Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실42현실

°Jimin szemszögéből°

Próbára csak nekem kellett menjek ma a kórus miatt és bejött Hoseok is, mert neki a szóló számát csiszogatják. Hamarosan új album, amit már alig várunk. Persze sokat kell érte dolgozzunk. Még a fotózások, koreók, felvételek hátra vannak. Mondhatni mégcsak ezek után fog beindulni a kemény munka.

-Hol tartasz?-ölelt meg oldalról Hobi.

-Az Ot7-es számunk végénél már.-kortyoltam egyet vizembe, mert már kapart a torkom.
-3 szám kórusát vettük fel.-tettem le az üvegem.

-Wow! Én most végeztem. Megyünk együtt?-borzolta össze új hajam.

-A végét még befejezem addig rendelsz ide kaját?-néztem rá reménykedve, mire teli mosollyal mutatott like jelet az ujjával.
Kb 20 percig még elhúzódott a magas hang miatt, de legalább addig a megrendelt étel is megérkezett.
-Waaa! Imádom!-ültem le vele szembe, kezembe véve a pálcikákat és az én adagom.

-Jó étvágyat!-harapott bele Hoseok.
-Mond csak Jimin, miért vagy ilyen?-csámcsogott teliszájjal.

-Mármint?-ráncoltam össze homlokom.

-Min gondolkozol ennyire?-mutatott rám pálcikájával.

-Ohm... Hyung...-kezdtem én is enni.

-Tán nem Lara?-húzta fel szemöldökét kissé peeverzen.

-Nem tudom mikor lenne a megfelelő alkalom...-magyaráztam neki.

-Szerintem még túl korán lenne a leánykérés!-csapott az asztalra, mitől megijedtem.

-Nem! Hyung! Nem ahhoz!-emeltem fel kezem védekezően, majd felnevettem reakciója miatt.

-Hát, akkor?-értetlenkedett.

-Leakarok vele feküdni, de nem tudom mikor lenne alkalmas.-vettem lazán, hisz tudom, hogy Hyungommal ilyeneket mindig meg tudok beszélni.

-Várj!-fagyott le.
-Ti még nem is csináltátok?-döbbent le.

-Öhm, nem.-vakartam meg a tarkómat kínosan.

-ANNYIRA BÜSZKE VAGYOK RÁD! TUDTAM, HOGY IGAZI FÉRFI VAGY!-rohant hozzám, s megölelgetett szorosan.

-Jó, jó! Nyugi!-nevettem.
-Csak nem akarjuk elsietni a dolgokat.-bontakoztam ki karjaiból.

-Nem is kell. Jól csináljátok!-kacsintott széles vigyorával.

-Szóval ott tartottunk, hogy Ő is akarja, csak a gond, hogy neki ez lesz az első.-sóhajtottam egyet két falatom közt.

-Első? Milyen meglepetések vannak még itt?-kerekedtek ki szemei.

-Jó, ezt csak neked mondom...-húztam el a szám.

-Értem, hát akkor vidd el valami romantikus helyre. Vagy csak várd ki azt a pillanatot amikor kettesben lesztek és mind a ketten érzitek, hogy itt a megfelelő alkalom. A lényeg, hogy ne rontsd el.-magyarázott nekem, mint egy igazi szakértő, miközben én hevesen bólogatva figyeltem.
-Ésss... Fájni fog neki, ne ijedj meg. Vigyázz rá, s támogasd.

-Igaz, Hoba. Köszönöm.-töröltem meg a szám.

-Én köszi, hogy megosztottad velem.-pakolt össze.
-Induljunk?-vette elő kabátját.

-Induljunk!-öltöztem fel.

°Lara szemszögéből°

-Akkor 4 hónap múlva?-csillogtak szemeim.

-Örülnék, ha jönnél.-simogatta nagy és gömböjű hasát.

-Mindenképp ott leszek. Mindjárt repülőt is nézek.-igazítottam meg chatkamerámat.
-Jól vagy? Nagyok a fájdalmaid?-húztam el a szám félve.

