Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

끝52끝

°Lara szemszögéből°

Másnap edzésünk volt a háttértáncosokkal, de nem számítottam rá, míg Jungkook a büntetését tölti le, itt fenekestül felborul a próba.

-Akkor egy, két, há' és!-indítottam el harmadszorra a zenét, hogy mostmár teljesen élesbe próbálják. Viszont az előző kettő se ment nekik... Nem hittem a szemeimnek. Ismét. Ismét elrontották. A háttértáncosok csak rajtam legeltették szemeiket, mint a kiéhezett disznók és a bangtan pedig minden térformát összekevert. Az első dolgot kezdtem megszokni, de kevés eséllyel.
-Újra!-álltam be, hogy segítsek nekik. A srácok ott rontják folyton el, hogy Namjoon beáll Kook helyére, ezért Yoongi nem jó helyen áll, így Tae mindig összeütközik Hoseokkal. Kész káosz. A táncosok pedig ez miatt nem is koncentráltak.
Megfordultam, látva amint megint hibáztak már fel forrt az agyvizem. Nagyon türelmes vagyok, persze mikor már 4 órája ugyanazok fordulnak elő. Valljuk be bárki állna a helyemben, már hasonlóképp a haját tépné. Lassan fáratságom átvette agyközpontom. Nem aludtam sokat, Jungkook kapcsolata miatt. Igazán lekötötte egy jó idejig az aggodalmam, de ez a munkámnál nem látszódhat meg. Vagy nem látszódhatott VOLNA meg.
-NEM!-üvöltöttem egyet torkom szakadtából. Mondjuk én is meglepődtem, hogy van ekkora hangom, viszont ahogy Őket láttam. Mindenki megszeppenve állt, kikerekedett szemekkel spékelve. Most biztos úgy nézhettem ki, mint azok a hisztis ribancok akik nem kapják meg a márkás ruhájuk... Valójában nekem minden összejött és a dühömet a fáradtságommal együtt engedtem ki. Combomra tettem a kezem és nadrágomba markoltam óvatosan, miközben becsukott szemmel nyeltem egyet. Nyugalom... A hosszú élet titka és a folyamatos légzésé... Nem hittem olyan erősnek magam, épp ezért történt meg amit nem akartam. Kifolyt az egyik könnycseppem.

-Drágám...-tört elő Jimin és nyúlt volna kezem után, de hátra léptem egyet, majd mancsaim zsebre vágtam. Igen, jól esett volna, ha megvígasztal. Hogy előfordul az ilyen és mindenkinek lehet rossz napja, bla bla bla... Ugyebár megkértem Őt, hogy itt csak munkaviszonyban legyünk. Ezt be kell tartanunk kötelezően, különben nem tudunk együtt dolgozni.

-Lara!-szólítottak meg hátam mögül. Ahogy megláttam Őt, ereimben megfagyott a vér is. Most bajban leszek...

°Jimin szemszögéből°

-Lara!-Bang PD-nim nagyon feszültnek tűnt. Ahogy a megemlítettre néztem, láttam szinte, ahogy belülről megremegett. Arcát megtörölte gyorsan és izzadságától kócos haját eltűrte. Köszönt, s meghajolt a nemvárt személynek.
-Kérlek gyere velem.-intett ezzel magával hívva.
Szerelmem ezután nem szólalt meg, csak nagyot sóhajtva bólintott egyet.
-Hoseok folytasd a próbát! Jimin pedig állj vissza!-mutogatott nekünk idegesen.

Persze ahogy kérte úgy tettünk. Nem is lehetett volna más választásunk. Bár én kevésbé figyeltem oda. Inkább Lara miatt aggódtam... Az edzésen láttam rajta, minden érzelmet. Észrevettem, hogy zavarta a táncosaink kívánkozó tekintete és JK hiánya is. Persze mindenki lelki beteg lett azmiatt az idióta miatt. Kellőképpen kapni fog érte azt is tudom. Csakmint én, mikor eltűntem.

-Park Jimin! Ha haza akarsz menni a szerelmed után, akkor edz keményen, mert sosem fogunk végezni!-kiabált nekem Namjoon. Persze igaza volt.
Ezután keményen dolgoztam. Szó szerint mindent bele adtam. Azért nekünk is megterhelő volt 4 óra táncolás és térforma gyakorlás.
Fél órát bírt ki csak a bagázs, de Ő nem jött vissza. Még a cuccai is eltűntek az öltözőből... Nem azért tudtam, mert bekukkantottam a női öltözőbe... Nem... Mindegy, nem is ez volt a lényeg. Abban a hitben voltam, hogy biztos otthonában van, mert nem vette fel nekem se a telefont, de a házához oda menve sem találtam.
Amit adott pótkulcsot, azzal léptem be lakásába. Bár vele nem találkoztam azért a kis macsekot megetettem.

Csalódottan mentem haza. Nem volt mára több dolgom és mivel Ő sem volt itt még nagyobb unalmam lett. Mit csináljak? Indítsak V live-ot? Ahh, ahhoz most nem vagyok megfelelő kedvemben... Szóval... Taehyung! Vele biztos el lennék.

-Hm? Mi az Jimin?-tette le a konzolt és figyelt rám.

-Nem akarsz velem lógni?-borzoltam össze haját, ami ugyanúgy maradt mi volt. Ezen sem lepődöm meg.

-Azt hittem Larához mész.-nézett rám hitetlenkedve.

-Rég mentünk már el vásárolni, nemde?-mosolyogtam sunyin. Valóban nem akartam elmondani, hogy tényleg hozzá mentem volna, csak nem találtam.

-Megyünk?-lelkesedett, majd felpattanva fogott vállamra.

-Indulás!-karoltam át haveromat.

Átmentünk Korea gazdag negyedébe, ahol kevés ember van, ki nem idol. Jobbnál jobb ruhákat választottunk, mit boldogan fogadtunk. Ettünk is és kávéztunk is. Nagyon jó volt a legjobb barátommal tölteni az időmet, ismét.

-Ide is nézzünk be!-rángatott az üzletbe, hiába volt tele a kezünk megszámolhatatlan cuccokkal.
Körbe néztem a hatalmas boltban, majd rájöttem, hogy...

-Miért vagyunk női üzletben?-ráncoltam össze homlokom értetlenkedve.

-Hülye vagy, vagy hülye vagy?-húzta fel szemöldökét, mintha valami fogyatékossal beszélne. Bár grimasza igazán vicces volt, így jót nevettem rajta.
-Gyerünk! Vegyél egy ruhát Larának. Jól esne neki, nem?-karolt volna át, viszont elfelejtette, hogy karján lógnak a bevásárlótáskái, ezért jól hátbavágott vele. Aucs...

-Igazad van... És bocsánat...-húztam el a számat.

-Hyung! Attól még, hogy rátaláltál, én még ugyanúgy a legjobb barátod maradok. Szóval ne kérj bocsánatot és menjünk segítek!-mosolygott rám őszintén, mit viszonozni tudtam.

-Köszönöm Taehyung!-lettem mégvidámabb és adtam neki egy fájdalmas ölelést a sok cuccunk miatt... Sok mindent megnéztünk és Tae folyamatosan segített. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy tudtam a méretét. Rengeteg ruhát választottunk, ami tökéletesen állna életemnek, de egy mellett döntöttünk. Mivel V ajánlotta, hogy Los Angelesbe vigyem el egy szép helyre, ezért úgy választottunk, hogy az alkalomhoz illő legyen. Persze az is fontos volt, ugyebár neki jól álljon és nekem is tetszen. Gyönyörűt akartam egybe szexit. Ezért ennél maradtunk: