Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실44현실

Amint hazaértem összedobtam valami finomat, mert nagyon éhes voltam, s SeJinék csak késő este jönnek haza. Nem volt valami jó érzés egyedül elfogyasztani a kajám. Üresnek éreztem magam, bár tudtam, hogy Jiminnek muszáj volt dolgoznia. Csak ültem a széken és szemeztem a telefonommal. Rá írjak vagy ne? Mi van, ha zavarom? Vagy, ha miattam nem tud rendesen koncentrálni majd?
Kettős érzés fogott el. Az egyik belső hangom azt monda: Gyerünk, erre vár. Míg a másik: Ez rossz ötlet! Tudod! Munka, munka, munka!
Ő vajon mit tenne? Istenkém... Miért ilyen bonyolult ez? Miért bonyolítom le ennyire?
Lara! Te fasza csaj! Ő a pasid! Gondoskodj róla! Egyből kezembe vettem a tárgyat, majd megnyitottam a beszélgetést és... Mit írjak neki? "Hogy vagy?" Nem... Az gáz... "Mizu?" Nem, az se...

Fársztó volt a próba?

Ez talán megteszi, nemde? Szóval elküldtem és ott néztem, kb 10 percig hátha válaszol, de semmi. Biztos keményen dolgoznak... Aish, mit csináljak? Miért van ilyen könnyű munkám, ennyi fizetésért? Ooo tudom! Elkezdek pakolni! Mivel ez a tevékenység se kötne le egyedül, áthívtam Krystalt. Rég beszéltünk és egy kis csajos délután sem árt. Sokat nevettünk, de komoly dolgokrol is szó esett... Bár nagyon furcsa volt számomra. Olyan volt, mintha valamit nagyon titkolt volna, ámbár amint rákérdeztem Ő témát váltott gyorsan.

Aztán viszonylag gyorsan beesteledett. Felajánlottam neki, hogy nálunk aludhat, viszont korán kellett volna kelnie az edzések miatt. Megint szomorú voltam, vagyis lehangolt. Mit fogok csinálni, majd a kis kócerájomban, ha már itt se bírom ki nélküle. Nem tudom, normális e, de nincs egy olyan perc amikor nem Ő járna a fejemben, ott motoszkál a gondolataimban, ez miatt érzéseim felerősödnek felé, majd egyre lehangoltabb leszek, mert tudom, hogy nincs mellettem. Mégrosszabb volt, nem válaszolt az üzenetemre. Szóval ilyen érézés... Anyáék még este 10-kor se voltak itthon, így elmentem aludni. Nehezen, de elnyomott az álom.

***

Kb hajnali 4 lehetett, amikor arra keltem, hogy túlságosan melegem van. Leszedtem magamról Jimin kezét, majd felültem. Várjunk csak...

-Jimin?-szólaltam meg alap hangomnál kicsit hangosabban, véletlen...

-Mond édes...-dünnyögte orra alatt a szavait, miközben pillái rezzenés mentesen ültek arcán.

-Te mióta..?-suttogtam inkább.

-Ne... Aggódj. Nemrég jöttem, a manager hozott...-paskolta meg a párnámat, jelezve feküdjek vissza.
-Olyan meleg van... Nem kapcsolnád le a fűtést?-persze. Most, hogy lefeküdtem melléd még álljak is fel...

-Szerintem te se akarod, hogy kikászálódjak...-feküdtem vele szembe, mire kinyitotta a szemeit. Hirtelen kaján mosolyra húzta száját. Először azt hittem rosszul látok, de megfogta a takarót és könnyed mozdulattal lehúzta kettőnkről. Persze... Nekem is ilyenkor kell sportmelltartóban és bugyiban aludnom, mi?! Annak örültem, hogy a sötétbe nem látta az egyre csak égő, s pirosodó arcom. Szeméremkedésemben mellkasom előtt kereszteztem a karom, majd felhúzva a lábam fordultam neki háttal.

-Jó éjt kincsem.-tette át rajtam kezét és lábát, majd megpuszilta a nyakam, mitől végigfutott rajtam a hideg, hiába volt annyira forró a helyzet. Csupasz mellkasa hátamnak nyomódott, persze megéreztem alul... Azt... Igen. De jobban foglalkoztatott az illata, minél álmosabb lettem. Azonban elnyomott az álom, ismét.

***

Reggel nem akartam kimászni az ágyból. Egyrészt azért, Jimin olyan aranyosan szuszogott mellettem, másrészt nem is tudtam volna, ugyanis úgy szorított magához, hogy a paszirozógép megirigyelte volna. Egyébkent is sokáig dolgozott ez ellen mit tudtam volna tenni?