-Egyre nagyobbak, mivel már mozog itt bent és lassan megtudjuk, hogy kisfiúnk vagy kislányunk lesz!-tapsikolt.
-Minél nagyobb annál gyengébb leszek, néha úgy érzem.-hajtotta le a fejét.

-Nem csodálom. Olyan vékony voltál eddig is. Légyszi figyelj oda és egyél rendesen.-mutattam fel mutató ujjam, jelezve mennyire komolyan vegye.
-Ashnak meg üzenem, hogyha nem vigyáz rád akkor Apa nélkül szüleitik meg az a kisbaba.-kuncogtam.

-Átadom!-nevetett.
-Au!-görnyedt össze kissé.

-Bárcsak ott lehetnék, hogy segítsek ilyenkor.-szomorodtam el.

-Majd jössz úgyis! Ne légy ilyen.-mondta fájdalmai közepette.

-Menj, pihenj le!-aggódtam.
-Majd még beszélünk!-integettem neki.

-Köszönöm neked!-grimaszolt fájdalmasan.
-Szia, Lara!-integetett vissza.

-Írj, ha jobban vagy! Szia!-majd bontottam a vonalat.

Délután elmentem a táncterembe, mert megkaptam az újabb dalt, így ki kellett találjam a koreót a közelgő cb miatt. Boldogsággal töltött el, hogy hegem már nem feszít. Már szinte nem is érzem, hogy ott van.
Aztán mikor már 2 és fél órája gyakoroltam, úgy döntöttem le kéne álljak nehogy rosszul legyek
Lihegve feküdtem el a hidegnek tűnt parkettán, mely felfrissítette bőröm. Aztán sokadik sóhajomnál berekedt a torkom, így leültem a tükör elé. Észre vettem, mennyi üzenetet küldött Anyukám, hogy miket vigyek hazafelé a boltból, ezen jót nevettem. Aztán láttam, Jimin is írt.

Mit csináltál délután?❤

Csináltam? Yah, már este van?! Nem is válaszoltam az üzenetre, csak gyorsban átöltöztem és rohantam a boltba, ami még nyitva volt. Bevásároltam, majd felszálltam a buszra, mert elfáradtak a lábaim.

-Megérkeztem!-tettem le a szatyrot az asztalra.

-Kislányom!-simított hajamra anyukám.
-Jól áll ez a szín!-csillant fel szeme, miközben minden oldalról nézegetni kezdte.

-Miért vagy ily' izgatott édesanyám?-pakolásztam.

-Nézd csak!-nyújtott felém egy ajándék tasakot, foggalmam sincs honnan vette elő... Ennyire fáradt lennék vagy csak képzelődöm?

-Ahj, nem kellett volna!-öleltem meg.

-Nyisd ki!-tapsikolt.

-Mire kapom én?-húztam fel szemöldököm.

-Csak úgy! De nyisd már ki!-mutatott rá.

-Mi?-néztem bele.
-Egy kulcs... Lakás fogla-soroltam a benne lévő dolgokat, viszont elakadt szavam.
-TI VETTETEK NEKEM EGY LAKÁST?-kerekedtek ki mandula szemeim.

-Igen, drágám!-villantott ezer wattos mosolyt.

-De! Omo! Honnan? És miért?-könnyeztem. Annyira eltalálta. Mostmár tényleg el kellett válljak tőle. Anyukám is felépült Apám halála óta, s én is erősödtem plusz a műtétből feltalpaltam.

-A vizsgáid miatt kaptál ösztöndíjat a sulitól, én meg adtam kicsit hozzá és SeJin segített kinézni neked a megfelelő kuckót.-mondta őszinte boldogsággal.

-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-ölelgettem meg. Annyira imádom. Születésem óta a legjobb Anya a világon. Ennél többet nem is kaphatnék tőle. Hálásnak kell legyek.

-Mit szólsz, ha a héten neki kezdenénk a csomagolásnak?-vigyorgott.

-Ki akarsz innen rakni minél előbb?-nevettem.

-Neeem! Hogy mondhatsz ilyet?-tett Ő is így.

-Megfelel, ha neked is!-pusziltam meg arcát.

-Apád büszke lenne erre a nőre!-mért végig.

-Ahogy a feleségére is!