Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실15현실

Egy kis pihenőt még kaptam, hogy rendesen ki tudjak rámolni. Néha ájöttek a fiúk segíteni, nem mellesleg még ajándékot is hoztam nekik.
Egy nap Jimin felhívott, azt hittem, hogy valami világmegváltó beszéd után egymás karjai közt fogunk esdekelni mint a mesékben. Aztán kiderült, hogy Suzyt kéne elkísérni.

-Szia~!-adott egy ölelést az előbb gondolataimban elégetett személy. Viszonoztam kedvességét és egy "Hello"-t hangoztatva folytattuk a beszélgetést.
-Gyere ülj be, én vezetek!-mosolyogva tűrte szőke hajtincsét a füle mögé.

-Öhmm...-ültem az anyósülésre.
-Hova is megyünk?-húztam össze a szemöldököm kérdőn.

-Jimin drága nem is említette?-indította a járművet. Egy tagadó fejrázás után rá néztem.
-Adománygyűjtő programot szerveztem.-mosolygott, mint a tejbetök.

-Ohh, ez kedves.-bólogattam elismerően.
Olyan tökéletesek látszik. Szép, kedves, okos, művészi és még adományt is gyűjt. Ezt érdemli Jimin.

-Nem vagy nagyon beszédes.-nézett rám egy pillanatra ugyanis az útra kell összpontosítani.
-Valami baj van esetleg?

-Nem, á~! Nem!-mentegetőztem. Végülis semmi bajom. Csak a szerelmem barátnőjével kell tartanom akire féltékeny vagyok, de semmi baj. Hogy is gondolhattam? Jimin nálam jobbat érdemel.

-Akkor oksi'! Kérdezni akartam valamit.-kuncogott jókedvűen.

-Mit?-kíváncsiskodtam.

-Hogy-hogy te vagy a srácoknak a tánctanárjuk?-tette fel kérdését.
-Mármint! Semmi rossz szándék, csak kérdezem.

-Hát, ez egy hosszú sztori, de úgy érzem sokat tanulnak tőlem, még akkor is ha fiatalabb vagyok náluk.-nevettem fel kínosan.

-Értem...-bólogatott.
-Megérkeztünk!-parkolt le az autóval.

Egy nagyobb természeti helyen voltunk. Sok fű, vagyis gyep és magas ritka fák. A terület végében, pont középen egy színpad volt kördíszítve sárga és rózsaszín virágokkal. A színpad két oldalán 2 nagy üvegdoboz volt elhelyezve és azokkal szemben még kettő volt, így egy négyzetet kialakítva. Gondolom az üvegdobozokban az adományokaf gyűjtik.

-Mire gyűjtitek ezt a sok adományt?-kérdeztem miközben körülnéztem alaposabban.

-Kutyáknak!-tapsikolt.
Na jó... Visszaszívom... Értem én, hogy fontos a kutyák számára, de ennyi adományt szerintem még az árvaház sem látott. Nagyon durva, hogy ennyi mindenben benne vannak az emberek.
-Gyere segíts! Most hozzák a székeket és kölyökkutyákat!-pillantotta ki a fehér, tökéletes mosolyát.

Szóval így telt el egy egész napom. Ajándék tasakokat osztogattam az embereknek és még sok mindennel segítettem meg azt a lányt. Este értem haza. Anya valami megbeszélésen van ismét ezért volt számomra furcsa, hogy nyitva volt a bejárati ajtó.

Betörőket megszégyenít járásmóddal lopakodtam a ház zugaiban, de amikor nem láttam sehol senkit akkor megnyugodtam, hogy lehet csak anya hagyta nyitva az ajtót. A szobámban nem jártam, de ott nem is lehet mit elvinni. Szóval az utolsó célpontom a saját helyiségem volt. Kinyitottam az ajtómat résnyire, hogy belássak és igazán meglepődtem.

-Hoseok?-léptem be.

-Szia Lara!-ugrott fel az ágyamból.
-Sokáig elvoltál hugica.-mosolygott.

-Jahj, ne is mond!-feküdtem le az ágyamra.
-Suzyval voltam.-forgatták meg a szemem.

-Suzyval? Minek voltál vele?-lepődött meg.

-Hosszú... De Jimin kért meg.-

-Ez érdekes... Nem is mondtad.-ült a lábamhoz.
-Jiminnel sem beszéltél... Már rég beszélgettetek igazán!-dőlt hátra mellém.

-Az én hibám...-fordultam el.

-Ugyan mi? Nem tehetsz semmiről.

-Nem mondtam el valamit...-fordultam vissza felé és mélyen a szemébe néztem.

-Akkor halljuk!-helyezkedett el.

Lassan és megfontoltan kezdtem el beszámolni a reptéren történt dolgokról. Nem szeretek róla beszélni... Számomra is egy csalódás a történtek, de méginkább az volt, hogy ahelyett, hogy megbeszéltük volna inkább kerültük egymás idejét. Gyerekének vagyunk, nem? Nos... Talán azért, mert az igazi szerelmem elvesztettem. De a legjobb ebben az egészben, hogy Ő boldog mással. Tudod. Akit szeretsz azt engedd el. Talán nekem is ezt kéne.

-Omo...-sóhajtott bátyusom.
-Ez nagyon érdekes. Mi miért nem tudtunk róla?-húzta fel egyik szemöldökét.

-Jimin nem mesélte akkor...-döntöttem oldalra a fejem.
-És számomra ez lányos dolog, szóval örülj, hogy elmondtam.-nevettem fel.

-Figyelj csajszi! Suzy aranyos és kedves lány. El lesz Jimin mellett egy darabig,-vakarta tarkóját.
-de amiket tett veled a reptéren, szerintem akkor volt igazán a rózsaszín ködben.-mosolygott magabiztosan.

-Ahjj, köszi Hoseok! Olyan sokat segítetek nekem Yoongival!-tártam szét karjaim.
-Egy ölelést?-hajoltam hozzá közelebb.

-Még jó, kicsi lány!-ölelt magához szorosan.
-Kis táncoslábú!-kuncogott.

-Miii!-húzódtam el morcosan.
-Én tanítom nektek a legjobb koreókat!-bazsajogtam.

-Hát persze! De attól még fiatalabb és alacsonyabb vagy!-röhögött miközben válla is fel-le mozgott.
-Ne tagadd! Még a kis Mochinál is kisebb vagy!-nevett jót saját viccén.

Ezután Hobi maradt, míg anya meg nem jött. Sokat beszélgettünk és ettünk. Csak ahjj! Park. Ji. Min! Mindig az eszembe jársz! Szállj ki a fejemből, te gazember!