagytok neki. Mielőtt megérkeztem volna, akkor is boldog volt, viszont felbolygattam az életét. Ráadásul összezavartam. Nagyon sokat bántott lelkileg engem, s igaza volt, amikor azt mondta nem érhetek fel Suzyval szemben. Megfogadta a tanácsom, hogy ne a múltban éljen, de szeretetre vágyik, amit nem biztos, hogy nálam lel meg. Megköszöntem neki a mostani-folytattam volna, de Jin...

-Na, állj csak meg...-összehúzta szemöldökeit zavarodottan.
-Ismertem Suzyt, Ő egy jó ember volt, viszont sose tudtam semmit a kapcsolatukról, ennek ellenére én vettem észre egy dolgot. Igen, Jimin szeretetre vágyott. De Lara, te voltál neki a szeretet. Azzal, hogy kimentél tanulni, Ő valaki olyat keresett aki te vagy.-bökött felém ujjával.

-Azt mondod ezzel, hogy Jimin Larát látta meg Suzyban?-értetlenkedett a legidősebb.

-Igen! Suzyval mégse találták meg a közös, művészi pontot. A lány halála után azért tolt el annyira, mert tudta, hogy téged szeretett igazán és félt, hogy Suzy miatta halt meg.-nyelt egy nagyot.
-Beképzelte magának, mert boldog akart lenni. Még sosem láttam olyan felszabadultnak, pozitívnak, még mikor veled töltötte el az idejét.

-Annyira szeretem Jimint...-megnyaltam a szám, ami kiszáradt.
-Tudod anyával erről már beszeltünk réggebben... Nem akarom, hogy megutálj, viszont csak veled megosztom...-túrtam hajamba idegesen. Anyára néztem, aki bólintva adott engedélyt.
-Jin, én...