Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실11현실

°Jimin szemszöge°

Arra ébredtem, hogy arcomon nedves valami folyik végig és a lábamon a kötés átázik.(Rossz vagy, ha félre érted XD)
Lassan kinyitottam a szemem és körbenézve láttam meg, hogy még mindig az udvaron vagyunk és a szakadó esőben ülünk a hintaágyon, Lara közben úgy bújt hozzám mint egy kiscica. Viszont hiába volt nyár, hideg volt kint a hirtelen időjárásváltozás illetően.

-Pszt!-simogattam le az arcáról a vizet miközben ébrezgettem. Nem jártam sikerrel így hatásosabban próbáltam, bár meglepődtem, hogy nem kelt fel a hideg és az eső miatt.
-Lara, meg fogunk fázni!-rázogattam gyengéden a vállánál.

-Hogy mit csinálunk?-motyogta kérdését miközben arcát a vállhajlatomba fúrta.

-Ébresztő!-szóltam neki hangosabban. Kicsit megrázkódott, gondolom kezdett fázni a vizes ruhái miatt. Hirtelen felült,majd körbe nézett és kikerekedett szemekkel emelte rám tekintetét.

-OMO! Jimin gyerünk be gyorsan!-állt fel.
-A kötésed pedig átázott, basszus.-csóválta a fejét, miközben aranyosan dühöngött. A bal kezem alatt átkarolt, s ezzel segített egy lábra vonszolnia. Amúgy nem akartam szólni neki, hogy kaptam mankót az orvostól, mert így sokkal kényelmesebb és szórakoztatóbb volt számomra.
Miután beértünk nagy nehezen a lakásba, mondta, hogy üljek le a székre, nehogy vizes legyen az ágy.

-Itt is van!-jött be a szobába kezében egy halom törölközővel. Letette őket majd egyet megfogott és a fejemre terítette. Nem telt el sok idő mikor megéreztem, hogy elkezdte törölni a vizes hajam. Kezeim az övére tettem, hogy ezzel megállítsam amit csinál, sikeresen. Jól esett, hogy aggódott értem és gondoskodik rólam, de a lány vizes ruhájában mászkált és féltettem, hogy megfázik.

-Majd én.-néztem fel rá.
-Kedves, hogy segíteni szeretnél, de csurom víz vagy. Beteg leszel.-magyaráztam neki mire kihúzta a kezeit az enyéim alól.

-Igazad van. Elmegyek átöltözni, szólj, ha kell segítenem.-bólintottam egyet, s elhagyta a szobát.

°Lara szemszöge°

Őszintén szólva nem tudom miket csinálok Jiminnel. Olyan mintha ezek a dolgaim, néma indulatok lennének felé.
A fürdőben állok, s a kezeimet nézem amelyekre az ővéit helyezte. Amikor hozzámért olyan furcsa érzés volt. Mintha csupán egy érintésével el tudná csavarni a fejem. A szívem hevesebben vert és a kezeimen lévő bizsergető érzés egyszerűen nem múlt el.
Nem tudtam mit csinálni így átöltöztem és a hajamat megszárítottam. Vissza indultam a szobámba, reménykedve, hogy Jimin is átöltözött, de nagyon rosszkor nyitottam be. A szemeimet eltakartam és úgy próbáltam valami rendes mondatot összekaparni.

-B-bocsánat! Nem-nem láttam semmit, esküszöm!-mentegetőztem, éppen fordultam volna ki a szobából amikor vissza kiabált nekem.

-Lara!-szólított nevemen.
-Tudom, furcsa kérdés, de ha már felajánlottad akkor... Tudnál nekem segíteni?-kérdezett, s a mondat végén elhalkultak szavai. Csak egy kicsit fordultam vissza így testtel az ajtófélfának szemben álltam. Bólintottam egy bizonytalanul és vártam kérését.
-Segítesz levenni a nadrágom?-csuklott el hangja. Kikerekedtek szemeim a kérdést hallatán, s egy nagy levegőt véve hunytam le szemeim.

-Huh... Én, ö...Aish...-ráztam meg a fejem zavartságom miatt.

-Semmi baj, nem kell. Nem erőltetem rád.-mondta elkeseredve majd mocorgást hallottam. Mivel nem mondott semmit így távoztam onnan.
Az órára néztem ami nagyon késői órát mutatott így kb 20 perc várakozás után a konyhában ,vissza mentem a szobámba ahol Jimin már szuszogva aludt. Persze, hogy rajta volt a még mindig vizes nadrágja, én pedig túl jószívű vagyok. Így hát oda mentem halkan mellé-semmi rossz szándékkal- és elkezdtem lehúzni a sarkátol a nadrágot. Nagyon bénáztam ugyanis még ő fekve pihent nem volt a legkönnyebb megszabadítani tőle ezt a ruha darabot. Amikor már sikerült már a térde alá lehúzni, döbbentem rá, hogy mit is csinálok.

-Huh... Hát ha ezt megtudja Jimin...-fujtattam miközben magamnak morogtam.

-Miért? Szerinted Jimin alszik?-hallottam meg hangját az említettnek.

Olyan sokkot kaptam még eddig soha. Felnéztem a férfira aki egy halvány mosollyal az arcán szemlélt engem. Szerintem arcom úgy nézett ki, mint egy jól megérett paradicsom.

-Ne-nem azért vettem le a nadrágod... Vagyis ne gondolj rosszra...Aish!-hátráltam meg, mivel eléggé zavarban voltam.

-Nyugalom Lara... Gondoltam, hogy nem rossz szándékkal tetted.-nevetett fel. Megfagyottan állva néztem ahogyan kitört belőle a nevetés. Egy idő után már feloldódtam, és a félénkségemet kisebb harag vette át. Összefonta karjaim és úgy fordultam neki hátat.
-Jaj~! Ha láttad volna az arcod amikor megszólaltam akkor te is nevetnél most.-magyarázkodott.

-Miért? Szerinted nem volt számomra kellemetlen?-fordultam felé vissza sértődött arccal.

-Hát... Tudtommal nem rólad aggasztgatták le a nadrágot.-gördült felfelé a szája sarkai.

-De te kértél meg! És örülj, hogy nem fázol meg miattam!-

-Oké, oké...-sóhajtott.
-Ha nem bánnád akkor az alsómat magamtól lecserélem, de köszönöm a segítséget.-kacsintott. Kijelentésére el mormoltam egy "Szívesen"-t, s elhagytam a szobát.

Gyerekek, hát én egy hete abban a tévhitben éltem, hogy bizony kiraktam ezt a részt. Azonban a wattpad nem adta könnyen magát így, igaz késéssel, de meghoztam az új részt.

Egyébként a késés miatt kaptok ajándékba spoilert a következő részhez:

Lara és Jimin kapcsolata erősödni fog, de tippeljetek mi, vagy ki fog közéjük állni?
(Ez nagyon rafinált lesz😉)