Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/

현실27현실

°Jimin°

Lassan hozzá kellett szokjak, hogy kéne kezdjek valamit az életemmel. Legalábbis imádom azt amit csinálok. Imádom rajongóinkat, a zenét, a táncot, a srácokat, mindent ami idáig jutatott engem. Most a magán életem félretéve, nem akarok csalódást okozni idolként. Nem roppanhatok össze csak úgy... Nekem feladatom van. Hogy megmentsek embereket a mindennapi gondjaiktól és mosolyt csaljak az arcukra, nap, mint nap, hogy legyek VALAKI a szemeikben. Szeretném, ha majd a gyermekeiknek arról beszélnének, hogy: "Ő egy legenda, mert kisegített a problémáimból a jelenléte nélkül is." Nagyra vágyok és ez amit eddig leműveltem épp az ellentéte volt. Nem akarok depressziós és egy önfejű, makacs ember lenni. Legnagyobb szerencsém, hogy olyan emberek vesznek körül, akik még az idióta tetteim ellenére is foggal, körömmel rángatnak át a nehézségeimen.

Na és vissza térve a magán életemhez... El... Igen... Elfogattam, hogy Suzy halott és már nem lehet a jövőm része, mégis úgy érzem egy új kaput nyitott előttem. Larát. Suzy mindig is velem lesz, hisz a szívemben él attól még, hogy a lénye már rég nem. Lara pedig... Egy új esély. Egy olyan valaki akivek bepótolhatnám az elvesztegetett perceim és boldoggá tenne. Biztos vagyok benne, Suzy is ezt szeretné. Nélküle is boldogan éljem tovább az életem. Nem  könnyű, de ahogy említettem, példakép akarok lenni. Meg kell mutatnom. Kötelességemnek érzem, hogy az életem kis részletét példaként lássák a fanok és nem követnek el olyan baromságokat, mint én.

Csak, hogy ne csak rólam legyen szó. Larát holnap után műtik. Nam mesélte, milyen boldog volt ma amikor meglátogatta. Biztos nagyon várja már, ugyanakkor látom magam előtt a kétségbeesett lényét. Azt gondolja ez a kinézetére hatással lesz, ezzel együtt az önbecsülése is gyengül. De úgy gondolom egy két orvosi heg, nem rontja meg gyönyörű külsejét. E mellett pedig segíteni fogok neki. Mindenben amiben csak tehetem. Ha kell este is fent maradok Őt figyelni vagy a próbaterembe cipelek neki egy ágyat, hogy ne legyen egyedül. Csak... Ahogy Ő is segíteni akart nekem... Ezt nem tudhatom le ennyivel. Tudom, hogy haragszik rám, ráadásul kerül is. Viszont ez nem kifogás, hogy ne legyen minden olyan, mint amikor megismertem. Egy határozott, dögös, ugyanakkor édes lány.

***

Másnap korán keltem, hogy ráment készítsek neki, amit elküldtem Hoseokkal. Nagy kötelék van köztük, szinte már testvéri. Majd elmentem a városba próba előtt, hogy vegyek neki, holnapra valamit. Mosolyogtam maszkom alatt, amikor megláttam a neki való ajándékot. Miután kifizettem, Hobi neve jelent meg telefonom kijelzőjén utalva a bejövőhívásra.

-Szia Hyung!

-Lara nagyon örült a rámennek.-nevetett fel. Ez egy jó jel.

-Örülök, ugye nem említetted, hogy én csináltam?-vigyorogtam magamba.

-Nem mondtam... -halkult el.
-Meddig akarod ezt csinálni?-sóhajtott hallhatóan.

-Mármint mit?-értetlenkedtem.

-Nem értelek... Látszik, tisztán látszik, hogy ennek ellenére változatlanul szeretitek egymást.

-Ezt nem értheted Hoseok...-keletkezett torkomban gombóc.
-Bántottam szegény lányt... Annyiszor, hogy nem csodálkozom, ha nem akar velem lenni.

-Ha már hallani fog... Jimin igérd meg, hogy megbeszéltek mindent. Nem egészséges, ha így folytatjátok.-

-Hyung... Érzem, hogy minden meg fog oldódni.-nevettem fel.

-Örülök neki!-tett Ő is így.
-Érted menjek?-válaszolt kicsit később.

-Megköszönném.-aztán bontotta a vonalat.

Hogy elmondjak neki mindent... Ígérjem meg...

-Megjöttünk!-kiabáltunk együtt Hoseokkal a küszöbön.

-Sziasztok!-ment el RM előttünk egy valag papírral a kezében.
-Jimin, gyere, mert lenne pár beszélnivalónk.-kiabált nekem, én pedig követtem Őt.

-Mond Nam.-ültem le ágyára. Nem nézett rám csak papírokat lapozgatott komolyan és közben leült a dolgozós asztala előtti bőrszékre.

-Amit írtál dal.-vette elő a sok közül.
-Itt van.-nyomta a kezembe.

-Ez se jó?-váltottam helyzetem törökülésbe és felvont szemöldökkel figyeltem őt.

-Borzalmas... Ilyet biztos nem adnék ki.-nevetett fel cinikusan.
-Ha szeretnéd, akkor majd segítek az angolban és szövegben.

-Köszönöm...-bólogattam. Nem mentem el. Namjoon a lapokat olvasta, néha firkált valamit is vagy gépelt. Viszont nem voltam megelégedve magammal. Szeretnék kiadni idén egy új számot. Most ezt olvasva tényleg borzalmas... Olyan depresszióval és önsajnálattal van tele, hogy a kazán megirigyelné a mély és sötét gondolatok miatt. Gondolkoztam, de semmi ötlet nem volt bennem azon kívül amit ma mondott nekem Hoseok.
                       Ígéret.
-Akkor is segítesz, ha Larának írom a dalt?-rám kapta a fejét és az arca meglepettséget tükrözte.

-Persze,-mosolyodott el. Felálltam és kimentem volna a szobából.
-Jimin!-szólított meg, pont időben.
Fejemmel biccentettem jelezve, figyelek rá.
-Örülök, hogy jobban vagy. Így sokkal nyugtatóbb.-vette le szemüvegét és szemembe vetette tekintetét.

-Köszönöm.-hajoltam meg bazsajogva.

__________________________

Úgy terveztem, hogy ma este még kiraok egy részt. Addig puszaaaaaaa