Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실38현실

-Na mit?-nyalta meg ajkait. Fejem mellkasába fúrtam, majd felnevettem halkan.
-Mi az?-tette állát a fejemre és ismét ringatózni kezdett.

-Így pont jó!-hunytam le a szemem, átadtam magam mozgásának.

-Fáradt vagy, igaz?-simogatta a hajam. Bólintottam egy aprót, amit megérzett. Ismét fenekem alá kapott, összekulcsoltam lábam derekán. Megemelve vitt az ágyra, s felém hajolt, azonban elkezdett puszilgatni. Megint rácsókolt a hegemre, mire felszisszentem. Nem a fájdalomtól, hanem az érzés miatt, ami belülről éget, s ezt Ő váltja ki belőlem.
-Fáj?-firtatta aggódóan tekintetem.

-Jimin, nem szeretném, ha a hegemet hoznád fel. Utálom.-hunytam le pilláim, hogy ne lássam reakcióját.

-Szerintem gyönyörű vagy heggel. Ilyenkor eszembe jut, mennyire erős vagy.-simított arcomra.

-Nem, ez a seb arra utal... Amikor az életem nehéz pontját éltem. Akár veled, akár a barátaimmal vagy magammal...-vettem egy nagy levegőt, majd összepréseltem ajkaim, mert a sírás kerülgetett.

-Édesem, légyszíves nézd a pozitív oldalát. Szeretném, ha nyíltan és őszintén mesélnél erről, bárki is kérdez. Egy erős ember vagy.-fúrta orrát a nyakamba.

-Köszönöm.-birizgáltam a haját. Már a sírás határán voltam, viszont visszatartott engem. Éreztem a kisugárzásából, hogy lenyugodott.

-És még valami.-dünnyögött orra alatt, ezzel kissé csikis hatást keltve bőrömön.
-Nem erőltetem, ha még nem állsz rá készen, várok rád. Ez ne legyen akadály számodra.

-Mégis mi?-pásztáztam a falat értetlenül. Nem értettem miről beszél, még nehezebb volt, hogy nem nevezte meg.

-Mégis miről beszélnék? A szexről, ne vedd kellemetlenül.-kuncogott sunyin.
-Bár inkább szeretkezésnek hívnám.-ölelte át derekam, miközben lefeküdt mellém teljesen.

-Rég elmúltam 20 éves...-fordultam felé, így szemébe tudtam nézni.
-Ne nézz apácának vagy ilyesmi, de szűz vagyok...-picit meglepődött, utána hirtelen egy sóhaj hagyta el száját és bátran elmosolyodott.

-Aludjunk, oké?-kapcsolta le a kislámpát mellőle, s betakart.

-Valami rosszat mondtam?-ráncoltam össze a szemöldököm zavartan. Végre őszintén kinyíltam neki, erre lezárja?

- Dehogy is! Ne aggódj, csak bajok lesznek alul, ha most nem fejezzük be...-nevetett kínosan.
-Rég voltam nővel, s a puszta gondolatba is beleőrülök.-ölelt át hátulról. Esküszöm nem semmi ez a srác. Örülök, hogy az életem része. Amennyire előre gondolkodik, remélem nem lesz baj...
-Jó éjt Drágám!

-Jó éjt...

°Jin szemszögéből°

Hallottam, ahogy RM a másik szobába morog. Eleve nem tudtam aludni, mert túl sok sütit ettem, de így... Aish még nehezebb.
Kikeltem az ágyamból és átvánszorogtam hozzá. Csak ült az ágyán, füzetével az ölében.
Rám nézett, ami nem tartott sokáig, hisz haját markolgatta és lábával dobolt. Szóval ideges.

-Miért nem örülsz nekik?-hoztam fel az első témát ami eszembe jutott a mai dührohamairól. Felhúzott szemöldökkel pillantott rám.

-Féltem Őket.-szólalt meg kis habozás után.

-Ugye tudod, hogy Jimin fiatalon került a csapatba? Kellenek neki az élet tapasztalatai.- helyezkedtem törökülésbe, puha matracán.

-Ezt most miért mondod?-hangja komor volt, mégis aggodalmas. Annyira meglepett, hogy ilyen szinten össze akarja tartani a csapatot.

-Ezt te is tudod...-mosolyogtam fáradtan.

-Viszont valamit nem mondtam el.-sóhajtott hatalmasat, a feje elvörösödött. Bólintottam egyet, hogy tudassam, várom a mondanivalóját.
-Jungkookék lebuktak...

-Hogy érted? Taevel megint csináltak valamit?-kényelmetlenek éreztem a beszélgetést. Namjoon nagyon feszült volt, de nehezére esett elmondani.

-Miután visszatértünk a turnéról, úgy volt, hogy én csak később érkezek haza és Kook Apukájával megy el.-itt tartott egy kis szünetet.
-De előbb végeztem a munkámmal, amint haza értem Krystal és Jungkook... Érted!-temette arcát kezeibe. Annyira vicces volt, ahogy zavarba jött. Ugyanakkor elgondolkodtatott amit mondott.

-Várj! Ugyanarról a Jungkookról beszélünk?-kerekedtek el a szemeim. El sem hiszem. Igaz, mostanság Kook háttérbe lett szorítva, mert mindenki magával foglalkozott, de mondhatom hogy csalódtam benne? Úgy gondolom még nem kéne itt tartania.

-Igen, viszont... Lehet nem vagyok az apja, de nagyon leszóltam érte. Nem akarom, hogy nőfalóként mutatkozzon. Úgy gondolom neki normális kapcsolat kell, egy komoly lánnyal.-nem csak mi, RM is változott. Nagyon félt minket, ezért magával nem is foglalkozik.

-Egy nagyon jó leader vagy... Apukának is jó leszel, de én barátként tisztellek a legjobban.-álltam fel, majd megöleltem.

-Köszönöm, Jin. Remélem a banda a végsőkig jut majd.-nevetett fel.

-Fogadjunk most kaptál ötletet az új dalhoz.-nevettem én is.

-Túl jól ismersz.-vette kezébe a gépét. Vissza bandukoltam a kuckómba, most szerencsére elnyomott az álom. Előtte viszont belegondoltam, hogy mennyire szeretem ezt a családom. Félek, hogy ezekkel a problémákkal mennyi gond lesz.

Nincs átolvasva! Miért csak 777 szó? És miért ilyen sok a 7-es?????