-Miért vagy ilyen helyes?-tűrtem el szeméből fekete tincseit.

-Te meg hová mész?-szólalt meg hirtelen, mitől szemeim kétszeresére nőttek.

-Hogy érted?-húztam fel a szemöldököm. Hová mennék? Hát, itt fekszek mellete. Mégcsak mozdulni se mozdultam egy centit se innen.

-Mik azok a doboz halmazok? Este majdnem feldöntöttem...-fürkészte arcom kíváncsian. Ja, igen... Neki meg sem említettem. Ezaz Lara, igazi barátnő vagy... Most hogy nézzek rá így?

-Öhm, elköltözöm innen.-nyeltem egy nagyot a torkomba keletkező gombóc miatt. Miért vagyok ilyen feszült?

-Képzeld, rájöttem.-kuncogott, majd kezével felsegítette fejem, így pont szemébe láttam.

-Két utcára van innen egy kis lakás. Közel van anyáékhoz és a belvároshoz is. Úgy gondoltuk, már igazán egyedülhagyhatom Őket és én is élhetem tovább az életem felnőve.-mondtam neki. Kicsit kellemetlen volt, mert pont neki nem mondtam el. Mégis megjelent arcán az az "imádlak, ugye tudod?" mosoly.

-Szóval egyedül fogsz ott élni?-fordult hátára, így rálátást kaphattam mesztelen mellkasára. Inkább én is úgy tettem mint Ő... Így legalább nem láttam, csak a falamat. Igen, a fal nem öl meg. Ez reális.

-Hidd el, akármikor átjöhetsz.-nevettem fel.

-Tudom...-ült fel, s felém hajolt. Hát ezt nem hiszem el.
-Tudod mi maradt el, ugye?-nyalta meg a száját. Ebbe viszont úgy belepirultam... Most arra gondolt, vagy... Jimin! Istenem!

-M...Mi?-remegett meg a hangom, ahogy egyre közelebb hajolt hozzám.

-Aish, olyan édes vagy!-adta fel, ezért felült nevetve, miközbe fejét hátra hajtotta. Én pedig csak feküdtem ott és páromat néztem bosszúsan. Ez most szórakozik velem?
-Csak a reggeli csókot halasztottuk el.-vihorászott, mintha már nevetőgörcsben szenvedne. Szóval ez... Mi más? Annyira hülye vagyok. Hogy gondolhattam ilyenre? Képzeletben arcon csaptam magam néhányszor, hogy kijózanodjak egyrészt a látványtól, mert egyszál boxerben mozgolódott mellettem, de az előbbiért is járt.

-Nemhogy idehajolnál, inkább ott nevetsz rajtam...-várj! Ezt hangosan kimondtam? Biztos, mert Jimin rám kapta a fejét, miután leállt tevékenységében.

-Ha ennyire akarod!-fogta meg hirtelen az arcom és lecsapott ajkaimra. Csókunkba belemosolyodtunk mindketten, de ettől volt igazibb. Viszont megijedtem, amint keze a derekamra siklott. A hideg keze perzsdelte csupasz bőröm, ez nagyon kellemes érzés volt.

-Ma,-húzódott el, majd egy puszit nyomott az orromra.
-Elmegyünk,-nyomott egyet az arcomra.
-Ketten,-kaptam egyet a homlokomra, s kezdtem élvezni játékosságát.
-A városba,-a másik orcámfelére is jutott.
-Hogy jobban ismerd a környéket.-a végén a számon végezte.
-Utána visszajövünk, pakolsz be néhány cuccod, majd átmegyünk hozzánk, mert megígértem neked egy Bangtan vacsit.-érintette össze homlokunk.

-Benne vagyok!-mosolyogtam, mint egy kislány, miközben ujjaimmal haját piszkáltam hátul.

-Most majdnem mondtam valamit.-harapott ajkára, hogy elfojtsa ismét előtörő nevetését.

-Igazad van, tényleg vicces.-csíptem meg a tarkóját, mire felült.

-Te!-mutatott rám mérgesen.

-Én megyek öltözni!-ugrottam ki az ágyból, bár elfelejtettem, csak a fehérneműim takarják testem, így Jimin kihasználta és gyorsabb volt. Szóval belecsípett a fenekembe, mitől gyorsabbra vettem a tempót és bezárkóztam a fürdőbe.