Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

끝47끝

A comeback után nehéz időn mentünk keresztül. A fiúkat eláraztotta a sok fellépés díjjátadókkal és interjúkkal, majd a liveokkal is. Sokat ünnepeltek, együtt voltak, mint egy hatalmas család. Ugyancsak kiestem a szerepből, de nem bántam. Miattuk is. Legalább tudtam költözködni, ami lassan teljesen beszerelt otthonomba kapaszkodik. Ők pedig élvezték egymás társaságát és a nagyobbnál nagyobb sikerélményeket, ahogy régen is. Sokszor ittak, igaz minden porcikájukat féltettem, rá kellett jöjjek, hogy ez a kapcsolat amit kiépítettek maguk közt. Sosem fog változni. Ők így egy nagy 7-es csomag. Évekkel később hiába lesznek gyerekeik, feleségük, családjuk. Összetartóan fognak viselkedni. Éppen ezért tisztelem Őket. Más fanok, szinte biztos lennék benne, hogy már ájulásig hívnák az idol pasijukat, majd vinnyognának naphosszat, hogy nem keresi fel a barátja Őt, pedig a barátnője. Én pedig, nyugodtan vártam Jimin hívását, minden nap. Hetekig nem keresett fel, s nem haragudtam rá. Bár írtam neki néha üzeenetet, melyre egy szivecskét dobott csak, de ez is megtette, mert tudtam, hogy gondol rám. Nem is éreztem volna jól magam, ha miattam idegeskedne a fellépéseken-és még sorolhatnám- azért, mert hívás lavinát indítanék, majd hiába hiányzom neki, rosszabbul érezné magát, míg meg nem látszana rajta. A néhai erősítő próbákon kívül nem láttam, persze ott is munkaviszonyban voltunk, annyira épp elegendő volt. Láttam, hogy minden rendben rajta. Nem fogyott, nem betegedett le és a mosoly az arcán ott ült folyton folyvást. Egyébként, mégha a smink el is takarta, tudtam mennyire fáradt. Ahogy a többiek is.

Majdan a mai nap kaptam róla először igazi élő jelet. Mégpedig magához hívott át. Este 10kor végeztek, így későn indultam.
A srácok, csak néztek amikor megláttak a kapuban.

-Szia, csajszi!-emelt meg Tae, mitől szívrohamot kaptam.

-Neked is szia!-nevettem fel.

-Taehyung! Rakd le!-hallottuk meg Jimin rekedtes hangját.

-Hallottad a főnököt.-mosolyogtam le rá, miközben felénk közeledő alak felé biccentettem fejemmel.

-Felőlem, okés!-rakott le hirtelen, alig bírtam megállni a lábamon. Sunyin megfordult és Jimin előtt megállt.
-Na gyerünk!-kapta fel fiúm. Hát kész ez a csávó... Nem értem honnan szerzett ennyi energiát magának. Késő van.

-Sziasztok!-hajoltam meg a többiek előtt is.

-Jó ismét itt látni. Eltűntél.-mosolygott Jin.

-Inkább menjünk. Hulla fáradt vagyok!-nyavajgott Hoba.

-Nem is akartalak titeket zavarni!-hajtottam le a fejem szégyenkezve.

-Erről szó sincs! Csak tényleg kimerültünk!-bólintott Suga.

-Kook! Nyisd az ajtót!-futott előre V, miközben Jimint tartotta menyasszony pózban. Kész, ez a látvány mindent megér!

***

-Lefürdesz?-nézett a fürdőajtóra szerelmem, miközben pulcsiját vette le.

-Már otthon megtettem...-segítettem neki levenni, mert nem nagyon boldogult fáradtsága miatt.

-Majd megyek. Edzőteremben voltam.-szusszant egyet, amikor márcsak a nadrágja és az atlétája volt rajta. Bólintottam ezzel tudatára hozva, hogy értettem.
Egy perc néma csönd állt be közénk. Üveges tekintettel nézett rajtam végig. Rémisztő volt ilyen megviseltnek látni. Mintha nem is ezen a bolygón járna. Ezt a várakozásom megszakítottam, helyet foglaltam közvetlen mögötte az ágyon. Aztán elkezdtem vállát maszírozni, mire felnyögött
-Nagyon fáj. Izomlázam van.-sóhajtott és ráfogott a kezemre, ami vállán pihent.

-Sajnálom.-öleltem meg hátulról akárcsak egy plüssmacit.

-Ne sajnáld... Hiányoztál.-kulcsolta össze mancsaink. Vállára tettem állam, majd beszívtam kellemes illatát.

-Menjünk aludni?-vontam kérdőre, amíg arcára pillantottam.

-Csak 1 percet kérek.-hunyta le a szemeit, aztán szorított egyet kezemen.
-Tényleg itt vagy.-mosolygott.

-Ahogy te is.-adtam puszit arcára.

-Elmegyek lezuhanyozni, majd jövök.-engedett el. Megfogta az első ruhadarabot ami a kezébe esett, aztán beiszkolt végre. Kihasználva az alkalmat, átvettem a ruhám egy rövidnadrágra és egy pólóra, ami a pizsamámat képviselte. Jimin tényleg hulla fáradt volt. Beszélgetni se volt ereje. A szemei is szinte összeragadtak az álmosságtol. Így befeküdt mellém az ányba és hátulról átölelt jó szorosan. Nem is kellett sok, míg mindkettőnket el nem nyomott az álom.

**Másnap reggel**

-Jó reggelt!-hoztam neki az ágyba a reggelit.

-Miért nem fekszel mellettem?-dünnyögött az orra alatt.

-Akkor ki hozott volna kávét?-kuncogtam ravaszul.

-Reggelt, szerelmem!-ült fel kómás fejjel. Elvette kávéját és belekortyolt a meleg és sötét nedűbe. Visszarakta a csészét a tálcára, azzal együtt a komódra helyezte.
-Gyere csak ide!-húzta össze szemöldökét, mialatt mutatóujjával hívogatott. Nem értettem mi a problémája ezert közelebb hajoltam mire megfogta állam és magához húzott egy csókra. Sunyi tettére belemosolyogtam, mit Ő is viszonzott.
Próbájuk volt 9-től, így nem hagyhattam pocsékolni az időt. Még készülődött, addig én az üres edényeit levittem a konyhába. Egyedül Kook csücsült az asztal mellett, miközben kekszet evett.

-Jungkook!-hívtam magamra a figyelmét, ahogy eszembejutott egy fontos dolog.

-Szia, Lara.-ette tovább rágcsáját. Hangja monoton volt, mégis stílusa elengedettséget és lazaságot tükrözött. Ez a passz viszont nagyon az Ő stílusa volt.

-Öhm... Nem érem el Krystalt. Nem tudod mi van vele? Vagy esetleg telefonszámot cserélt?-vontam kérdőre. Mellkasom előtt fontam össze karjaim, így magabiztosabb hatást keltve.

-Nemrégiben cserélt számot, igen. Ha kell akkor tessék! Írd át.-nyújtotta felém telefonját. Bólintottam egyet és elővettem a sajátom. A névjegyre néztem, hogy biztos Ő az, de...

-"Szex Istennő?"-olvastam fel 'elvileg' a jó névjegyet, döbbenten.

-Mi? Az vagy?-lépett mögém Jimin.

-Hogy mi? Nem! Nem! Ez csak-mutattam Jk-re, mire felnevetett.
-Na, elég! Ez Krystal száma, vagy sem?-pirultam el a telefonra mutatva.

-Miért? Te hogyan írtad be magadnál, Jimint?-húzta fel a szemöldökét. Keresztbe rakta lábait és kérdőn rám nézett, miközben hátradőlt.

-Most igen, vagy nem?-forgattam meg a szemem.

-Még jó! Na, te válaszolsz!-vont vállat Kook. Tényleg ennyire pimasz, vagy valójában megjátsza most magát.

-Természetesen nem így van nekem lementve...-írtam át a számát. Jimin közben hátulrólbölelt át és figyelte minden mozdulatom.

-Na, mutasd a névjegyem!-szorított magához.
-"Szerelmem"-olvasta fel, mikor neki tartottam az eszközt.

-De nyálas!-nevetett a fiatalabbik.

-Én a helyedben behúznám a farkam!-nézett rá mergesen a fiúm.
-Istennő...-suttogta a szavakat, csak én hallottam.